Az óra elején megbeszéltük, milyen apró örömök érnek minket nap, mint nap és ezek milyen fontosak. Ezután csoportmunkában rajzolták meg a gyerekek az „Apró csodák kicsiny boltját”. Ez a fajta tevékenység remek módja annak, hogy megértsék és értékeljék az együttműködés és a kreativitás szerepét, valamint, hogy az apró örömök gyakran a mindennapi élményekben és a közös alkotásban rejlenek.
Az apró örömök megélése és értékelése hozzájárul a mentális jólléthez, hiszen ezek a pillanatok erősítik az érzelmi kapcsolódást másokkal és növelik az élet iránti hála érzését. A gyerekek számára különösen fontos az ilyen tevékenységek során szerzett tapasztalat, mivel ezek alapozhatják meg a pozitív életszemléletet és az érzelmi intelligenciát.
Boldogságóra Alapprogram
Reflexió a márciusi Boldogságórás foglalkozásról
A foglalkozás témája : Apró örömök élvezete
A foglalkozás vezetője: Gyenge-Kovács Judit
Ideje: 2025.03.31.
Helyszín: Városközponti Óvoda, 7624. Pécs, Budai Nagy Antal u. 5.
Katica csoport
A mai Boldogságórás foglalkozást Boldog Dóra színre lépésével kezdtem el.
Játékba hívtam őket a szőnyegre és a bevezető relaxáció után, Bagdi Bella: Jól érzem magam dalára, egy sétálós, ölelgetős, arc simogatós játékra hívtam őket. Örömszerzés céljából, igyekeztem a pozitív érzelmekre ráhangolni őket, és célom volt, hogy mindenkit mosolyogni láthassak.
Majd ezután a játék után, mondókával meséhez hívtam őket, amikor is Bezzeg Andrea: Újra együtt! c. meséjével a barátság fontossága mellett, az egymásnak való örömszerzés lehetőségére próbáltam felhívni a mese kapcsán a figyelmüket.
A mesehallgatás után, egy igazán mély érzésekre alapuló beszélgetés kerekedett. Ehhez felhasználtam a mese utáni ajánlott kérdéseket, kiegészítve a saját ötleteimmel. És egészen meglepő volt, ahogyan a gyermekek megfogalmazták gondolataikat, főként akkor, amikor arról beszélgettünk, hogy hogyan tudnánk segíteni azokon az embertársainkon, akiknek valamelyik érzékszervük nem megfelelően működik.
Nagyon empatikusak voltak a gyerekek, és szívemet melengető segítségnyújtási lehetőségeket, technikákat soroltak fel, minden területen. Éreztem, hogy ezzel, azoknak is nagyon sokat tudtunk segíteni, akik bátortalanabbak, kevésbé szólalnak meg, vagy képességeik miatt nincs esetleg ötletük. Nagyon kevés ilyen gyermek volt. Jó volt látni, ahogy fellelkesülnek, és örömmel osztották meg egymással az ő kis „örömszerző”, segítségnyújtó ötleteiket.
Az ajánlott mese elolvasása és a hozzá kapcsolódó beszélgetés után, képeket adtam a gyermekeknek. A képeket lefelé fordítva elhelyeztem a szőnyeg közepén, melyet körbe ülve, mindenki egyet húzhatott egymás után, és az öt érzékszer valamelyikét ábrázoló képhez tette. Minden alkalommal megbeszéltük, hogy mit látunk a képen, miért oda kell tenni, és bátran megfogalmazták gondolataikat. Remek lehetőség rejlett ebben a játékban, mely nem csak a figyelmük koncentrálásában, türelmük fokozásában segített, hanem kognitív képességeik, és anyanyelvi fejlesztés lehetőségét, a mondatalkotási képesség, a logikus gondolkodás, ok-okozati összefüggések meglátásának képességét is remekül fejlesztették.
A játék után „Jó kívánságok” könyvét készítettünk az éppen e napon születésnapját ünneplő kisgyermeknek. Mindenki készített egy-egy rajzot, amire ráírtuk, hogy mit kíván az ünnepeltnek. Az összes rajzot összefűztük egy könyvvé és ezzel köszöntöttük meg a szülinapost. (Egyébként ez hagyomány a csoportunkban, minden kisgyermeknek ez az egyik ajándéka minden évben).
Ezután kiszíneztük az Apró örömök élvezetének szimbólumát és felragasztottuk a Boldogságvárhoz vezető út 7. lépcsőfokára.
