A tanév utolsó boldogságóráján felidéztük az előző hónapok témáit, megbeszéltük, hogy mi mindent kell hozzátennünk ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat. A gyerekek elmondták, hogy mi tetszett nekik a legjobban, mindenkitől kértem egy mondatot, hogy mi mindenért hálásak ennek a tanévnek a történései alapján. Sokan említették a boldogságórák oldott, vidám hangulatát, hogy közösen alkothattak, sokat játszhattak, beszélgethettek. Ezután a közelgő szünidőre irányítottuk a figyelmünket. A gyerekek meséltek a terveikről, majd elkészítettük a „nyári bakancslistát”.
Az óra zárásaként meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dalát.
Boldogságóra Alapprogram
1. Foglalkozást kezdő relaxáció – Prof.Dr. Bagdy Emőke – kézikönyv 36.-39.o. 3. sz. gyakorlat
2. Dalos játék : Ilyen nagy az óriás …..
3. A téma feldolgozása mesével: Bezzeg Andrea: Boldog erdő – Kerekerdő c. mese előadása, bemutatása
4. Beszélgetőkör
5. Feladat: Boldogságóra munkafüzet 74. oldal
6. A foglalkozás lezárása: Boldogságfüzér elkészítése
7. A foglalkozást záró éneklés: Bagdi Bella: Tükördal c. dalának meghallgatása
8. Családi nap az óvodában – színes programokkal, mókával, kacagással
9. A Boldogság vár elkészítése
1. Foglalkozást kezdő relaxáció – Prof.Dr. Bagdy Emőke – kézikönyv 36.-39.o. 26. sz. gyakorlat
2. Dalos játék : Ilyen nagy az óriás …..
3. A téma feldolgozása mesével: Bezzeg Andrea: A lusta király c. mese előadása, bemutatása
4. Beszélgetőkör
5. Feladat: Boldogságóra munkafüzet 64. oldal
6. A foglalkozás lezárása: Testmozgás jel elkészítése
7. A foglalkozást záró éneklés: Bagdi Bella: Világomban minden rendben van c. dalának meghallgatása
Kőbányai Komplex Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Novemberben a társas kapcsolatokról beszélgettünk tanulóimmal. Arról, hogy miért fontos és jó dolog kapcsolódni másokkal és azután arról is, hogy konkrétan kikkel vagyunk kapcsolatban (család, barátok, osztálytársak, stb.). Szót ejtettünk arról is, hogy nem mindenkiben bízhatunk meg, ezért fontos óvatosnak lennünk és hallgatnunk a hozzánk legközelebb állókra, ha tanácsot adnak. Beszélgettünk még a közös eseményekről, ahol jól esik társaságban lenni, ilyenek például az iskolában megrendezett közös születésnapi bulik. Abban mindenki egyetértett, hogy ezek alkalmával nagyon szuperül érzi magát a csapat és a jókedv utána napokig is kitart. 🙂
Kép forrása: google
Az idei nevelési év utolsó Boldogóra foglalkozását közösen , száz gyermekkel és 14 dolgozóval töltöttük el. És ez a napi is , a gyerekekről szólt. Őket ünnepeltük gyereknap alkalmából, hiszen értük vagyunk nap,mint, nap. Ők mosolyogtatnak meg minket és velünk együtt örülnek. Ezért hát egy hangulatos piknik helyszínt varázsoltunk az óvodánk udvarára. A gyerekek ma kint fogyasztották el a tízorait és közben jól érezték magukat. Ezt követően a Grimm-bus színház előadását tekinthettük meg, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Az előadás után minden csoport kókusz golyót készített, az idvaron pedig buborék fújás, csillám tetovállás és csupa móka-kacagás várt a gyerekekre. Jégkrémmel leptük meg az összes gyermeket és emellett mimdenki kapott egy kis zsákba macskát is meglepetésként.
Ez a nap valóban csak a gyermekekről szólt és a fenntartható boldogságról. A gyermekek együtt énekeltek és táncoltak az óvoda udvarán. A családok segítségével lehetőségük volt a következő napon póni lovaglásra és etetésre is. A gyerekek szeretetteljesen állnak társaikhoz és a felnőttekhez egyaránt. Így azt gondolom, hogy bátran felléphettünk a tizedik lépcsőfokra, ahol bizony bejutottunk a boldogságvárba.
