Foglalkozási/ tevékenységi terv
boldogságóra foglalkozás témája:
Célok kitűzése és elérése

A tevékenység helye: Tatabánya, Lila Óvoda, Napocska csoport
Korcsoport: Vegyes csoport
A tevékenység vezetője: Fekete-Kónya Marianna
A tevékenység típusa: Komplex
A tevékenység szervezeti formája: Kötetlen tevékenység
Előzmények: Beszélgetés arról, hogy a problémákkal, konfliktusokkal, kudarcokkal, hogyan
tudunk szembe nézni. El kell fogadni, hogy a nehézségek, fájdalom, kudarc és a gyász az életük
része, mellyel szembe kell nézni. „Ellazulni jaj de jó!” című dal meghallgatása. Beszélgetés során a megküzdési stratégiák megfogalmazása,.
Módszerek: Beszélgetés, magyarázat, motiválás, közlés, bemutatás, gyakorlás, dicséret, ellenőrzés, értékelés.
Eszközök: Síkbáb, bábparaván, CD-lejátszó, érzelem kártyák, fonal, gyurma.
Didaktikai feladatok: Érzelmi intelligencia fejlesztése játékok során.
Nevelési lehetőségek: Érzelmi- közösségi nevelés:
 közösségi érzés erősítése (közös tevékenységgel)
 biztonságos, nyugodt légkör megteremtése és biztosítása
 türelemre nevelés
 érdeklődés felkeltése
 szokásrendszer erősítése
Kiemelt fejlesztési területek:
 megfigyelőképesség, gondolkodás fejlesztése
 beszédkészség, verbális kifejezőkészség fejlesztése
 figyelem, megfigyelőképesség
 Szókincsbővítés
 gondolkodás fejlesztése
Tevékenység célja, feladatai:
 Érdeklődés felkeltése
 Megküzdési stratégiák megfogalmazása
 Anyanyelvi nevelés, szókincsbővítés

Tartalmi feldolgozás A fejlesztés módszerei, munkaformák,
eszközök, megjegyzések.

1. Szervezési feladatok
A csoport kiszellőztetése. Szabad játék biztosítása a
csoportban, a gyermekek folyamatos fogadása. Igény
szerinti bekapcsolódás a játékba, részvétel és ötletadás.
2. Motiváció és megvalósítás
Reggeli után síkbábbal motiválom a gyermekeket, ezt
követően a hónap dalát meghallgatjuk.
Meghallgatjuk „ Ellazulni jaj de jó” című dalt.
A dal után az „Melengetem a karom, pedig alig
akarom” mozgásalapú relaxációs gyakorlatot végezzük,
ezután a gyermekekkel helyet foglalunk a szőnyegen és
megbeszéljük, hogy tudunk a problémáinkkal,
kudarcainkkal megküzdeni és hogyan tudunk ezzel
szembe nézni.
A beszélgetés után a gyermekek meghallgatják
„ Aranykulcs” című mesét.
6. A tevékenység lezárása
A mese után akinek kedve készíthet pókhálót fonalból
és rajzolhatnak érzelem kifejezéseket.
A tevékenység közben a gyermekeknek folyamatos
segítségnyújtást biztosítunk. A feladat végéig
beszélgetés és dicséret folyik.
Aki nem szeretne részt venni a tevékenységben az
visszatérhet a szabad játékba és az általam készített
játékokhoz.

Kötetlen tevékenységek
A gyermekek számára a játék során
lehetőségeket kínálok fel.

síkbáb

IKT eszközök
Együtt éneklés, relaxálás

Beszélgetés, magyarázat, dicséret.

