December hónapban arra próbáltuk felhívni a gyermekek figyelmét, hogy másokra gondolva igyekezzenek meglátni azokat a lehetőségeket, ahol segíteni tudnak valakinek, vagy gondoskodni tudnak valakiről.
A hónap első felében olyan lehetőségeket beszéltünk át, amikor valaki segítségére tudnak lenni a csoportban. Gyűjtögetni kezdtük azokat a helyzeteket, amikor valakivel valami jót tudtunk tenni a csoporton belül. Ehhez elkészítettük a csoport karácsonyfáját is. A karácsonyfára úgy kerülhetett fel egy csillag, ha valaki segített valakinek a csoporton belül. A célunk az volt, hogy Karácsonyra a fa minden szegletét tele tegyük csillagokkal.
A simogatás-folyosó segítségével megtapasztaltattuk a gyermekekkel, hogy néha egy-egy ölelés is elég ahhoz, hogy valakit jobb kedvre derítsünk. Valamint megtanultuk azt, hogy a tündér-torna segítségével magunkon is tudunk segíteni, hogy megnyugodjunk.
A szülők számára jócselekedeteket gyűjtöttünk össze, ahonnan szabadon választhattak, hogy minek a megvalósítását érzik közelinek magukhoz.
Intézmény szinten kapcsolódtunk a cipősdoboz akcióhoz. Ennek értelmében arra biztattuk a gyermekeket és családjaikat is, hogy hátrányos helyzetben levő gyermekek számára állítsanak össze ajándékokat. A program meglepő sikerrel zárult, a gyermekek érdeklődéssel figyelték az egyre növekvő kupacot.
Boldogságóra Alapprogram
A társas kapcsolatok ápolása egy olyan téma, amely hónaptól függetlenül előkerül a csoportban.
A gyermekek számára különösen fontos annak megtámogatása, hogy hogyan tudnak egymáshoz jól kapcsolódni, kifejezni a saját igényeiket és tiszteletben tartani mások szükségleteit is.
A hónap során a gyermekeknek lehetőségük volt párokat, illetve kiscsoportokat formálni, ahol egy felnőtt segítette őket modulálással a kedvező közös játék kialakítása céljából.
Hatalmas sikert aratott, hogy barátság gombolyagot készítettünk. Minden gyermek annak a társának dobta a gombolyagot, akivel szeretett valamit közösen játszani. Így vált egyre nagyobbá és komplexebbé a közös gombolyagunk. A csoport nagy része a játék végeztével még hosszú időn keresztül játszott a gombolyag alatt. Egy ponton túl teszteltük is a barátság gombolyag erejét. Különböző tárgyakat akasztottunk rá, amikkel együtt szoktak játszani, és azt néztük van-e olyan súly, amit már nem bír el.
Vizuális foglalkozás során elkészítettük a gyermekek kötelékét. Mindenki önmagát színezte és dekorálta, majd saját igényeik szerint fűztük sorba őket. Így is ki tudták fejezni, hogy kivel állnak szorosabb kapcsolatban.
A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálét követően a „Hintaszék” és a „Medve vagyok és cammogok” relaxációs gyakorlatokkal indítottuk a foglalkozást. A gyerekek meghallgatták a „Boldogvár meséje” című történetet, majd a feldolgozást segítő kérdések megválaszolása után megpróbáltunk egyéni és csoportszintű célokat megfogalmazni(például megpróbálunk még jobban odafigyelni arra, hogy köszönjünk annak, aki belép a csoportunkba; nagycsoportosok közül volt, aki mielőbb szeretne megtanulni írni/olvasni; kicsinek segítenek megtanulni beszélni; kevesebb édességet enni, stb.) Mindenki gyakorolta a célbadobást babzsákkal, majd az érdeklődő gyerekek ceruzát foghattak és megpróbálták lerajzolni, hogy szerintük milyen lehet Boldogvár. Rajzolás közben szólt a témához kapcsolódó „Van nekem egy álmom” című dal.
Október hónapban az optimizmus témáját jártuk körül.
A hónap első felében megtanultuk, hogy mik a jó dolgok, és mik azok, amiket olykor rosszként azonosítunk. Ehhez a tanult kézjeleket is elsajátítottuk, mint lefele és felfele álló hüvelykujj.
A foglalkozás elején különböző képeket válogattunk, és azokról döntöttük, el hogy miként értelmezzük őket. Így volt kép, amin szakadt az eső, megsérült valaki, vagy esetleg valaki ajándékot kapott. Nagymozgásos játékkal egybekötve kellet a gyermekeknek döntést hozniuk. Ezt követően viszont átvarázsoltuk ezeket az eseményeket, és a varázsszemüvegen keresztül igyekeztünk meglátni a szép oldalukat.
A „Tök jó hét” projekt keretében olyan gyakorlatokat játszottunk, melyek ahhoz voltak szükségesek, hogy egy térkép segítségével megérkezzünk a Boldogság szigetére. Habár sok veszéllyel kellett szembeszállnunk, a bizalmunk végig kitartott és így, sikerrel vettük az akadályokat.
