Ahogy az utolsó napok is elérkeznek, szívünk egyszerre dobban örömtől és egy kis szomorúságtól. A második évfolyam igazi kaland volt: tele közös élményekkel, kacagással, rengeteg játékkal és azokkal az apró pillanatokkal, amik örökre belénk ivódnak. Ez az év is bizonyította, hogy a fenntartható boldogság nem nagy dolgokban rejlik, hanem abban, hogy együtt vagyunk, segítjük egymást, és összetartozunk.
A tantermek falai között és az udvaron átívelő nevetés, a közös projektmunka izgalma, vagy az, amikor valaki odalépett a másikhoz egy kedves szóval – ezek formálták különlegessé ezt az évet. Megtanultuk, hogy móka és tanulás kéz a kézben járhat, és hogy a jókedv nem csak egy pillanat, hanem egy életre szóló hozzáállás is lehet.
Most, hogy búcsút intünk a kalandos második osztálynak, egy újabb élményekkel teli nyár ígérete csalogat. Várjuk a vakációt, hiszen új kalandok, pihenés és még több játék vár ránk. De, ami a legfontosabb: a szívünkben visszük tovább mindazt, amit ebben az évben tanultunk – egymásról, az együttlétről és a boldogságról.
Boldogságóra Alapprogram
7. Örömpillanatok keresése!
Cél: A foglalkozás célja az, hogy a gyermekek tanulják meg, hogy az apró dolgoknak is lehet örülni. Ismerjék fel, hogy mi mindennek örülhetünk.
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel a csillaglégzést végezzük el. A mozgást lassan végezzük, így ezzel a relaxációs gyakorlattal kezdjük a foglalkozást. Gyakran jógázunk velük, ezért szívesen végezték ezt a gyakorlatot. A gyerekek nagy örömmel végezték a feladatot, szívesen ismételték meg többször is.
Motiválás: A gyermekekkel olyan élményeket elevenítettünk fel, amikor sokat nevettünk, mosolyogtunk. Felsorolunk közösen olyan dolgokat, amelyek mosolyra fakasztanak, amelytől szépnek tartjuk a világot (virágok, madarak éneke, vízpart, ünnepségek- pl: mikulás, karácsony, farsang, anyák napja, barátságlánc az iskolásokkal).
Mesélés: Kerekerdő kalandra hív téged vers elmondása után elmeséltem, elbáboztam Polli, a pillangó meséje című mesét. A gyermekek nagy figyelemmel hallgatták, majd a mese végén megbeszéltük, mi mindennek tudott örülni Polli, a pillangó, majd előcsalogatott napsugarat, és jógáztunk, melyben szintén Polli volt a főszereplő. Jóga során nagyon örült a barátainak, a virágoknak, a fáknak, a madaraknak is! Megformáztunk fákat, közösen nagy fát, nyuszit, sünit, mókust, baglyot, gólyát, békát, fecskét is.
Hallásfejlesztés: Eljátszottuk közösen, hogy lefeküdtünk a szőnyegre, becsuktuk a szemünket, és figyeltünk a körülöttünk lévő zajokra! Megneveztük, miket hallottunk, amíg csukva volt a szemünk. Majd relaxálás közben visszaemlékeztünka jógás történetre, milyen állatokkal találkoztunk.
Beszélgetés A jóga végén megbeszéltük, hogy ki, minek örült, miért érezte magát boldognak. Soroljon fel mindenki olyan dolgokat, amik örömet okoznak nekik. Játszottunk érzékelős játékokat is! Majd szembe álltak a gyermekek, és mosolyra kellett fakasztaniuk társukat!
Esős nap játék! A gyermekekkel megkerestük azokat a dolgokat, amelynek esős napon is örülni lehet. Közösen táncoltunk egy vidám dalra. Majd hogy végre süssön a nap, megformáztuk a napot! Ezzel csalogattuk elő a felhők mögé bújt napot!
Dramatikus játék: Ki fér bele a szívedbe játék? Minden gyermek elsorolhatta, hogy kik állnak a szívéhez a legközelebb otthon, és a csoportban.
A gyermekek szívesen vettek részt a jógában örömmel jelenítették meg az állatokat, növényeket, és a napot!
Megünnepeltük a Víz világnapját. Sokat barkácsoltunk, a gyerekek maguk is építettek az állatoknak lakhelyet az állatoknak.
Beszélgettünk az alvás, pihenés fontosságáról, megbeszéltük mit szeretnek a gyerekek az alvás előtti rituáléból. Mesélés, bábos simogatás, altatódal éneklés.
A nevelési év utolsó Boldogságóráját már reggel a szabad játékidőben elkezdtük. A gyerekek számára memóriajátékot készítettem a Boldogságórák szimbólumainak kártyákra rajzolásával, így közösen, játékos formában felelevenítettük az év során feldolgozott témákat.
