Intézmény: Nyírjákói Általános Iskola
Osztály: 3–4. osztály – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Alapprogram
A januári foglalkozások célja az volt, hogy a tanulók felismerjék saját céljaikat, megtapasztalják az összetartás erejét, valamint játékos feladatokon keresztül gyakorolják a tudatos jelenlétet és a jövőbe vetett bizalmat. A közös élmények során azt is megtanulták, hogy a nagy célok mindig apró lépésekből épülnek fel, és egymás támogatásával könnyebb kitartani mellettük.
Óravázlat
1. Hógömb (10 perc)
Az órát egy rövid mindfulness gyakorlattal kezdtük.
A gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek, majd elképzelték, hogy egy hógömböt tartanak a kezükben. Először jól megráztuk a képzeletbeli hógömböt, és megfigyeltük, hogyan kavarognak benne a hópelyhek – ahogyan néha a gondolataink és érzéseink is.
Ezután elképzeltük, hogy a hógömb lassan megnyugszik, a hópelyhek leülepednek, és egyre tisztábban látunk benne.
A gyakorlat végén néhány mély lélegzetet vettünk, majd közösen beszélgettünk arról:
• Mikor érzed úgy, hogy „felkavarodnak” benned a gondolatok?
• Mi segít megnyugodni?
• Miért könnyebb nyugodtan gondolkodni, amikor lecsendesedünk?
________________________________________
2. Együtt messzebbre jutunk! (20 perc)
A Pingvin-tudatosság világnapjához kapcsolódva a gyerekek megismerkedtek a pingvinek együttműködésével.
Beszélgettünk arról, hogyan segítik egymást a természetben, majd közösen kerestünk példákat arra, hogy az iskolában mikor tudnak ugyanígy támogatást adni egymásnak.
Ezután elkészítettük a Pingvinvonatot.
A tanulók egymás vállára tették a kezüket, és zenére együtt haladtak a teremben. Időnként irányt váltottunk, akadályokat kerültünk ki, miközben arra figyeltünk, hogy a „vonat” egyben maradjon, és senki ne maradjon le.
A játék után közösen megbeszéltük:
• Mitől maradt együtt a csapat?
• Mikor volt szükség arra, hogy figyeljünk egymásra?
• Hogyan tudjuk ezt a mindennapokban is megvalósítani?
________________________________________
3. Célpillanat (15 perc)
Az óra végén egy zenés mozgásos játékot játszottunk.
A pedagógus vidám zenét indított, miközben a gyerekek szabadon mozoghattak a teremben. Amikor a zene hirtelen megállt, mindenkinek azonnal mozdulatlanná kellett válnia, mintha egy fénykép készült volna róla.
Minden kör előtt a pedagógus bemondott egy feladatot a Célpillanat kártya alsó tagozatos ötletei közül:
• Légy olyan, mint egy kitartó hangya!
• Légy olyan, mint egy bátor sas!
• Légy olyan, mint egy erős tölgy!
• Légy olyan, mint egy napraforgó!
• Légy olyan, mint egy rakéta!
A gyerekek mozgásukkal és testtartásukkal jelenítették meg a hallott képet, majd a zene megállásakor néhány másodpercig mozdulatlanul megtartották a pózt.
Minden kör után röviden megbeszéltük:
• Miért ezt a mozdulatot választottad?
• Mitől lett kitartó a hangya vagy bátor a sas?
• Te mikor szeretnél ilyen lenni a hétköznapokban?
A foglalkozást azzal zártuk, hogy ezek a tulajdonságok mind segítenek bennünket céljaink elérésében. A kitartás, a bátorság, az erő és a fejlődés iránti nyitottság olyan belső erőforrások, amelyekkel napról napra közelebb kerülhetünk álmaink megvalósításához.
Tapasztalataink
A Hógömb gyakorlat segített a gyerekeknek lelassulni és ráhangolódni a foglalkozásra. Többen megfogalmazták, hogy néhány mély levegővétel után valóban könnyebb figyelni és nyugodtan gondolkodni.
Az Együtt messzebbre jutunk! játék során megtapasztalták, hogy a közös cél csak akkor valósulhat meg, ha mindenki figyel a társaira. A Pingvinvonat sok nevetést hozott, miközben természetes módon fejlesztette az együttműködést.
A Célpillanat különösen inspiráló lezárása volt az órának. A gyerekek bátran mutatták meg álmaikat mozdulatokkal, és egymás céljait is érdeklődéssel, biztatással fogadták.