Beszélgetés
Gondolkodás, türelem, beszédkészség,
fejlesztése

Magyarázat, közlés, dicséret.
Szükség esetén segítségnyújtás
Időbiztosítás

Felhasznált források: Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek, Bagdi
Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke

Reflexió

A Boldogságóra keretében megvalósított „Célok kitűzése és elérése” témájú foglalkozás során a
gyermekek életkorának és érzelmi fejlettségének megfelelő, biztonságos és elfogadó légkört sikerült
teremtenem. A kötetlen szervezeti forma lehetőséget adott arra, hogy minden gyermek saját
tempójában, érdeklődésének megfelelően kapcsolódjon be a tevékenységekbe, ami támogatta az
önkéntességet és a belső motiváció kialakulását.
A motivációs szakaszban alkalmazott síkbáb, valamint az „Ellazulni jaj de jó” című dal és a
mozgásos relaxáció hatékonyan segítették a ráhangolódást. A gyermekek láthatóan megnyugodtak,
figyelmük összpontosult, ami kedvező alapot teremtett a beszélgetéshez. A problémákkal,
kudarcokkal való megküzdésről folytatott közös gondolkodás során több gyermek személyes
élményt is megosztott, ami azt mutatta, hogy biztonságban érezték magukat, és fejlődött verbális
kifejezőkészségük, érzelmi tudatosságuk.
Az „Aranykulcs” mese meghallgatása tovább mélyítette a téma feldolgozását. A mese szimbolikája
segítette a megküzdési stratégiák megértését, valamint az érzelmek felismerését és megnevezését. A
feldolgozást követő alkotótevékenység (pókháló készítése fonalból, érzelmek rajzolása) jól
támogatta az élmények belsővé tételét, és lehetőséget adott a nonverbális önkifejezésre is. A
differenciálás természetes módon valósult meg, hiszen minden gyermek a saját képességeihez
mérten kapcsolódhatott be.
A folyamatos dicséret, megerősítés és szükség szerinti segítségnyújtás hozzájárult az önbizalom
erősítéséhez és a pozitív énkép alakulásához. A szabad játékba való visszatérés lehetősége
biztosította a gyermekek érzelmi biztonságát és autonómiáját.
A foglalkozás elérte kitűzött céljait: fejlődött a gyermekek érzelmi intelligenciája, beszédkészsége,
figyelme és szókincse, valamint gazdagodtak megküzdési stratégiáik. A jövőben érdemes még több
dramatikus játékelemet és páros, kiscsoportos feldolgozási formát beépíteni, hogy a csendesebb
gyermekek is könnyebben megnyilvánulhassanak. Emellett a célok megfogalmazását konkrét,
mindennapi helyzetekhez kötött példákkal tovább lehetne mélyíteni.
A tevékenység megerősített abban, hogy a Boldogságóra program módszerei hatékonyan
támogatják az óvodáskorú gyermekek érzelmi fejlődését, közösségi kapcsolatait és lelki ellenálló
képességének alakulását.

