A megbocsátás hónapjában a 10.A. csoportjával egy igazán jó beszélgetés, közös munka valósult meg. A megbocsátás nagyon fontos a tanulók életében, nem is jelentett nehézséget az erről történő beszélgetés.
A Megbocsátok? Nem bocsátok? feladattal indítottunk, és tapasztaltam, hogy a tanulók igen nagy százalékban könnyen meg tudnak bocsátani annak, aki megbántotta őket. Persze kicsit árnyaltabb a kép a nehezen megbocsátható és a megbocsáthatatlan dolgoknál, ahol megoszlott a csoport véleménye. A csoport egyik része azt mondta, hogy vannak megbocsáthatatlan dolgok, ilyenek például a megcsalás, a rendszeres bántalmazás (szóban vagy fizikálisan) vagy a visszafordíthatatlan károkat okozó tettek. A csoport másik része azt az álláspontot vallotta, hogy mindent meg kell tudni bocsátani, mert ha nem, azzal magukat bántják, saját maguknak okoznak nehéz órákat, heteket vagy hónapokat.
Ez után készítettük el a Word Art segítségével a csoport megbocsátás szófelhőjét, amelyben az alábbi szavak szerepelnek: szeretet, bizalom, tisztelet, becsület, empátia, hűség, kötődés, békülés, humor, kommunikáció, békülés, érettség, érzelmi intelligencia, lelki élet.
Megnéztük a „Figyeld az érzéseidet!” kisfilmet, ahol a megállított részeknél beszélgettünk a történetről. Kezdetben a kudarc, negatív érzések és élmények, bánat, szomorúság érzései kerültek elő, majd a napló becsukása után megjelenik a harag, gyűlölet, féltékenység, irigység, bánat. A két helyszín jelentősen eltér egymástól, hiszen az egyik a nagy intenzitású negatív érzelmeket mutatja, míg a másik oldalon pozitív események történnek, pozitív érzelmekkel. A tanulókban felvetődött hogy ez a kettősség sokszor egy emberben is előfordulhat, hiszen vannak helyzetek, amikor mást érzünk, gondolunk, mint amit cselekszünk vagy kimondunk. Nem mindig merik felvállalni negatív érzelmeiket, és ilyenkor ezek felerősödnek, és nehéz, hogy más ne vegye észre. A szörnyet a megbocsátás és őszinteség segítségével lehet eltüntetni. A tanulók „saját szörnyeiket” megbeszéléssel, tiszta és világos kommunikációval, empátiával, türelemmel és olykor humorral tudják megszüntetni, legyőzni.
Utolsó feladatként a „Két igaz, egy hamis” feladatot végezték el. Mindenki írt magáról két igaz és egy hamis állítást. Hamis állítást nehezebb volt írniuk, a tanulótársaikat az igaz állítások alapján ismerték fel. A tanulók hibátlanul kitalálták, hogy kikre igazak az állítások, és hamar rájöttek a hamis állításokra is. Egy nagyon jól összeszokott csoportról van szó, így nem véletlen, hogy ennyire jól ismerik egymást.