„Minden siker egy döntéssel kezdődik, és kitartással valósul meg.”
A január mindig az újrakezdésről, új célok kitűzéséről szól.
Beszélgettünk arról, miért fontos, hogy az embernek legyenek céljai, hogyan érhetik el azokat, mik szükségesek ahhoz, hogy teljesüljenek a céljaik.
Ellátogattunk az Erősségek kertjébe, ahol a tanulás szeretetéről tudtunk meg fontos információkat. Meghallgattuk a hónap dalát, ami szólt az alkotás alatt is. Mozogtak, tapsoltak rá, maguktól.
Elmeséltem Vándor Áron történetét, ami elgondolkodtatta a gyerekeket.
Elmondták a céljaikat, és megbeszéltük közösen, hogyan érheti azt el.
Elkészítette mindenki a saját erősséglufiját, miután a célját felírta egy kis csillagra.
Ebből plakát készült, amin a gyerekek látják minden nap a céljukat, és a hozzávezető úton az erősségeiket. Remélem, ez minden nap motiválja őket arra, hogy küzdjenek, ne adják fel akkor sem, ha elsőre nem sikerül.
„Csak az számít, hogy tudd mit akarsz és küzdj érte.”

Január hónapban a célok kitűzése és elérése került a középpontba ismét. Minden évben befőttesüvegbe helyeztük az éves céljainkat. Idén egy kicsit másként közelítettük meg a témát.
Mindenki elkészítette a saját bakancslistáját, ami nem határozott időtartamra szól, hanem legalább 5 célt kellett megfogalmazniuk, amit a megvalósítás után kipipálhatnak.

Meghallgattunk egymás céljai közül néhányat. Mikor most töltöm fel az anyagot, már van, aki ki is tudott pipálni megvalósított tervet.

A januári boldogságórán a jövővel kapcsolatos célokkal, vágyakkal és álmokkal foglalkoztunk.
A ráhangolódást több játékkal kezdtük: a Láthatatlan törzsfőnök, az Add tovább a mozdulatot és a Rajzold le, amit a hátadra rajzoltam vezetői játékokkal. Megbeszéltük, hogy saját életünk vezetői is lehetünk, valamint a gondolat teremtő erejéről is beszélgettünk.

Egy irányított képzeletgyakorlat segítségével mindenki megpróbálta összegyűjteni azokat az álmait és vágyait, amelyeket élete során el szeretne érni, ahová el szeretne jutni, illetve amelyeket meg szeretne valósítani. Ezt követően mindenki elkészítette saját bakancslistáját, amely rendkívül változatos lett.

Nagy utazások, hivatások, család, barátok és különleges elképzelések jelentek meg a papíron.

Januárban 4 alkalommal találkoztam a Csodacsapatommal. A tèma a cèlok kitűzèse volt. A gyerekek rövid ès hosszú távú cèlokat igyekeztek kitűzni, habár tartottak tőle, hogy nem sikerül a cèlt elèrni. Ezèrt a cèlokat álmokká formáltuk, ès megbeszèltük, ha egy cèl nem sikerül azon az úton amin haladunk, akkor talán más utat kell választani vagy èpp más cèlt kell kitűzni.
Elkèszítettük a „Boldogárium”-unkat, melyben a kívánság teljesítő halakè a főszerep. Minden tanuló 3 kívánságát/cèlját írta/rajzolta a halakra.
Az ölelès világnapja alkalmából pedig a gyerekek megöleltèk egymást, valamint szemèlyemben az alsó tagozatos osztályokba ellátogatott egy Minion, melyet a gyerekek megölelhettek, teret engedve azoknak is, akik egyèbkènt zárkózottabbak, szorongóbbak, de most szárnyalva öleltek.