A boldogságóra következő témája a célok kitűzése és elérése volt, amelyet a Szivárvány csoportban, vegyes életkorú, 3–4 éves gyermekekkel dolgoztam fel. A tevékenység tervezése során tudatosan törekedtem arra, hogy a sarkvidék témáját a gyermekek korábbi élményeire és tapasztalataira építsem. A téli kesztyűk készítése és a képzeletbeli „kirándulás” az Északi- és Déli-sarkra megfelelő alapot teremtett a téma elmélyítéséhez, így a mese és a vers befogadása nem elszigetelt élményként, hanem egy komplex tanulási folyamat részeként valósulhatott meg.
A választott módszerek – bemutatás, gyakorlás, értékelés – lehetővé tették a gyermekek aktív bevonását és az élményszerű tanulást. A kötetlen szervezeti forma és a mikrocsoportos munkaforma biztosította az egyéni sajátosságok figyelembevételét, valamint a differenciálás megvalósulását. A differenciálás két szintje jól illeszkedett a vegyes életkorú csoporthoz: a kisebbek elsősorban befogadóként, míg a nagyobbak aktívabb szerepben kapcsolódhattak be a versmondásba és a beszélgetésekbe.
Az eszközök kiválasztása – bábok, képeskártyák, plüss állatok, terepasztal – tudatosan szolgálta a szemléltetést és a több érzékszerv bevonását. A boldogságóra szemléletének megfelelően fontos szempont volt az érzelmi biztonság megteremtése és a pozitív érzelmi ráhangolás, amelyet a mozgásos játékok, a relaxáció és a közös éneklés is támogatott.
A tevékenység során a tervezett elemek döntő többsége megvalósult. A motivációs szakasz – különösen a hóember célbadobó játék és a sarkvidéki terepasztal – nagy érdeklődést váltott ki, a gyermekek aktívan, örömmel kapcsolódtak be a játékba. A tapintásos tapasztalatszerzés és a szerepjátékos elemek elősegítették a téma mélyebb megértését és az érzelmi bevonódást.
A relaxációs gyakorlat és a „Van nekem egy álmom” című dal hatékonyan segítette a ráhangolódást, csökkentette a feszültséget, és támogatta a pozitív érzelmi állapot kialakulását. A saját mese elmondása során a gyermekek figyelme végig fenntartható volt, különösen a történet szereplőinek személyes küzdelmei és fejlődése ragadta meg őket. A mese erkölcsi üzenete – a kitartás, a próbálkozás és az önelfogadás fontossága – jól illeszkedett a boldogságóra célrendszeréhez.
A beszélgetés során a gyermekek aktívan megosztották gondolataikat, saját élményeiket. A kérdések lehetőséget adtak az önreflexióra és a célkitűzésre, amely a közösen készített plakátban konkretizálódott. Ez a tevékenység erősítette a közösségi érzést és a közös gondolkodást.
A versmondás mozgással kísérve különösen motiváló volt: a gyermekek szívesen utánozták a pingvin mozgását, ami egyszerre fejlesztette a mozgáskoordinációt, a ritmusérzéket és az anyanyelvi kompetenciát. A játékosság végig jelen volt, ami hozzájárult a pozitív tanulási légkörhöz.
A gyermekek aktivitása magas szintű volt, a spontán helyzetek – például saját történetek megfogalmazása – jól beépültek a folyamatba. A közösségi helyzetekben megmutatkozott az együttműködés, a segítőkészség és az egymás iránti elfogadás.
A tevékenység legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy a komplex, érzelmileg gazdag irodalmi élmények hatékonyan támogatják a gyermekek személyiségfejlődését. A boldogságóra elemeinek beépítése hozzájárult a pozitív énkép, az önbizalom és a közösségi érzés erősítéséhez.
Fejlesztési lehetőségként megfogalmazható, hogy a jövőben még több dramatikus elemet és differenciált feladatot építhetek be, különösen a nagyobb gyermekek számára. Emellett érdemes lenne több időt biztosítani az egyéni megnyilvánulásokra és a spontán ötletek kibontakoztatására.
Pedagógiai munkám eredményességét a gyermekek aktív részvétele, örömteli megnyilvánulásai és a közösen létrehozott produktumok igazolták. Erősségemnek tartom a motiváció megteremtését, az érzelmi ráhangolás tudatos alkalmazását és a differenciált fejlesztést. Fejleszthető területként a tevékenység időbeli strukturálását és a még tudatosabb reflektív tervezést jelölöm meg.

A téma bevezetéseként elolvastam a gyermekeknek a Boldogvár meséjét, ezt követően kérdésekkel dolgoztuk fel a mesét. A munkafüzet feladtlapjait is felhasználtam, a gyermekek rajzoltak, színeztek benne.
Mivel leesett az idei első hó, a hóemberépítés is szóba került, mint elérendő cél, ezért közösen összefogtunk és hóembereket építettünk az udvaron.

Mi leszek, ha nagy leszek témahét teret adott a célok és célkitűzések programjának. Sokat beszélgettünk a gyerekekkel, ki mi szeretne lenni ha nagy felnő? A céljuk az legyen, hogy olyan szakmát, hivatást válasszanak maguknak, amibe örömüket lelik, amibe boldogok lesznek! Meghallgattuk „Van nekem egy álmom” című dalt, amit többször eljátszottunk. A gyerekek lerajzolták magukat, hogy mik lesznek a kisebbek pedig kiszínezték. A nagyokkal játszottunk: Mesterségem címere játékot, amit nagyon élveztek.