Amikor mindenki rohan és kapkod és ideges és elégedetlen, olyankor egyszerűen eszébe sem jut, hogy picike dolgoknak is hogy lehet örülni! Eszébe sem jut, hogy értékelje az apró örömöket, hogy megköszönje a jót. De valóban csak annyi lenne a hála, hogy megköszönni tudjunk? Nem! Ennél is több! Ha hálásak vagyunk, és hálánkat ki tudjuk fejezni, egyszerűen nem lehetünk szomorúak!
Aki hálásan gondolkodik, nem irigy, nem kapzsi, nem ellenséges, nem magányos! Hálásnak lenni nagyon jó!
Boldogságóra Alapprogram
Százhalombattai Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Tagozatos Általános Iskola
Ugye milyen nehéz jó célokat megfogalmazni? Vagy talán nem is olyan nehéz? Januárban sokat foglalkoztunk azzal, hogy mindenki meg tudja fogalmazni, hogy számára mi is lehetne a legtökéletesebb célkitűzés. Arra törekedtünk, hogy elérhető, de odafigyelést, kitartást igénylő célokat tűzzünk ki magunk elé. A gyerekek meséltek a vágyaikról, álmaikról is. Választottunk egy Célellenőrző barátot is, aki havonta rákérdez a leírt elköteleződésünk haladásáról.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
A Hám János Líceum negyedik osztályosai már nagyon ügyesen meg tudják fogalmazni céljaikat. Körben ülve beszélgetéssel elmesélték, hogy kinek milyen céljai vannak, kik mire törekszenek, hogy mit szeretnének elérni a közeljövőben, vagy a távoli jövőben. Utazás, lovaglás, vezetés, sportolás, sikeresebb tanulás voltak a leggyakoribb célok, amelyek rövidebb időtartamra szólnak, viszont sok célt megfogalmaztak amelyek évek alatt valósulhatnak meg. Mindezeket kiragasztottuk a táblára. Ezt követően összegyűjtöttük azokat a kulcsfontosságú dolgokat, amelyek ezek megvalósításához szükségesek. Nagyon szépen kihangsúlyozták, mire van szükség céljaik eléréséhez.
Renn Renáta tanítónő
Relaxáció után elolvastam a mesét, melyről beszélgettünk. Összegyűjtöttük a problémaikat, félelmeiket, bánataikat. Mi okoz problémát az iskolában? Mi a nehéz? Nagyon ügyesen meg tudták fogalmazni. Mindenki 1 vagy 2 dolgot leírt egy cetlire a félelmeiből. Volt, aki inkább lerajzolta. Ezután mindenki elkészítette a Szamurájának a védelmező páncélját. A rajzolás közben meghallgattuk a hónap dalát, amit lazításként el is végeztünk. Nagyon tetszett ez az óra a gyerekeknek. Vidd haza – biztattam a gyerekeket, hogy otthon beszélgessenek arról, hogy milyen nehézségeken mentek át és hogyan tudták megoldani. A következő órán pedig meghallgatom a gyerekeket, hogy otthon mi okoz számukra szomorúságot, félelmet, aki szeretné le is rajzolhatja.
A gyerekek megismerkedtek a Nekem ez nem megy című történettel, amely kapcsán arról beszélgettünk, hogy milyen problémák adódhatnak a mindennapi életünkben, és hogyan oldhatjuk meg őket. Egymás történetét is meghallgattuk, majd kerestünk rá megoldásokat. Végül játékos ügyességi feladat következett.
Szervezés: A heti témánk a “Farsang” volt, így a mellékletben található arcmaszkokat használtuk a tevékenységen.
Ráhangolás: Az elvarázsolt Meseországban mesehívogató mondókákkal dalokkal készültünk a mese meghallgatására.
A téma feldolgozása:
Meghallgattuk AZ ERDEI TISZTÁS című mesét. Megbeszéltük a mese nyújtotta élményt, majd ötleteket gyűjtöttünk, hogy mi milyen más megoldást alkalmaztunk volna megoldásként. A maszkok segítségével többször is eljátszottuk a történetet.
Egyéni munka: “Otthon, édes otthon!” melléklet elvégzése
Lezárás: “Ellazulni jaj de jó!” című dal meghallgatása táncmozgással összehangolva.
Ezt az alkalmunkat is zenés relaxációval kezdtük. Elsőként mindig napimádás jelenik meg, aztán napraforgók lettünk és mindig a fény felé fordultunk.
Ezt követően elutaztunk a varázsléghajónkkal Boldogvár földjére. A gyerekek pedig meghallgatták Boldogvár meséjét. Ezután beszélgettünk a meséről, a célokról. Mik is azok, hogy tudjuk kitűzni, elérni őket?