A célok és álmok témájához kapcsolódó boldogságórán különösen fontos volt számomra, hogy a gyerekek biztonságos, támogató közegben merjenek álmodni, ugyanakkor reális, elérhető célokat is megfogalmazni. A ráhangolódást Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dala segítette, amely érzelmileg is megnyitotta őket, és megteremtette az óra bensőséges hangulatát. A dal után közösen beszélgettünk arról, kinek milyen álma, célja van, majd segítettem nekik abban, hogy ezeket egyszerű, konkrét és biztosan teljesíthető célokká formálják. Fontos szempont volt, hogy olyan célokat válasszanak, amelyek valóban az ő erejükből, kitartásukból megvalósíthatók. A célok és álmok témájához kapcsolódó boldogságórán egy belső utazásra indultunk el az álomlétra segítségével. Az indulásnál tudatosítottuk, hogy „innen indulok el”, mindenki a saját útján halad, és a legkisebb lépés is számít. Ez a kiindulópont biztonságot adott a gyerekeknek ahhoz, hogy őszintén kapcsolódjanak saját céljaikhoz. Az első létrafokon megfogalmazták, mi az, ami még nem megy, és felszabadító volt számukra felismerni, hogy tanulható, nem baj, ha hibáznak, hiszen mindenki volt már kezdő.
A második fokon a gyakorlás kapott hangsúlyt: megértették, hogy egy kicsit minden nap gyakorolva, lépésről lépésre haladva válhatnak egyre magabiztosabbá, és hogy a gyakorlás valóban erősebbé tesz. A harmadik fok a segítség elfogadásáról szólt; tudatosult bennük, hogy nincsenek egyedül, kérhetnek segítséget, és mindig van valaki, aki hisz bennük. A negyedik fokon bátorító belső mondatokat fogalmaztak meg, amelyek végig kísérhetik őket az úton: „képes vagyok rá”, „kitartó vagyok”, „megpróbálom újra”.
Az ötödik foknál már a haladást és az észrevehető fejlődést ünnepeltük: „már jobb vagyok, mint tegnap”, „észreveszem a fejlődést”, „büszke vagyok magamra” – ezek a mondatok segítettek abban, hogy értékeljék saját erőfeszítéseiket. Az álomlétra tetején, a felhőben, megerősítő gondolatok várták őket: „Az álmom megvalósítható.” „Hittel, kitartással felérhetek ide.” „Bármi elérhető, amit igazán szeretnék.” „Ez az én nagy álmom, és teszek érte minden nap.” Az óra végére világossá vált számukra, hogy az álmok nem elérhetetlenek, hanem bejárható úton, tudatos lépésekkel, hittel és kitartással válhatnak valóra.

Január hónapban a célok kitűzése és elérése került a középpontba. Intézményünkben az alsós gyerekek nagy lelkesedéssel és ügyesen fogalmazták meg személyes céljaikat, valamint kreatív bakancslistákat készítettek, amelyek segítették őket abban, hogy tudatosabban tervezzenek és motiváltabban haladjanak előre.

Konczné Szabó Szilvia

Tildy Zoltán Általános Iskola és AMI

A januári Boldogságórán a célok kitűzése került a középpontba. A foglalkozást Az öreg halász és a nagyravágyó felesége című mese feldolgozásával kezdtük, amely rávilágított arra, hogy céljaink eléréséhez nem lehetünk elégedetlenek, követelőzőek vagy telhetetlenek: fontos, hogy céljainkat pontosan megfogalmazzuk, és tegyünk is értük.
A mese kapcsán közösen született meg „Az én kincsem” című gondolat:
„Az én célom az én belső kincsem. Nem egy varázspontytól kapom, hanem a szívemből és a kitartásomból születik meg. Hálával és szeretettel gondolok azokra, akik segítenek nekem ezen az úton: a szüleimre, a tanáraimra, a barátaimra.”
Ezt követően a gyerekek játékos csoportfeladatok során fogalmazták meg az osztályközösség céljait, rajzokkal és egyszerű mondatokkal bemutatva, milyen apró lépések vezetnek egy boldogabb, segítőkészebb közösséghez. A foglalkozás végén közös és egyéni célok is megfogalmazódtak.
A Boldogságórát tovább színesítette a Hóemberek világnapjáról való megemlékezés. Játékos feladatokkal és kreatív alkotással kapcsolódtunk a témához: a lányok egy különleges, hulladékanyagokból készült hóembert is megalkottak, amely a fantáziát, az együttműködést és a környezettudatosságot is erősítette.
A foglalkozás élményekkel, közös gondolkodással és pozitív üzenetekkel zárult.