A hónap témáját mozgásos játékokkal igyekeztünk feldolgozni. Sajnos sokat esett az eső, gyakran nem tudtunk kimenni az udvarra, így a tornateremben olyan akadálypályát építettünk, ahol párban tudták végrehajtani a feladatokat a gyerekek. A cél az volt, hogy minél gyorsabban végigérjen egy-egy pár az adott szakaszon. Első körben önkéntes alapon választott mindenki párt magának, másodszorra már én határoztam meg a párokat. Természetesen az ügyesebb, gyorsabb gyerekek mellé kicsit lassabb párt választottam. Érdekes volt látni, hogy milyen motiváló gondolatok fogalmazódtak meg a gyerekekben. Előfordult, hogy elkeseredtek a gyerekek, mert nem tudtak olyan gyorsan végigmenni a pályán, ahogy szerettek volna. Ezen a ponton megálltunk és megbeszéltük, hogy elérendő cél mindenki számára a gyorsaság, de fontos, hogy addig is leküzdjük az elénk gördülő akadályokat. Annak érdekében, hogy a gyerekek ne nehezteljenek egymásra az utolsó körben előre megadott szempont szerint lehetett csak végigmenni a pályán. pl.: csak az egyik kezüket használhatták a gyerekek…
Ezáltal a gyerekek megtanulták módosítani az elképzeléseiket, hogy elérjék a céljukat.

Ebben a hónapban arra próbáltam nevelni a gyerekeket, hogy ha van egy céljuk és nem tudják elérni elsőre, akkor se adják fel, hanem még keményebben próbálják megvalósítani. Ennek egyik legjobb formája szerintem a célbadobás, célbalövés, bármilyen cél eltalálása valamilyen formában. Sajnos ebben a hónapban a különböző megbetegedések miatt nagyon kevés gyerekkel tudtam csak megvalósítani az elképzeléseimet. A célbadobáshoz babzsák helyett összegyűrt papírgalacsint használtunk, megteremtve ezzel egy hógolyó nélküli „hógolyózás” lehetőségét is. A gyerekek idén két kislabdakilövő pisztolyt is kaptak a „Jézuskától”, amihez felállítottam egy Legóból készült célpontott is. Az a kevés gyerek, aki itt volt az óvodában órákig játszott vele fokozatosan változtatva a célbalövés feltételeit. Kezdetben nehezen találták el a célpontot. Sokszor fel is adták a tevékenységet, de nagyon jó volt látni, hogy kis tanácsaikkal hogyan biztatták egymást a játék folytatására, a nagyobb teljesítmények elérésére. A nap végén mindenki elégedett volt a saját és társai fejlődésével. Nem győzték egymást dícsérgetni. A málhazsák elkészítésében két gyerek vett aktívan részt, azok is a másik csoportból. Gyűlekezési időben, megkérdezték, mit csinálok, miután elmondtam nekik, kérték, hogy ők is, hadd rajzolhassák le, hogy minek örülnének. Így most az ő munkájukat szeretném feltölteni ide. Az egyik kislány nagy házban szeretne élni. a kisfiú pedig szeretne magának egy kamiont, egy kivánságteljesító kutat, valamint egy varázs pénzérmét, amivel bármit meg tud venni. A mese sajnos nem aratott sikert a gyerekek körében, addig jutottunk benne, hogy elérkeztek a király városához. Itt a gyerekek kérték, hogy hagyjuk abba, mert elfáradtak. Sajnos később kiderült, hogy már bennük is bújkált a betegség, mert mikor elindultam haza fej és torokfájásra panaszkodtak. Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dala nagyon tetszett a gyerekeknek. Jó volt rá mozogni és többször is kérték a hónap során más dalaival együtt.

A gyerekek megismerkedhettek a Boldogvár meséjével, elmondhatták érzéseiket a mesével kapcsolatban. Beszélgettünk a közeli és távoli céljaikról, amit szeretnének majd elérni, esetleg megtanulni. Ezeket a célokat le is rajzolhatták, majd kiállítást rendeztünk belőlük. Célbadobós játékot is játszottunk, elmondták mit éreztek mikor sikerült a célba bedobni és mikor nem. Beszélgettünk a csoport céljairól, hogy a boldogság várába szeretnénk bejutni, és az iskolára készülünk, megtanulunk szépen színezni, verselni, számolni, énekelni. A hónap zenéje volt a gyerekek kedvence, melyet játékos mozdulatokkal táncoltuk el.