Zárógondolat
A célok nem egyik napról a másikra valósulnak meg. Minden nagy álom egyetlen apró lépéssel kezdődik, majd kitartással, türelemmel és sok gyakorlással válik valóra. Ahogyan a pingvinek együtt messzebbre jutnak, úgy mi is könnyebben érjük el céljainkat, ha figyelünk egymásra, támogatjuk társainkat, és közben hiszünk saját képességeinkben. A legfontosabb, hogy mindig merjünk elindulni az első lépéssel.
Célok kitűzése és elérése
Célok kitűzése és elérése
Ebben a hónapban az álmokról, vágyakról. és tervekről beszélgettünk.
A „Ha lenne három kívánságom…” című tevékenység során a gyermekek lerajzolták, vagy csak elmondták, mit kívánnának maguknak, családjuknak, szeretteiknek. A rajzok kiváló lehetőséget biztosítottak érzéseik, és gondolataik megismerésére.
Beszélgettünk arról, hogy a kisebb célok eléréséhez kitartásra és türelemre van szükség. A gyerekek kreatívan és őszintén fejezték ki vágyaikat. Gyakran családjuk és társaik boldogságára, szeretetére, valamilyen sportra irányult, de többen még a tárgyak elérését (autó, lego, stb.) tűzte ki célul. Ez a téma jól támogatta érzelmi és szociális fejlődésüket.
A célok kitűzése irányt ad az álmainknak, a kitartó lépések pedig közelebb visznek azok megvalósításához.
Ez a témakör az, ami szintén minden nap jelen van az életünkben. Napról napra fejlődnek, ügyesednek a gyerekek, de nagyon nehéz meggyőzni őket arról, hogy ha valamit nem tudnak, vagy leginkább nem akarnak megtenni, hogy próbálkozzanak. Viszont amikor sikerül, borzasztóan büszkék és boldogok. Ebből szoktunk építkezni!
Amikor a képeket nézve beszélgettünk, hogy ki mire képes, mit tud már megcsinálni, mi az amikor már valóban meg tudja csinálni,nagyon aranyosak voltak:kicsit már tudom, akkor már tudom???
Óvatosnak kellett lenni, hiszen azt is meg kellett magyarázni, hogy lehet ennél sokkal jobb is, minél többször gyakoroljuk.
A Boldogságóra Alapprogram elvégzését követően a friss tudással és lendülettel 2025 novemberében megtartottam az első Boldogságóra foglalkozást a csoportomban.
Elmondtam a gyerekeknek, hogy havonta egy alkalommal Boldogságóra foglalkozást fogok nekik tartani, amikor is arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan lehetünk vidámabbak, boldogabbak, mit kell ahhoz tennünk, hogy jól érezzük magunkat, hogyan segíthetünk másoknak.
A hónap foglalkozását (Társas kapcsolatok ápolása) relaxációval kezdtük („Almát szedj ügyesedj, szőlőt szedj ügyesedj!”), majd kitűztem a pólómra a barátság jelét, jelezvén, hogy erről fogunk beszélgetni. Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát is meghallgattuk mozgással kísérve. Bemutatkozott Boldog Dóra, és a mesekezdő mondókát követően elmeséltem a gyermekeknek a Tavaszi ébresztő c. mesét. A kérdésemre egyből kitalálták a gyermekek, hogy mi az a láthatatlan kapocs, ami összeköti a barátokat.
Ez a téma fellelkesítette a gyermekeket, és maguktól el kezdték mondani, hogy kik a barátaik. Így aztán Boldog Dórát körbe adva minden gyermek elmondhatta, hogy kivel játszik szívesen. A foglalkozás végére ismét egy zenés játékot játszottunk. Az előzőekben meghallgatott dalra körbejártunk, zenemegállásra megölelték, megsimogatták egymást a gyerekek. Nagyon örültem, hogy ilyen lelkesek és aktívak voltak az első alkalommal. Ez nekem is bíztató volt a jövőre nézve.
December hónap témája, a Jó cselekedetek gyakorlása az adventi időszakhoz kapcsolódóan „könnyebben” közvetíthető a gyermekek számára, amelynek az egyik oka az egyházi fenntartásból adódik. Más alkalommal is szóba kerül, hogy hogyan tudunk segíteni egymásnak. Ezt a témát (a relaxációs gyakorlat és a Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dal meghallgatása után) egy beszélgetőkörrel indítottuk: „Ki miben szokott otthon segíteni a szüleinek?” A leggyakrabban emlegették a gyermekek, hogy elpakolnak a szobájukban. Megbeszéltük, hogy ez kötelességük is, úgy ahogy az oviban is megtesszük ezt. A mindennapi életből vett példákkal próbáltam rávezetni a gyermekeket, hogy a segítőkészség, a kedvesség milyen jól esik a másiknak és ettől mi is boldogabbak vagyunk. Milyen jól esik a kisebbeknek, amikor belerakják a rajzaikat a rajzgyűjtőbe, mert ők még nem érik el, vagy segítenek nekik a séták alkalmával a gyalogos közlekedésben, az öltözködésben. Személy szerint nagyon szoktam örülni, ha valaki rajzzal kedveskedik nekem; „csak úgy”. Azt is megbeszéltük, hogy más alkalommal is, de ilyenkor karácsony közeledtével fontos, hogy gondoljunk a szegényes családi környezetben élő gyermekekre, akiknek nem telik drága játékokra, ruhára. A szülőket is bevontuk a karácsonyi jótékonysági adománygyűjtésbe, több zsák fölöslegessé vált ruhaneműt, játékot, plüss állatot tudtunk eljuttatni a rászoruló családok részére.
