Ráhangolódásként a kézikönyv 171. oldalán lévő képről beszélgettünk. Mit érezhet? Mit gondol? Mi bántja? Honnan jön? Hova megy? Ki segít neki? stb.
Megbeszéltük, hogy mit nevezünk megküzdésnek, megvitattuk a szamaras történetet (172. oldal)
A teszt (174-175. oldal) megállapítottuk, hogy kinek milyen a megküzdési stratégiája, megtanultuk a stressz elleni villámrelaxációt.
Boldogságóra Alapprogram
A Kassai Utcai Tagintézményünkben a kihívás napját tartottunk meg 100 gyermekkel közösen. A Boldogságóra aktuális témája a testmozgás. Ha már testmozgás, akkor sportoljunk együtt kicsik és nagyok. Ennek alapjául egy olyan esemény jött létre, mely évről évre megrendezésre kerül különböző programokkal és vendég sportolókkal. Idén a sport mellett a tánc jelent meg, melyet néhány kollegámmal közösen mutattuk be a gyerekeknek. Természetesen velünk együtt táncolt mindenki. Egy bemelegítő tánc után akadály pályán ment végig minden csoport és próbálhattak ki sok mókás feladatot. Idén a labdajátékok kaptak főbb szerepet. Dobni, rúgni és vezetni is lehetett labdát. Az ügyességi feladatok után egy közös torna várt a gyerekekre, amit nagyon élveztek. Rengetek nevetés és vidámság volt jelen a kihívás napján. A gyerekeket megjutalmaztuk egy kihívás napi medállal. Fantasztikus élmény volt . Örömmel vesszük, amikor az egész óvoda csatlakozik a boldogságóra programhoz. Így a mottónk erre a hónapra: mozogj és nevess együtt!
A kézikönyvben található idézetek közül véletlenszerűen (húzással) választottunk néhányat, megbeszéltük, hogy mit jelent számukra az adott mondat. Néhányan beszéltek a példaképeikről. Lejegyezték a megkezdett mondataimra (kézikönyv 148. oldal) adott válaszaikat, akinek volt kedve, felolvashatta. (Nem sokan) Ugyancsak a kézikönyv segítségével (153. oldal) körvonalaztuk, hogy mi mit tehetünk a sikeres célbeérésünk érdekében. A Segíts rajtam c. történeten jót nevettek. „Házi feladatnak” kapták, hogy az órán elkezdett listájukat a legfontosabb céljaikról, befejezzék.
Az órán használtuk még a boldogító erősségek kártyát is.
A gyerekek csoportokban beszélgettek arról, hogy kivel és milyen jó cselekedetet tudnának csinálni. Megvitatták, hogy ez rájuk milyen hatással lenne. Pozitív üzenetkártyákat készítettek egymásnak és a szeretteiknek. Maguktól felismerték, hogy a jó jót szül.
Gyermeknap
Az iskola a gyermekek részére Gyermeknap alkalmából gazdag programot nyújtó rendezvényt szervezett. A tanulók zenés tornával kezdték a napot, mely mindenkit megmozgatott. Utána egy hagyományőrző klub bohócai mókás jeleneteket adtak elő, majd a bábszínházban mesejátékot tekinthettek meg a gyerekek. A következőkben az egyik mentőcsapat kereső kutyával végeztek bemutató gyakorlatot. A bátrabbak megsimogatták a szelíd, barátságos kutyákat. A délelőtt folyamán hat helyszínen különböző érdekes foglalkozásokon vehettek részt tanulóink. Volt csillámtetoválás, doboz dobálás, jelmezes fényképezés, kreatív kézműveskedés és büfé. Állandó zene kísérte a programot, így a tanulók az állomások közötti szabadidejükben táncolhattak. Nagyon tartalmas, feledhetetlen napjuk volt a gyermekeknek. Örültünk, hogy sok örömben részesíthettük őket.
Az utolsó előtti foglalkozásunk témája a testmozgás volt. A téma aktuális volt, hiszen ebben a hónapban sokat mozogtunk és sok időt töltöttünk a szabad levegőn: sétáltunk, az udvaron játszottunk, illetve készültünk a ballagásra, évzáróra.
A mostani boldogságórát is bemelegítő relaxációval kezdtük, majd mozogtunk egyet Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie dalára. A mese előtt beszélgettünk a mozgásról, a sportról: mi jut eszükbe arról, hogy mozgás (tánc, tornaterem, labda, bukfenc, játék, kiütő, fogócska, foci…), illetve miért fontos mozogni, sportolni (egészségesek legyünk, ne hízzunk el…). „Gondoltam egy sportra” játékkal és egy-egy sportág elmutogatásával folytattuk az órát (aki kitalálta, ő mutatta a következőt). A gyerekek utána meghallgatták A lusta király című mesét. Ezután elénekeltük és eltáncoltuk közösen a ballagáson előadott „Gyermek volt minden óriás” dalt, majd lerajzolták a gyerekek a kedvenc sportágjukat (közben újra meghallgattuk Bagdi Bella:Jól érzem magam dalát). A foglalkozás végén odaadtam nekik a Boldogságóra gyermeknapi színezőjét, amit hazavittek.
