A 10.A osztállyal májusban a testmozgás fontosságáról, a vitalitásról és a bátorságról beszélgettünk. A csoportbon korábban hárman is sportoltak versenyszerűen, de jelenleg már senki sem. A tanulók azt mondták, hogy kevés a lehetőség, és nehéz hosszú távon kitartani egy egy sport mellett. Azzal mindenki egyetértett, hogy a mozgás jót tesz a lelkünknek is, a kettő egymás nélkül nem létezhet. A sport türelemre, kitartásra, motivációra, együttműködésre tanít, amiket a mindennapi életben is tudnak használni.
Én és a mozgás feladatnál rendszeresen sportoló nem volt. A tanulók szerint minden korosztálynak való a sport, bárki, bármikor elkezdheti. A sportot nem szeretik nézni, viszont sportolni, ténylegesen részt venni benne igen. Úszni nem szeretnek az osztály tanulói, többségük nem is tud úszni. A táncot szeretik, szerintük ugyanolyan fárasztó és nehéz, mint bármely más sport. A futásnál megoszlottak a vélemények: a fiúk kedvelik, a lányok nem. Extrém sportokat szívesen kipróbálnának: ejtőernyőzés, búvárkodás, vadvízi evezés.
Megnéztük a bátor kapcsolódásokhoz tartozó filmet, mely után röviden beszélgettünk a témáról. A tanulók szerint nagyon nehéz kezdeményezni, és inkább a másiktól várják mindezt. Sokszor még akkor sem kezdeményeznek, amikor az már nagyon kínos, vagy fontos lenne. A kapcsolat elején leginkább a pozitív, jó oldalukat mutatják meg, csak később engednek mélyebb betekintést a személyiségükbe.
Emberi kapcsolatokban bátornak lenni: kihívás, magabiztosság, őszinteség, boldogság.