Kipróbáltuk magunkat a gyakorlatban is! Két ládát és sok-sok babzsákot hoztam a gyerekeknek. Két csapatot alkottunk és először csak két körben próbáltunk beletalálni a ládákba. Nem ment könnyen. Sok babzsák esett a ládák mellé. Egy kis pihenőt tartva elbeszélgettünk arról, hogy kinek van célja? Volt, aki a két keréken való biciklizést mondta célnak, volt, aki „jó” akart lenni. Igyekeztünk megbeszélni, hogy a céljaink hogyan valósulhatnak meg. Ezután arra kértem a gyerekeket, hogy hunyják be a szemüket és gondoljanak arra, hogy a céljukat már elérték. Majd újra megpróbáltunk beledobni a ládákban és ezúttal majdnem az összes babzsák célba ért. Nagy öröm fogadta ezt az eredményt.
Visszautaztunk tehát a Süni csoportba a léghajónkkal és relaxációs zene kíséretében megpihentünk.
A március havi boldogságóránk témája az Apró örömök élvezete volt. Az óra elején arról beszélgettem a gyerekekkel, hogy mit jelentenek számukra az apró örömök. A példák felsorolása után megbeszéltük, hogy ezeket az apró örömöket mely érzékszerveinkkel tudjuk érzékelni. Ezután feladatlapon dolgoztak a gyerekek, amelyek az érzékszerveinkkel voltak kapcsolatosak.
A nyolcadikosok egy olyan életszakaszban vannak, amikor egyre több felelősséggel, döntéssel és érzelmi kihívással találkoznak. A barátságok változnak, a továbbtanulás kérdése nyomást gyakorolhat rájuk, és olykor úgy érezhetik, hogy egyedül kell megküzdeniük a nehézségekkel. Ez a Boldogságóra segít abban, hogy felismerjék: mindenki szembesül nehézségekkel, de mindig van megoldás, és mindig van valaki, aki segít.
1. Ráhangolódás – „A hátizsák, amit cipelünk” (10 perc)
A terem közepére tettem egy nehéz hátizsákot. A diákokat megkértem, hogy képzeljék el: ez a zsák mindazokat a terheket szimbolizálja, amiket nap mint nap cipelnek.
Feladat:
• A diákok kaptak kis cetliket, amikre leírhatták egy-egy nehézségüket (pl. stressz, megfelelési kényszer, baráti konfliktus, önbizalomhiány, félelem a jövőtől).
• A cetliket bedobták a hátizsákba – ez szimbolizálta, hogy nem ők az egyetlenek, akik küzdenek.
Felemeltem a nehéz zsákot, és megkérdezi: „Szerintetek könnyebb lenne ezt a zsákot vinni, ha többen megosztanánk egymással?”
Ezzel rámutattam arra, hogy a nehézségek elviselhetőbbek, ha nem cipeljük őket egyedül.
2. Megküzdési stratégiák – „A túlélők titkai” (15 perc)
Elmondtam, hogy mindenkinek vannak saját „túlélési stratégiái”, amikor nehéz helyzetben van.
A diákok kis csoportokra oszlottak, és kaptak egy-egy élethelyzetet, amelyben meg kellett találniuk a megküzdési lehetőségeket.
Feladat:
Minden csoport egy nehéz helyzetet kapott, például:
• „Úgy érzed, hogy nem vagy elég jó valamiben, és emiatt csalódott vagy.”
• „Összevesztél a legjobb barátoddal, és nem tudod, hogyan hozd helyre.”
• „Nagyon stresszes vagy a továbbtanulás miatt, és nem tudod, hogyan nyugtasd meg magad.”
A csoportok feladata volt:
• Ki kellett találniuk legalább háromféle megküzdési módot a helyzetre (pl. beszélgetés valakivel, sport, humor, kreatív tevékenység, relaxáció, időmenedzsment).
• Be kellett mutatniuk a többieknek, akár rövid jelenet formájában.
Megerősítettem: „A kihívások az élet részei, de mindig van valami, amit tehetsz, és mindig van valaki, aki segít.”
3. Inspiráló történetek – „A sebhelyek ereje” (10 perc)
Egy rövid történetet meséltem egy híres emberről, aki nehézségeken ment keresztül, de megtalálta a saját erejét.
Példa: egy sportoló, művész vagy tudós, aki kudarccal szembesült, mégis tovább küzdött.
Feladat:
• A diákok egyénileg visszagondoltak egy helyzetre, amikor valami nehéz volt számukra, de mégis sikerült továbblépniük.
• Egy lapra felírták: Mi segített nekik akkor?
• A lapokat név nélkül bedobták egy „Erő-dobozba”, majd néhányat felolvastam, hogy a többiek lássák: mindenki képes leküzdeni az akadályokat.
4. Zárás – „Bátorító üzenetek” (5 perc)
A tanár minden diákn
4. Zárás – „Bátorító üzenetek” (5 perc)
Minden diáknak kiosztottam egy üres kártyát, amelyre egy bátorító üzenetet kellett írniuk – olyat, amit egy barátjuknak vagy akár saját maguknak mondanának egy nehéz helyzetben.