Meghallgattuk a témához tartozó dalt Bellától, és feltették a gyerekek a jelüket a Boldogságtáblánkon a Boldog vagy a Szomorú smilehoz, jelezve ezzel, hogy hogy érezték magukat a foglalkozás alatt.
Levezető relaxációval zártam a tevékenységet.
Érintős köszöntő, vidám nevek-alliterációs, fejrecsapós-nevetős, spagettis bogozódó, lépj a körbe, ha…, evolúciós játék, sárkány, királylány, lovag, ez nem toll, hanem…, értéklabda, szeretem magamban, mert…, apró csodák boltja, tapsfordító, öröm a zene, víz világnapja-poszter, levendulanyuszi készítése. Ez a hónap sok-sok közös játékkal, kooperatív tevékenységekkel telt el.
A gyerekekkel megbeszéltük a megbocsátás jelentőségét. Majd szerettük részére megbocsátás kérő levelet írtak.
A hatodik osztály márciusi alkotása „A mi Napfogónk” címet kapta.
A márciusi boldogságórát elkészítette: dr. Beleznayné Váradi Anett Eszter
Az ötödik osztály márciusi alkotása „A mosoly öröme” címet kapta.
A márciusi boldogságórát elkészítette: Kereki Kristóf
A 2.b osztály márciusi alkotása az „Örömkereső nagyítónk” címet kapta.
A márciusi boldogságórát elkészítette: Brezsnyákné Baksi Ildikó
A 2.b osztály februári alkotása „A szamuráj szerencséje” címet kapta.
A februári boldogságórát elkészítette: Brezsnyákné Baksi Ildikó
Március 20 a BOldogság Világnapja. Ezt a foglalkozást relaxációval indítottuk, majd a 12 hónap című történetet dolgoztuk fel. Kedvenc évszakjainkat, majd hónapjainkhoz jellemző cselekvéseink eljátszásával. Érzékszerveink, egészséges testünk miatti hálánkat is megbeszéltük. Rejtvényfejtés, és a Boldogság sziget elkészítés már csoportmunkában zajlott. Óra vékén a félbevágott szivecskénk összeért , ezzel koronáztuk meg a napot.
Boldogságóra – A megbocsátás hónapja a 4. számú napközis csoportban
„A megbocsátás hangja – dallammá szelídült harag”
A 7–8. osztályos napközis tanulókkal olyan témát jártunk körbe, amely talán az egyik legnagyobb lelki próbatétel mindannyiunk számára: a megbocsátás. Ez nem pusztán egy gesztus, hanem egy belső döntés, amely felszabadít – nem csak másokat, hanem önmagunkat is.
A beszélgetés során őszinte gondolatok hangoztak el: Mi a nehezebb – bocsánatot kérni vagy megbocsátani? Meg lehet-e bocsátani anélkül, hogy felejtenénk?
Egy tanuló így fogalmazott: „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtem, hanem hogy nem utálom tovább.” – szavai megérintették a csoportot.
Zenei élményként Alexander Rybak Fairytale című dalának instrumentális változatát hallgattuk meg. A dallam lágy, emocionális világa olyan érzéseket szabadított fel a tanulókban, amelyeket szóban is megpróbáltak megfogalmazni: megkönnyebbülés, békesség, remény, szeretet, elfogadás. A zeneterápia elősegítette a megbékélést egymással.
A közös gondolkodás során fontos felismerés született:
a bocsánatkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé.
Kérni valamit – legyen az figyelem, megértés, megbocsátás és segítségnyújtás munkában, tanulásban – nem szégyen, hanem bátor döntés.
És az sem könnyű, ha mi bántottunk meg valakit – de ilyenkor is ki kell tudnunk állni, a másik szemébe nézni, és őszintén kimondani:
„Sajnálom.” Ez a szó a legnehezebb – de gyakran ez nyitja ki a szívet ott, ahol addig csend és meg nem értettség vagy zavar volt.
A boldogságóra zárásaként közösen pizzáztunk. Ez a kis közös ünneplés nemcsak megkoronázta az alkalmat, hanem erősítette a csoport összetartozását is.
A foglalkozás tanulsága nem csupán az, hogy meg kell tanulnunk megbocsátani –
hanem az is, hogy kérni sem szégyen. A megbocsátás órája alatt nemcsak a szavak tanítottak minket – hanem a zene, a csend és az egymásra figyelés.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a belső békéhez vezető út gyakran ott kezdődik, ahol végre kimondunk valamit, amit régóta magunkban hordozunk.
Nyerges Attila
tanár
Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.