Kőbányai Komplex Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Októberben beszélgettünk a tanulóimmal arról, hogy Ők milyennek gondolják magukat. Optimista vagy pesszimista szemüvegen keresztül nézik a körülöttük történő dolgokat. Azután készített mindenki rajzot is a témához, a tanóra végére a pesszimista tanulók is inkább optimista szemüvegre váltottak. 🙂
Kép forrása: istockphoto
Óvodánkban hagyománnyá vált, hogy minden évben megrendezésre kerül a Fenntarthatósági hetünk. Minden nap színes programokkal gazdagítjuk a gyermekek ismereteit. Az óvodai környezetben a fenntartható boldogság alapja a gyerekek jólétének biztosítása, valamint a társas kapcsolatok és a környezeti tudatosság fejlesztése. Ennek érdekében egy napon a szülők is részesei ennek a programnak. Fontos, hogy a gyerekek megtanulják felismerni és kifejezni érzelmeiket. Ezáltal képesek lesznek kezelni a feszültségeket és nehéz helyzeteket, így hozzájárulnak saját boldogságuk fenntartásához.
A fenntartható boldogság nemcsak a belső harmónia kialakítását jelenti, hanem a külső környezethez való pozitív viszonyulás kialakítását is. Ezért mi az óvodában a gyerekeket arra neveljük, hogy korukhoz és képességeihez képest megtalálják a mindennapokban az apró örömüket melyben boldogságukat lelik.
A ,, Fenntartható boldogság” témában megbeszéltük a motiváló idézetet. Majd a ,,Föld szemüvegén át,, szerepjátékhoz elkészítettük a Föld bolygónk szemüvegét. Ketten, hárman összeálltak, a Föld csak ontotta magából a szenvedéseit, s a partnerek megígérték, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a Föld jobban érezze magát. A gyerekek tökéletesen játszották a szerepüket, megtapasztalták az együttérzést és felfedezték saját szerepüket a környezetük, jövőjük építésében.
A kézművesség világnapja alkalmából szíveket készítettünk, majd rajzoltuk, hogy ki mit tett a tanévben magáért, egymásért. Boldogan fogták a láncot, s valóban a kis dolgok összeadódtak.
2025. június 10-én a Berettyóújfalui Arany János Kollégiumban a Boldogságóra program keretében a kézművesség világnapját ünnepeltük. E jeles alkalom lehetőséget adott arra, hogy a tanulók olyan tevékenységekben vegyenek részt, amelyek egyszerre fejlesztik a kreativitást, az önismeretet, a kitartást és a stresszkezelést.
A gyémánt kirakózás, ami az egyik legnépszerűbb tevékenység volt – különösen jó hatással van a finommotorikára, a monotóniatűrésre és a vizuális figyelem fókuszálására. A hosszan tartó, aprólékos munka közben a diákok meditatív, „flow” állapotba kerülnek, ami mentálhigiénés szempontból rendkívül kedvező. A folyamat során a sikerélmény nemcsak az elkészült képben, hanem az önmagunkkal szembeni türelem megerősödésében is megjelenik.
A paracord karkötők készítése szintén nagy sikert aratott. A színek tudatos kiválasztása és az elkészült tárgy viselhetősége különös jelentőséggel bír a tinik önkifejezésében. Ezek az alkotások identitáselemek is lehetnek, fontos üzeneteket hordoznak önmaguk és társaik számára egyaránt.
Az egész év során népszerű gyöngyékszer, fűzés lehetőséget adott az elmélyülésre, a társas együttműködésre és az esztétikai érzék fejlesztésére. Ezek a tevékenységek különösen jól illeszkednek a Boldogságóra célkitűzéseihez, hiszen elősegítik a pozitív érzelmi állapotok kialakulását, az alkotás örömén keresztül erősítik az önbecsülést és előmozdítják a lelki jóllétet.
Pedagógusként fontosnak tartom, hogy a nevelés ne csak ismeretátadás legyen, hanem olyan élményekkel gazdagítsa a fiatalokat, amelyekben megélhetik a siker, az alkotás, az öröm és a közösség megtartó erejét. A kézművesség ilyen: kézzel készítünk valamit szívből.
A nevelési év utolsó boldogságóráját rendhagyó formában valósítottam meg, amelynek középpontjába egy élményalapú, interaktív mese-feldolgozást helyeztem. A foglalkozás felépítése követte a Boldogságóra Program ajánlott struktúráját, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kapott a dramatikus játék, a mozgás és az érzelmi bevonódás. A honlapról választott mese, az „Aranytulipán”, jól illeszkedett a program évet, az összes témakört felölelő tematikájához, a „Fenntartható boldogság” témakörhöz.
Tudatosan választottam olyan formát, amely még inkább lehetőséget adott a gyermekek bevonódására, aktív részvételére. A mese nem csupán hallgatott történet volt, hanem átélhető élmény, amelyben a gyermekek testileg-lelkileg együtt mozoghattak a szereplőkkel.