Példák:
• „Bármi is történik, mindig van kiút.”
• „Erősebb vagy, mint gondolod!”
• „Nem kell egyedül megküzdened – kérj segítséget, mert van, aki törődik veled.”
• „A kudarc nem a vég, hanem egy lépés a siker felé.”
Miután elkészültek, mindenki elhelyezhette az üzenetét egy „Bátorságfalon”, amely a teremben maradt, hogy bármikor visszanézhessék, amikor szükségük van rá.
Végső gondolatom ez volt:
„Mindannyiunknak vannak nehéz napjai, de soha nem vagyunk egyedül. Mindig van valaki, aki segít, és mindig van bennünk erő, hogy továbblépjünk.”
A diákok mosolyogva, kicsit könnyebb szívvel távoztak – tudva, hogy nem számít, milyen akadályok jönnek, mindig van bennük elég erő és támogatás, hogy megküzdjenek velük.
A kisgyermekek is találkoznak nehéz helyzetekkel – amikor összevesznek egy barátjukkal, ha valami nem sikerül elsőre, vagy ha egyszerűen csak szomorúak és nem is tudják, miért. Ezen a Boldogságórán segítünk nekik megérteni, hogy minden érzés természetes, és mindig van mód arra, hogy jobban érezzék magukat.
1. Ráhangolódás – Az érzések világa (10 perc)
Egy nagy, színes dobozt vittem a terembe. Kinyitottam, és belőle kis képek, érzelmi kártyák kerültek elő: vidám, szomorú, mérges, meglepett arcok. A gyerekek körbeültek, és mindenki választhatott egy kártyát.
• Kérdés: „Volt már olyan napotok, amikor így éreztétek magatokat?”
• Megosztás: Aki szeretné, mesélhet egy pillanatról, amikor szomorú, dühös vagy csalódott volt.
Finoman terelgettem a beszélgetést, hogy a gyerekek megértsék: nem baj, ha valaki szomorú vagy mérges – az érzések jönnek-mennek, és mi megtanulhatjuk kezelni őket.
2. Megküzdési stratégiák játékosan (15 perc)
Most következik a „Mit tehetünk, ha…?” játék. Különböző élethelyzeteket meséltem el, és a gyerekek csoportokban ötleteltek, hogyan oldhatnák meg az adott helyzetet.
Példák:
• „Elveszett a kedvenc plüssöd, és nagyon hiányzik.”
• „Valaki azt mondta, hogy nem akar veled játszani.”
• „Nagyon izgulsz egy fellépés vagy dolgozat előtt.”
A csoportok lerajzolhatták és, akinek volt kedve eljátszhatta, , milyen megküzdési módokat találtak:
– Mély lélegzetvétel, „pillangóölelés” (karokkal saját magunkat átölelve nyugtatás).
– Segítséget kérni egy baráttól vagy felnőttől.
– Kimondani az érzéseinket („Szomorú vagyok, mert…”) és megkeresni, mi segíthet.
– Egy kedves emlékre vagy egy örömteli dologra gondolni.
Megerősítettem: Minden helyzetben van valami, amit tehetünk. Nem vagyunk egyedül, és az érzések átmenetiek – mindig jön egy jobb pillanat.
3. Mesés megoldások – „A bátor kismadár” (10 perc)
Egy rövid mesét olvastam fel egy kismadárról, aki először fél elhagyni a fészkét. Ahogy próbálkozik, egyre bátrabb lesz, míg végül megérti, hogy a félelem normális – és hogy képes legyőzni azt.
A mese után minden gyermek rajzolhatott egy saját „bátor pillanatot” – egy helyzetet, amiben nehéz volt valami, de mégis sikerült megoldania. Ez lehetett egy apró győzelem, például hogy megtanult egy új dolgot, kibékült valakivel, vagy legyőzte a félelmét.
4. Befejezés – „Varázsüzenetek” (5 perc)
Egy kis varázsdobozt hoztam elő. Minden gyermek kapott belőle egy „varázsüzenetet” – egy rövid, erőt adó mondatot:
• „Bármi történik, mindig van, aki segít neked.”
• „Bátor vagy és ügyes, sokkal erősebb, mint gondolod!”
• „A nehéz érzések jönnek-mennek, de te mindig találsz egy utat.”
A gyerekek megölelték egymást, aki akart adhatott egy „lélekölelést” maguknak.
Egy utolsó gondolattal zártam az órát:
„Bármilyen érzésed is van, az teljesen rendben van. Soha nem vagy egyedül – mindig van, aki szeret és segít neked.”
A gyerekek mosolyogva, lelkileg megerősödve indultak vissza a napjukba – egy kis varázslattal a szívükben.