A gyermekekkel segítettek meghatározni olyan területeket, melyeken ügyesednek, vagy fejlődnek minden óvodai nappal. Így beszélgettünk a rajzolásról, a pakolásról, új szavak vagy kifejezések tanulásáról. Ezeket egy fán jelenítettük meg. A szülőket arra kértünk, hogy írják fel reményeiket, minden olyan területhez, ahol optimistán gondolkodva előrelépést várnak a nevelési év folyamán. Számtalan ötlet született. A fát egy hónapon keresztül kint hagytuk a szülőknek, és a hónap végére több olyan falevél volt, ami immár nem csak optimista álomként volt jelen, hanem azóta valósággá is vált.
A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálé után a „Malomkörzés”, „Dagasztás” és „Hintaszék” relaxációs gyakorlatokat végeztük el, majd meghallgattuk a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dalt. Elmeséltem a „Szívem kertje” című történetet és beszélgetőkörben dolgoztuk fel a témát. Több napon keresztül tettem fel a gyerekeknek a kérdést, hogy kivel tettek jót aznap, így ők is egyre jobban érezték az akár apró, de jó cselekedetek fontosságát.
Számomra kézenfekvő volt, hogy a csoportomat/intézményünket igyekeztem bevonni a településen szervezett „Alapi Angyalkák” adománygyűjtő kezdeményezésbe, melyre néhány napon belül több szatyornyi hidegélelem, használt játék gyűlt össze, ezeket örömmel vittük át a gyerekekkel együtt a közeli gyűjtőpontra, hogy néhány nehéz sorsú család karácsonyát tegyék vele szebbé.
A tanulókkal a tanévben előforduló 10 témát elevenítettük fel, majd a VAKÁCIÓ szó segítségével jókívánságokat fogalmaztunk meg egymásnak a nyári szünetre.
Egy videóból megtudtuk, miként hat ránk a mozgás:
Megbeszéltük, ki milyen sportokat próbált már ki, miben szeretné még magát megmérettetni.
Majd írtunk három okot, amiért érdemes mozogni.
A gyerekekkel átbeszéltük a következőket:
– a megbocsátás tanulható
– rengeteg féle módon lehet bocsánatot kérni, nem mindenkinél válik be ugyanaz
– a haragtartés megbetegít
– elengeni a sérelmeinket olykor nehéz, de érdemes
Bagdi Bella relaxációja után megtanultuk a megbocsátás erősségmondókát.
Szeptemberben, a hála hónapját összekötöttük az óvodai programtervvel, így középpontba a gyümölcsök megismerése, és a hozzájuk kapcsolódó tudás és ismeret elmélyítése állt.
A hónap elején beszélgetések, illetve tanulságos mesék segítségével gyűjtöttük össze, hogy milyen gyümölcsöket ismernek a gyermekek. Ezután végigvettük, hogy ki, milyen gyümölcsöt kóstolt. Arról is szót ejtettünk, hogy milyen hálásak lehetünk azért, hogy rendelkezésünkre állnak ezek az ételek.
A szülők segítségével egy hónapon keresztül gondoskodtunk arról, hogy a gyermekek minél változatosabban étkezzenek, és tízóraira különböző gyümölcsöket tudjanak kóstolni.
Különböző mozgásos tevékenységeken keresztül indítottuk a boldogságórás foglalkozásokat.
Ezek után változatos vizuális technikák segítségével ismerkedtünk tovább a gyümölcsökkel.
Majd ezt követően kognitív készségeket fejlesztő foglakozások keretében dolgoztuk fel a témát.
Ebben a hónapban a szülők aktív bevonására is sor került. A nyári szünetről visszatérve minden szülőt arra kértünk, hogy egy levél keretében fogalmazza meg, hogy miért volt hálás a gyermekével kapcsolatban a nyár folyamán. Mi olyan fejlődések voltak, amiért hálás szívvel gondol vissza. Ezeket a megírt leveleket elraktuk, hogy a nevelési év végén visszaszolgáltassuk őket majd a családoknak.
A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálé után az „Arcizomlazítás játékosan” és a ”Totyog a liba, nagy a galiba” relaxációs gyakorlatokat végeztük el. Meghallgattuk a hónap dalát („Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek”), körben ülve mindenki megkérdezte a mellette ülő pajtásától, hogy „Kis barátom, hogy vagy?” és Boldog Dóra mesekezdő mondókája után meghallgatták a „Süni irigy lesz” című történetet, ami a „Maci bajban van”-hoz hasonlóan azért is áll közel hozzánk, mert a gyerekeknek is feltűnt, hogy a mi ovinkban pont erről a három állatról (Maci, Süni, Nyuszi) vannak elnevezve a csoportok. A mesét követő beszélgetés után (több-kevesebb sikerrel) megpróbáltunk fonalból pókhálót csinálni a „Mindenkinek van barátja” játék alapján, majd a „Szervusz, kedves barátom” párválasztós játékkal zártuk a közös részt. Ezután egyéni vagy mikrocsoportos formában barátságmandalát színezhettek/vághattak a gyerekek, miközben többször elhangzott a Barátságmondóka és dúdolgatták egyik másik boldogságórás dalocskát is („Szép nap…” és „Pozitív gyerek”).
