Kópé Klub
A nagycsoportosokkal a relaxációs gyakorlat után „Jelen, jövő „ tablót készítettük. Beszélgettünk arról, mi teszi őket ma boldog, egészséges gyermekké, és milyennek képzelik azt, amikor felnőttek lesznek. A rajzokból kiállítást rendeztünk. Munka közben Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c. dalát hallgattuk, rajzolás után pedig együtt mozogtunk rá.
Célok kitűzése és elérése
Január hónapban a Célok kitűzése és elérése témakörben elsősorban a CÉL jelentésével, és annak eléréséhez vezető útról beszélgettünk. Meghatároztuk, hogy mi is az a cél. Minden gyermek határozottan kijelentette, hogy mi a célja a közeli jövőben.
Az első boldogságóránkat egy „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Boldog Dóra mesére hívta a gyerekeket, és meghallgatták Boldogvár meséjét. A mesét követően a kézikönyvben szereplő kérdésekkel alapoztuk meg a témát, és váltak aktív résztvevőkké a gyerekek. Fellelkesültek céljaik megfogalmazásától, és a munkafüzetben ki is színezték, amelyik céljuk szerepelt benne, és lerajzolták, amit szeretnének megtanulni, kipróbálni stb. Nagy öröm volt számukra, hogy elmondhatták egymásnak, hogy mik a vágyaik, és megbeszéltük, hogy milyen módon, milyen úton haladva fogják tudni elérni azt.
Meghallgattuk Bagdi Bella- Van nekem egy álmom című dalát is, amelyre kedvükre mozoghattak. Színezés, rajzolás közben is hallgattuk. A gyerekek kérésére máskor is meghallgattuk. Nagyon hamar megtanulják a dalokat, amiket előszeretettel énekelnek játéktevékenységek közben is.
Megpróbáltam bevonni a családokat is. Kértem a gyerekeket, hogy otthon rajzoltassák le szüleikkel is, hogy mi a céljuk, vagy esetleg közös családi céljuk.
A második boldogságóránkat a” Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a hónap témáját elevenítettük fel. Ki emlékszik, hogy miről beszélgettünk, kinek mi a célja.
Beszélgetés közben hüppögés, siránkozást hallatszott odakintről. Kimentem és behoztam a kis szomorkodó vendégünket. Egy nagy plüssmackó elmesélte a gyerekeknek, hogy ellátogatott ide az óvodába, de idő közben elfelejtette a haza vezető utat, és azt a térképet, amit az anyukájával rajzoltak a haza vezető útról sajnos nem tudja kinyitni mindaddig amíg a gyerekek nem segítenek neki. A 4 kapcsot csak a gyerekek tudják levenni, akkor, ha megoldják a feladatokat. A feladatok megegyeztek a kézikönyvben szereplő „Óvónéni játéka” feladataival.
Nagy lelkesedéssel végezték a feladatokat, majd elköszöntünk a kis vendégünktől minden jót kívánva neki.
Meghallgattuk Bagdi Bella- Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek, és Van nekem egy álmom című dalát. Ezt követően mindenki lerajzolt a lapjára egy célt, és kis gombócokká formálva próbáltuk bedobni őket a célba. Közben megbeszéltük, hogy nem mindig sikerül elsőre célba juttatnunk, de kitartással, és egymás támogatásával, bíztatásával előbb-utóbb sikerülni fog. Így működik ez az életben is.
Levezetésképpen behunyt szemmel meditáltunk, elképzelve, hogy mi vagyunk a maci, akinek a térképe segítségével kell hazatalálnia. Utunk során elhaladtunk az odvas fa, és a vidám gomba mellett is, és végül megérkeztünk a barlangunkhoz. Nyújtóztunk egy nagyot és vidáman ébredtünk.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
A csoportban többször játszottunk hógolyó célba dobást, „szánkóhúzó” versenyt. Beszélgettünk azokról célokról, amit óvodások kitűzhetnek maguknak, és hogy hogyan érhetik el.
A nagymozgásos játék során azt játszottuk el, hogy párokban, adott helyen „összenőve” mozognak a csoportszobában.
Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalát többször hallgattuk, közösen jelenítettük meg mozgással.
A mellékelt képek a gyermekek álmait ábrázolják.Mi leszek, ha nagy leszek? Nagyon határozott válaszok érkeztek, amit 5-6 éves létükre egész ügyesen le is rajzoltak.
Balerina, mentőorvos, állatorvos, erdész…
Relaxációs zene hallgatásával kezdtük meg a foglalkozást.
