Az óra elején meghallgattuk, elénekeltük a hónap dalát, és kellően ellazultunk. Ezután elolvastam a mesét, és beszélgettünk róla.
Megbeszéltük, volt e már valaki mérges, szomorú, és ha igen, hogy tudott megnyugodni, hogyan lett jobb a kedve. Ezután elkészítettük a megküzdés szivárványát közösen, amit kitettünk az falra is.
Nagyon szerették ezt az órát a gyerekek.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozást a relaxációs gyakorlattal kezdtük. A légzőgyakorlatok és a lazítógyakorlatok sokat segítettek abban, hogy a feladatokat lazult állapotban kezdjük el. A vidám hangulatot a hónap dalának meghallgatása biztosította.
A mozgásos feladatok közül a csukott szemmel végzett feladatokat nagyon mókásnak tartották, különösen a páros gyakorlatok hoztak vidám perceket. A vak kígyó játék különösen izgalmas volt, a vezető szerepet szívesen vállalták a gyerekek.
A vidám játékot követően beszélgettünk az érzésekről, amelyeket a játék során átéltek. Beszélgettünk arról, hogy más érzéseket is átélünk. Nagyon sokszor került elő a harag és csalódottság érzése, a megoldásként pedig a verekedés. A hónap során sokszor néztünk rá az indulathőmérőre és verbálisan megfogalmaztuk az érzéseket. Sokszor soroltuk el a feszültséglevezető technikákat.
Mindenkinek lett egy szuperhőse, aki segíti őt a nehézségek megoldásában.
A márciusi boldogságórát a szabad szárnyalással kezdtük meg. A „Repülj madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal és a hónap dalának meghallgatásával lazítottuk el magunkat.
A téma bevezetéséhez Herry Mille csodálatos idézetének jelentését fejtettük meg. Beszélgettünk az itt és most pillanatáról, az érzékszerveink szerepéről az örömteli pillanatok felfedezésében. A napi örömforrások begyűjtésére elkészítettük az örömkereső nagyítónkat. Keresgetés helyet, a nagyító közepére lázas jegyzetelésbe fogtak a gyerekek.
A téma feldolgozásához megterveztük csoportmunkában: Az apró örömök szigetét. A technika és tervezés óránkat kihasználva a sziget egyik fontos örömforrását, a gyümölcsök adta illat és ízlelés élvezetét gyümölcssaláta elkészítésével kötöttük össze. Még a csoport egyes tagjai a sziget világán dolgoztak, addig a többiekkel elkészítettük és tálaltuk a salátát, mondanom sem kell, hogy mennyire boldogok voltak. Közben záporoztak az ötletek, hogy milyen örömforrásokat rejtsen a sziget. Az ételünk fogyasztása közben hallgattuk a „De szép az élet” dalunkat”, megkerestük a többi boldogságtémánkkal való összefonódást és összegeztük az óra tanulságát. Idézve az egyik kisfiút: „Ez most a legszebb örömteli pillanatom a mai napban!”
A téma továbbgondolásaként az „örömkereső sétát” választottam a gyerekeknek otthoni feladatra. A következő órán a megvalósult pillanatokat fogjuk egymással megosztani.
Labirintus feladatokkal bizonyítottak a gyerekek önmaguknak, hogy igenis bármire képesek.
4 egyszerű labirintusból való kijutás után kezdhettek neki az A4-es méretű, valóban nagy odafigyelést igénylő labirintusból való kijutáshoz. Nehéz feladat volt. Nem adták fel. Kijutottak.
A „Haragom kifújom” című relaxációs gyakorlat után , megbeszéltük a jelenlegi érzéseinket. A kiterített kártyákból választhattak a gyermekek és elmondták, hogy miért értzik úgy magukat, amit a kártya mutat. Nagyon jó gondolatok jöttek elő; Pl. Jól vagyok, mert újra itt van közöttünk a barátom. vagy Izgatott vagyok , mert délután anyuval megyünk a nagyihoz!
Segítettem megfogalmazni számukra, hogy ezeket hívják Apró örömöknek, amik sokszor átsegítenek a problémákon.