A varázspálca alkalmazásával segítettem a gyermekek számára a mesei világba való belehelyezkedést. A pálca jelképes funkciót is betöltött: minden mozgásos, dramatikus szakasz előtt és után „el- és visszavarázsoltam” a gyerekeket, ezzel is támogatva a mesei én előhívását és az élményszerű átélést. A mesei én és a valóság közötti átjárás ebben az életkorban még rugalmas, így a dramatikus elemek – varázsolás, átváltozás, mozgásos játék – különösen hatékonyan segítették a gyerekek bevonódását és önkifejezését. A 4–9 éves korosztály számára a mese és a valóság közötti határ még nem éles, így különösen fogékonyak az ilyen típusú megközelítésre.
A foglalkozás során hangsúlyt fektettem arra, hogy az eddig megismert boldogságfokozó stratégiák – mint
– a hála,
– az optimizmus,
– a társas kapcsolatok,
– a boldogító jócselekedetek,
– célok kitűzése és elérése,
– a megküzdési stratégiák,
– az apró örömök,
– a megbocsátás és
– a testmozgás
tartalmilag megjelenjenek a mese egyes szakaszaiban. Ezeket a témákat a mese után irányított kérdésekkel segítettem feldolgozni a gyermekeknek. Az élmények megbeszélése során értékes gondolatok születtek, amelyek megerősítették bennem, hogy a mese képes mély érzelmi és erkölcsi tartalmakat közvetíteni.
A foglalkozás végén alkalmazott záró szertartás – a meseszignál csengettyűs újra játszása, a mécses elfújása – segített a mesevilágból való visszatérésben, és hozzájárult a feldolgozás, elengedés élményéhez.
A tevékenység végén az udvaron, az idősekkel való találkozás lehetőséget teremtett a közösségi élmények kibővítésére, a kapcsolódás elmélyítésére. A foglalkozás egyik különösen értékes része a program végén megvalósult közös udvari találkozás volt az idősekkel, amely a közösségi élmény kiszélesítésén túl mélyebb kapcsolódást is lehetővé tett. Az idősek bölcsessége és élettapasztalata hitelesen kapcsolódott a Boldogságóra elméleti anyagához, és külön értéket adott a programnak. A közös játék során mindkét generáció számára lehetőség nyílt az egymástól való tanulásra, az érzelmi kapcsolódásra, valamint az elméleti tartalmak gyakorlati megvalósítására is.
A gyerekek természetes kíváncsisággal és örömmel fordultak az idősek felé, míg az idősek elfogadással és szeretettel válaszoltak erre – mindez olyan érzelmi biztonságot teremtett, amely túlmutatott a hétköznapi óvodai helyzeteken.
A generációk közötti együttműködés erősítette a társas készségeket, a türelem, figyelmesség és empátia gyakorlását. A gyerekek példát láthattak arra is, hogyan lehet elfogadni más élethelyzetben lévő embereket, és hogyan tud egy közös cél – a játék, az örömteli együttlét – hidat képezni különböző életkorok között. Ezzel a foglalkozás túlmutatott az egyéni érzelmi fejlődésen: a közösségi nevelés és a társadalmi érzékenyítés irányába mutatott.
A Boldogságóra Program szemléletével összhangban a gyermekek megtapasztalták: a boldogság nem egy egyszeri, passzív állapot, hanem egy tanulható, fejleszthető, fenntartható életérzés. A gyakorolt boldogságfokozó stratégiák nem csupán elméleti tartalomként, hanem valós tapasztalatként jelentek meg számukra.
Ugyanakkor láthattuk azt is, hogy a gyermekek és az idősek is önfeledt, csodálatos napot töltöttek együtt, melynek során mindenki jól érezte magát, örömmel és szeretettel fordult a másik felé, kortól függetlenül. A közös játék során az óvodát betöltötte a kacagás, a vidámság, elfeledtetve egy rövid kis időre az idősek minden fájdalmát, betegségét, rossz kedvét, megajándékozva egymást az odafigyelés, a szeretet és az együttlét gyógyító erejével. A gyermekek számára ezek az élmények segítik kialakítani az érzékenységet a másik ember iránt. Az idősek részéről pedig visszajelzésként is megjelent a hála, az öröm, hogy részt vehettek egy ilyen szeretetteljes, közösségépítő programban. A gyerekek valódi életleckéket kaptak: a mások felé való nyitottságról, az elfogadásról, és arról, hogyan tudunk boldogságot adni és kapni – akár egy kedves szóval, mosollyal vagy figyelmes jelenléttel.