Majd az újévi fogadalmakat beszéltük meg, ki mit ígért meg magának, min szeretne változtatni, milyen új dolgot fog csinálni. Ezt követte a kitűzendő célok fajtáinak megbeszélése és hogy hogyan lehet a céljainkat megvalósítani. Minden tanuló személyes példákat hozott fel, majd tervezőt készítettek, amelybe az éves célkitűzéseik kerültek. Elképzelték, majd lerajzolták az elérendő célokat, a rajzokból pedig tabló készült. Minden diákom tisztában van azzal, hogy , ha hiszünk és bízunk magunkat, minden sikerül!
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy nem csak a célok kitűzése a fontos, hanem azt is tudnunk kell, hogy hogyan fogjuk megvalósítani őket. S ha már megvannak a terveink, legyünk kitartóak é, egy percre sem adjuk fel. Ha hiszünk abban, hogy el tudunk valamit érni és mindent meg is teszünk érte, szinte biztos, hogy célba jutunk.
Az Újév dalát választottuk feladatként. Miután megbeszéltük a fogadalmainkat, a céljainkat, nem volt nehéz dolgunk egy tudatos, célorientált, magabiztos gondolkodást tükröző dalt együtt megírni a gyerekekkel!
Nagyon tetszett mindannyiunk számára a feladat, a dal pedig önmagáért beszél… ☺️
Izgalmas volt ezt a témát feldolgozni. Az ovisok érdeklődve fogadták az újabb foglalkozást. Szokásos módon mozgásos tornával vezettem be a témát, majd célbadobással folytattuk közben megbeszéltük ki mit szeretne megtanulni, elérni. Ezt követte a Boldog Dóra általi mese, ennek tartalmát is megbeszéltük. Ügyesek voltak, figyeltek a részletekre. A macit hívtam segítségül az újabb feladathoz, minek teljesítését követően haza talált édesanyjához. Ez különösen tetszett a gyerekeknek. Majd a térképes feladat következett, ahol minden gyerek megtalálta a hiányzó részt és a végén összeállt a mesebeli boldogságvár. A mai foglalkozást a varázs hópehely számolással zártuk. Elégedett voltam a terveimet megvalósítottam.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Elolvastam a gyerekeknek a Leghasznosabb dolgok című mesét. Lépésről lépésre haladtunk. Kis csoportokban írtak, rajzoltak, ötleteltek. Részenként ismerték meg a történetet, közben megbeszéltük a feladatokat és ők sorban megoldották azokat.
A végén felidéztek néhány olyan emléket, mit tettek saját céljaik megvalósításáért.
Az óra végén énekeltünk is! 🙂
A célkitűzések havában legelőször a nyolcadikosaimmal állítottuk össze a cétáblát. Az óra elején megbeszéltük, hogy hogyan tűzzünk ki helyesen célokat, majd a sikeres felvételit vizualizáltuk nyugtató zene kíséretében. Az órának nagy sikere volt, mivel pár nappal az írásbeli felvételi előtt tartottam meg nekik. Elkészítették a céltáblát is, amelyre azt írták le, hogy mit tehetnek lelkileg pár nappal a felvételi előtt a siker érdekében.
Az órát a hetedikeseimnek is megtartottam, ők a sikeres nyelvizsgát vizualizálták és természetesen céltáblát is készítettek.
A szívmanó az akadálypályán feladatsorozatot kibővítettük az egész hónapra. Nem egy egyszeri akadálysorozatot alakítottunk ki, hanem egy előzetes játék alkalmával összegyűjtöttük azokat a magatartási formákat, amiket a csoportban vagy környezetünkben átéltünk és nagyon rosszul esett számunkra. Tulajdonképpen a sérelmeinket, megbántottságainkat gyűjtöttük össze, amitől a Szívmanó, ha látta volna nagyon szomorú lett volna. Az elmúlt időszakban ezeknek a cselekedeteknek az inverzére törekedtünk. Célunk volt egymás segítése, támogatása, elfogadása. Tudatosan figyeltük egymást és emeltük ki, ha valaki valami nemes, kedves, segítőkész megnyilvánulást tanúsított.
Jutalma egy saját jellel ellátott szívecske volt, amit a Szívmanó gyűjtött zsákjába.
Ezt a témát minden csoport az életkori sajátosságainak megfelelően dolgozta fel, A pillangó csoportosok nagycsoport lévén sokat beszélgettek céljaikról, s mindkét nagycsoport lerajzolta a saját személyiség tablóját, vagyis lerajzolta magát olyannak amilyen most és olyannak amilyen nagy korában szeretne lenni. Mindkét csoportban érdekes sokatmondó alkotások születtek. Meghallgatták a Leghasznosabb dolog c. mesét majd lerajzolták kinek mi lehetne a leghasznosabb dolog, amit magával vinne. A kisebbek Szívmanót mentettek az akadály pályán, amit szintén nagyon élveztek. Azt gondolom ebben a hónapban is nagyon sok karaktererősséggel gazdagodtunk.