Zárásul együtt meghallgattuk Bagdi Bella; „Imádok élkni „című számát míg mindenki megrajzolta, hogy mi okoz számára örömet illetve ki szokta megnyugtatni, ha valami baja van.
A relaxáció után a gyemekekkel beszélgettünk a héten meglátogatott foglalkozásokról (busz vezető, pék, fodrász, tanár), majd mindenki elmondta, hogy mi szeretne lenni.Választottak képeket, amit kiszíneztek és közösen felragasztottuk a szivecskére. A csoportommal ez a szív minden boldogságórát jelképez, így tudatosítom a tevékenységet.
Ez a foglalkozásunk a sok hiányzó miatt alacsony létszámmal valósult meg, de annál nagyobb lelkesedéssel. Később mivel folyamatos volt a nagyszámú hiányzás újra átbeszéltük a témát az elkészített táblázat segítségével.
Most is egy ráhangoló rövid relaxációval kezdtük. Röviden néhány mondatban beszéltem a megküzdésről, a tudatos erőfeszítésekről. Ezt követte a téma feldolgozása.
Párokban elolvasták és a megbeszélték a Tíra és a musical című történetet. E történet igazán jó kiindulópont volt, mivel az osztályunk előtt is nagy feladat állt, a Nemzeti ünnepre műsor készítése. Így nagyon aktuális volt a kérdés: Mi a lámpaláz? Kinek volt már ilyen? Milyen fizikai (testi) és pszichés tünetek társulhatnak a lámpalázhoz? E kérdésekből kiindulva a párok elkészítették a saját táblázatukat. Az egyik oldal a segítő tevékenységek lámpaláz esetén, a másik pedig a számukra káros stratégiák, tevékenységek. A beírtakat megbeszéltük. Átbeszéltük az érzelmeket, a leküzdési próbálkozásokat, küzdelmek sikerét vagy sikertelenségét. A gyerekek, mint mindig nagyon őszintén feltárták a problémáikat, a napi küzdelmeiket. Végül készítettünk egy összesítő táblázatot is a párok gyűjteménye alapján.
A foglalkozást most is a rövid értékelő mondatok után egy rövid elcsendesedéssel zártuk.
Korcsoport: 3-4 évesek
Motiváció: Kerestem egy királylány bábot és elváltoztatott hangon énekelni kezdtem a könyv által kínált Aranykulcs c. mese dalszövegét. A gyerekek felfigyeltek rám és érdeklődve figyelték az előadásomat. A dal végén jeleztem, hogy ismerek egy királylányos – sárkányos mesét, ha van kedvük tartsanak velem a szőnyegen és hallgassák meg.
Tevékenység: A mesét bábok és a mesében szereplő főbb eszközök bevonásával tettem érdekessé (királylány, sárkány, kulcs, vár…)
A mese végeztével beszélgetést kezdeményeztem szintén a bábok bevonásával, valamint válaszoltam a gyerekek által felmerülő kérdésekre. Példákkal erősítettem a gyerekekben azt, hogy nincs lehetetlen, ha valami nem sikerül újra kell próbálkozni, hiszem mindenre képesek vagyunk ha igazán szeretnénk. Fontos, hogy ne azonnal akarjunk mindent, hanem lassan, lépésenként haladjunk és nem baj, ha segítséget kérünk, hiszen mi itt vagyunk egymásnak.
Megmutattam a gyerekeknek az előre kinyomtatott, kivágott papírkulcsokat és felajánlottam, hogy a rajzasztalnál mindenki megfestheti saját aranykulcsát, mely a vár óriás kapuját nyitja.
Korcsoport: 3-4 évesek
Motiváció: Babzsákok és két karika elhelyezése a csoportszoba szőnyegen.
A gyerekek a babzsákok kihelyezése kapcsán már kezdtek a szőnyeghez gyűlni és kérdezgetni, hogy miért pakolom ki a tárgyakat. Elmeséltem nekik, hogy célbadobást szervezek és érdeklődtem, hogy lenne-e olyan gyermek aki szívesen játszana vele a babzsákokkal.