A következő hónap témája: a Célok kitűzése és elérése volt. A téma bevezetését most egy mozgásos játékkal, célba dobással kezdtük. A játékot követően meg tudtuk beszélni, hogy akárcsak a célba dobásnál, ha vannak terveink, álmaink, amit szeretnénk megvalósítani, még ha elsőre nem is sikerül, ha nem adjuk fel, próbálkozunk, gyakorolunk, akkor mindent elérhetünk. Erre az elgondolásra még „ráerősítettünk” Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c. dalának a meghallgatásával. A témához kapcsolódó mese bemutatását követően a gyermekek még több pozitív megerősítést kaphattak arra vonatkozóan, hogy érdemes küzdeni céljainkért. Nagyon megható volt számomra, amikor a személyes álmok elmondásakor az egyik kisfiú azt fogalmazta meg, hogy ő egy nagyobb házban szeretne lakni. A foglalkozás zárásaként a munkafüzet színezőjét használtuk. Érdekes volt, hogy a nagyobbak az iskolához kapcsolódó célokat jelölték meg: „olvasni, 50-ig elszámolni” szeretnének, a kisebbek pedig úszni, és „szépen színezni” szeretnének megtanulni. Jól körvonalazódtak egy következő életszakasz elvárásai, aminek szeretnének megfelelni a gyermekek.
A relaxációs gyakorlat után a gyermekeknek elolvastam a „Boldogvár meséje” című mesét. Beszélgettünk arról kinek mi a legnagyobb álma, mit kell tenni azért, hogy megvalósuljon, milyen érzés ha sikerül valamit elérni, számukra mit jelent a boldogság. A munkafüzetben lévő feladatok színezése közben is sok minden előjött a gyermekekből és sokat beszélgettünk. Zárásként meghallgattuk, a „Van nekem egy álmom” című dalt.
A boldogságórát a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Ez alapján a gyerekek kitalálták, hogy mi lesz a mai témánk. Ezután 4 fős csoportokat alkottunk. Minden csoport kapott közmondásokat, melyeket össze kellett párosítani a magyarázatukkal. Majd beszélgettünk arról, hogy ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezután minden gyermek elkészítette az Én most és majd rajzát. A jelenlegi énjét és a jövőbeli énjét rajzolták le a gyerekek.
A januári Boldogságóra keretében a célok kitűzésével és azok elérésével foglalkoztunk a gyerekekkel. Az új év eleje kiváló alkalom arra, hogy megtanuljuk, hogyan válthatjuk valóra a vágyainkat. Hogy a téma játékos és kézzelfogható legyen, a diákokkal álomfogókat szőttünk.
A foglalkozást közös tervezéssel kezdtük, ahol mindenki megálmodta a saját mintáját. Megbeszéltük, hogy a kitűzött cél olyan, mint az álomfogó alapkarikája: kijelöli az utat, amin haladnunk kell. A szövés hosszú és monoton folyamata ezután alaposan próbára tette a gyerekek türelmét. A diákok a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy egyetlen nagy ugrással nem lehet célba érni.
Ahogy a fonalat vezették szálról szálra, megértették, hogy a sikert apró, kitartó lépésekkel lehet elérni. Ha elvétettek egy sort, nem adták fel, hanem javították a hibát és fonták tovább. A munka végén a csodás, színes alkotások látványa hatalmas büszkeséggel töltötte el a kisdiákokat. Az elkészült álomfogók mostantól emlékeztetik őket arra, hogy szorgalommal minden álmuk elérhető.
Téma: célok
A gyerekekkel a boldogságórán beszélgettünk arról, mit jelent számukra a boldogság, és milyen személyes célokat szeretnének elérni az év során.Pl: kitűnő bizonyítvány, jól tanulni, játékot írni… Ezután ezeket le is rajzolták. Nagy örömmel készítették ezeket a rajzokat.