Bevezetésként beszélgettünk a barátság fontosságáról, hogy számukra ki a barát, mit jelent a barátság. Kipróbáltuk a Mennyire ismeritek egymást? játékot a kézikönyv sablonját használva. Néhányan még kiegészítették a jellemrajzukat olyan vonásokkal, melyeket nem nagyon tudhattak eddig a többiek. Felolvastam a Görög mese a barátságról c. történetet. Szót ejtettünk a pletyka természetéről. Elhatároztuk, hogy a következő napon mindenkiről csakis jót mondunk.
Tisztáztuk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát. Beszélgettünk arról, hogy mi jellemzi az optimista, és mi a pesszimista embert. Csoportokban dolgozva a gyerekek megoldották a kézikönyv 83. oldalán lévő táblázat alapján készített rejtvényt, megbeszélték, hogy mit üzennek számukra ezek a mondatok.
Játszottunk az optimista és pesszimista „szemüveggel”. A szemüveget nem akarták felvenni, így azok használata nélkül fejezték be az általam elkezdett mondatokat a pesszimista és az optimista ember felfogásában.
Nagy lelekesedéssel végeztük a havi testmozgáshoz kapcsolódó feladatainkat. A hónap elején Fonyódon vettünk rész egy rendezvényen. Nehéz akadálypályát teljesítve ügyesen szerepeltek diákjaink. Beneveztünk a Kihívás napjára is, ahol pörgős zenére együtt aerobikoztak iskolánk tanulói. Végül a hónap utolsó, de annál nagyobb szabású programja volt a gyermeknap. Ezen az eseményen is sok érdekes, mozgásos feladatban vettek részt a gyerekek. Egymást segítve, összetartó csapatként dolgoztak!
Látogatóban a Miskolci Állatsegítő Alapítványnál
Iskolánk, a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Technikuma 11D osztálya, 2025 május 29.-én ellátogatott a Miskolci Állatsegítő Alapítvány (MÁSA) menhelyére.
A Miskolci Állatsegítő Alapítvány huszonnégy éve nyújt segítséget a rászoruló állatoknak Miskolcon és Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén. Kelet-Magyarország egyik legnagyobb menhelyét üzemelteti, állatmentő szolgálatot tart fent. Elsődleges céljuk a sérült, balesetet szenvedett, magára hagyott kutyák befogása, gyógyítása és örökbe adása, de minden bajba jutott állaton igyekeznek segíteni. Az állatok túlnyomó többsége sikeres örökbe adás révén távozhat. Jelenleg több, mint 200 kutyus és macska él a telephelyen. Az állatok gondozása hatalmas feladatot ró a telephelyen dolgozó 6-7 kollégára, minden segítség nagyon sokat jelent a menhely számára. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az egészséges mozgás jegyében egy kihelyezett Boldogórát tartunk a menhelyen. Felvettük a kapcsolatot a menhely vezetőjével, feltérképeztük mi az, amire az állatok gondozásához szükségük van. Így célirányosan gyűjtöttük a legszükségesebb adományokat, pokróc, használt ruha, májkrém (ami segít a gyógyszerek beadásában). Osztályunk diákönkormányzati tagjai járták körbe személyesen a középiskola, és az általános iskola osztályait, gyűjtötték az adományokat.
Az adományokat személyesen juttattuk el a menhelyre, ahol egy órát elidőztek a diákok. A menhely vezetője, Horváth Rita, 3-5 fős csapatokra bontotta a diákokat, és minden csapat 20 percig sétáltathatott egy-egy kutyát. Majd újabb kutyusok kaptak 20 percnyi szabadságot a ketreceken kívül. Az egészséges mozgást így egy karitatív tevékenységgel kötöttük össze. Már a telephelyről szóló bemutatófilm megtekintése is könnyeket csalt sokunk szemébe, de a telephely megtekintése, bejárása volt igazán szívszorító élmény. Nagyon örülünk, ha csak egy órára is, de szabadságot, örömöt csempészhettünk a telephely lakóinak életébe. Szomorú élmény volt az, hogy van olyan kiskutya, aki még a sétáltatás kedvéért se bátorkodott elhagyni a számára biztonságot, menedéket nyújtó 200 fős menhelyet.
Először egy tájékoztatást hallhattunk Horváth Ritától, a telephely vezetőjétől.
Majd megnéztük a kezelő helységet, ahol az éppen lábadozó ebeket gyógyítják.
Végigvezettek bennünket a telephelyen, ahol jelenleg több. mint 200 kutyus gazdásodna.
A telephely megtekintése után, csapatokat alokttunk, és minden csapat egy kutyát kapott. 20-20 percet foglalkoztunk egy -egy kutyussal, majd újabb kutyákkal indultunk egy kis szaadságra.
A kutyusok nagyon hálásak, boldogan játszottak, könnyen megbarátkoztak velünk.
Végül átadtuk az adományokat, hogy segíthessük a menhely lakóinak életét.