A gyerekeket két csoportra osztottam, mindenki kapott a kezébe 1-1 babzsákot, majd egyenlő távolságra elhelyeztem a két karikát. A feladat az volt, hogy minél többen találjanak bele a karikába. Játék közben biztató szavakkal buzdítottam a gyerekeket: Ne add fel! Próbáld újra! Sikerülni fog!
Játék után a szőnyegre ültünk és beszélgetést kezdeményeztem a céljaink elérésével kapcsolatban. Kíváncsi voltam, hogy mi az igazán fontos a gyerekeknek a csoportunkat illetően. Ezeket a célokat felírtam a gyerekek előtt egy nagy papírra, majd jeleztem a gyerekeknek, hogy kikészítettem az asztaloknál festékeket, ecseteket, akinek van kedve színkeveréssel tenyérpillangókkal díszíthetjük csoportunk céljait. Sokan csatlakoztak. Az elkészült tenyérlenyomatokat kivágtuk és felragasztottuk a közös poszterünkre.
Másnap reggel a sószobában elolvastam a gyerekeknek a könyv által felajánlott Boldogvár meséjét.
Apró örömök élvezete
A foglalkozás címe: Apró örömök élvezete
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese kapcsán beszélgetni és megértetni a gyerekekkel, hogy élvezzük a jelen pillanatot, amikor megállunk megszagolunk egy virágot, ne csak elszaladjunk minden mellett.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Újra együtt mese elmesélése.
– Beszélgetés az érzékszervekről
– Örömölelés
A mesét egy plüss dínóval és az oviban „lakó” egy picike manó figurával báboztam.
A foglakozást megelőzően megkértem az egyik kisfiút, hogy hozza el a plüss dínóját. Kíváncsian várták reggel, amikor már megérkeztek és örömmel újságolták, hogy nem felejtették el, hozták oviba a dinót, hogy mit tervezek vele.
A Boldogság órát a hagyományos kerekerdős mondókával kezdtem, amit persze már kívülről fújtak.
Góliát és Pirinkó tüneményes történetét lenyűgözve hallgatták, figyelték. Külön érdekesség volt, a saját plüss állattal megszemélyesíteni Góliátot és babaszobában lakó manóval, Pirinkót.
A mese végén, beszélgetést kezdeményeztem: Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamelyik érzékszervük nem úgy működik?
A gyerekek nagyon érzékenyen reagáltak erre a kérdésre, és elmondták, hogy ők már találkoztak olyan bácsival, akinek fehér bot volt a kezében és az Apukája mondta, hogy nem jól, vagy egyáltalán nem lát, ezért segítettek neki a zebránál, megkérdezték, hogy átkísérjék-e?
Egy másik hozzászólásban emlékeztek arra, hogy járt az óvodában egy olyan kisfiú, aki nem jól hallott és volt egy „füles” a fülében, ami felerősítette a hangokat, így lehetett vele beszélgetni, de volt, hogy elé kellett állni, nem a háta mögé, mert csak így hallotta, hogy szólunk neki.
A történeteket hallgatva, arra lehet következtetni, hogy a szülők jó példával állnak elő a gyerekek felé, felhívják a figyelmüket a segítségnyújtásra.
Áttértünk az érzékszervekre úgy, hogy én mondtam egy érzékszervet, ők mondták, hogy milyen öröm kapcsolódhat hozzá.
A fülhöz a madarak hangját társították, az egyik óvónénit megkérdezve azt mondta, hogy a „Szeretlek szót szereti hallani, amikor a kisóvodások átölelve ezt mondják”- a szívemből szólt.
Az orrhoz a tavasz, a virágok illata, de volt, aki a csoki illatát mondta, Ő a szájnál is megemlítette a csokit.
Jó ötletet kaptam ezzel a játékkal, sok okos, meglepő válasz érkezett a gyerekektől.
Ezután a lógóorrúak városába mentünk, amit viccesnek találtak, majd hamar vidám lett mindenki, mert a vidám gyerekek átadták az ölelést, ezzel átadva társaiknak a boldogságot.
A játékba való visszavezetést, testünk puzzlével fejeztem be, amin a testünk csontvázát, érzékszerveit kell összerakni.
A puzzle kirakása közben még jó alkalom adódott a meg nem kérdezett kérdések feltételére.