A mindennapos mozgásunkba is beleszőttük a boldogságfokozó elemeket: kezdő relaxációként magasra nyújtóztunk, mint a Hálafa, majd a megtanult varázsmondókánkra mozogtunk, a varázsszemüveget felvettük, s máris szebben láttuk a világot. Az előttünk álló akadályokat átléptük, végül többféle módon haladtunk (másztunk, gyalogoltunk, „úsztunk”), hogy elérhessük a célunkat. A torna zárásaként meg is érkeztünk a Boldogság várához.
A várat ábrázoló kép köré ültek a gyerekek. Együtt megszámoltuk, hány lépcsőfokot „másztunk meg” eddig közösen. Ahhoz, hogy a tizedik lépcsőfokra léphessünk, új feladatot kaptak a gyerekek: lefordított kártyákból húzhattak egyet-egyet. A kártyákon egy-egy téma szimbóluma szerepelt, s a gyerekek a kártyán szereplő témával kapcsolatos pillanatnyi érzését, gondolatát hallgattuk meg. A játékot Bagdi Bella zenéjével fejeztük be.
A zene után élő boldogságfüzért alkottunk, öleléslánccal zártuk a Boldogságóránkat. A játék során választott kártyák hátoldalára a gyerekek gondolatait is feljegyeztük, s emlékül hazavihették a kártyákat.
Köszönöm a kollégáknak a háttérben nyújtott segítségüket, a téma iránti nyitottságukat, a gyerekeknek pedig az építő megjegyzéseket, gondolatokat.
A tanév utolsó boldogságórájának a témája a „Fenntartható boldogság” volt. A kolléganőmmel úgy döntöttünk, hogy ismét összevonjuk a két 11A-s németes csoportot, és egy közös boldogságórával zárjuk a tanévet.
Az órára bevittük a Pozitivity társasjátékot, amit kisebb csoportokban kipróbálhattak a diákok. Nagyon elnyerte a tetszésüket, igazán jókedvre derültek a feladatok megoldása közben.
Ez alkalommal magyarul játszották, de a kolléganőmmel már azon gondolkodunk, hogy elkészítjük a német nyelvű változatát, akár a tanulók bevonásával közösen.
A tanulók visszajelzései alapján elmondhatjuk, hogy a diákok nagyon élvezték a tanév 10 boldogságóráját. Különösen tetszettek nekik a kreatív feladatok, ahol rajzolhattak, színezhettek, illetve valamit közösen alkothattak. Jó volt kiszakadniuk 1-1 óra erejéig a dolgos hétköznapokból.
Arra biztatjuk a kollégákat, hogy minél többen csatlakozzanak a programhoz. Segítsük hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy mindig pozitívan gondolkodjanak, és ezáltal boldogabb felnőttekké váljanak.
10. foglalkozás: Most is lesz folytatás!
Cél: A foglalkozás célja az, hogy a gyermekek folytassák a programot. Pozitív gondolkodással éljenek, keressék meg mindenben a pozitív érzelmeket. Mindennek van jó oldala is. Vegyék észre, milyen fontosak a társas kapcsolatok, legyenek empatikusak, segítsenek egymásnak. Váljon szokássá a pozitív gondolkodás.
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Foglalkozás menete:
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel „A napüdvözletet” mozogtuk le a jógából. A gyerekek nagy örömmel végezték a feladatot, szívesen ismételték meg többször is.
Motiválás: A gyermekekkel eljátszottuk a szeretetfolyosót. Két csoportot alkottunk, akik két oszlopban álltak. Mindenki oda állhatott, ahová szeretett volna. Mindenki végig ment a folyosón. Jó volt hallani, milyen kedves tulajdonságokat mondanak egymásnak. Jól esett mindenkinek ez a játék.
Körbeadtuk a kiváncsiság gömböt. Nagyon jó játék volt.
Barátságfa: Közösen formáztuk meg a fákat. Mindenki azzal, akivel akarta.
Boldogságb táncot jártunk! Mindenki elengedte magát, és táncolhatott, ahogy és akivel szeretett volna.
Nagy öleléssel fejeztük ki a szeretetünket egymás iránt!
Megtartottuk az Évzárót, ballagást, majd megbeszéltük, hogy szeretnénk folytatni a Boldogságóra programot a következő évben is. Mindenki szivecskét mutatott a kezeivel, aki szereti ezt a programot.
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja a Boldogságóra programban. Önbizalomerősítő mozgással, nyújtómozgás gyakorlattal kezdtük az órát, majd elénekeltük a hónap dalát.
Október 30-án megrendezésre került iskolánkban az állatok világnapja. Az Oroszlányi Ebrendészeti Telepen dolgozók jöttek el hozzánk. A látogatás előtti boldogságórán párban állva osztottuk meg egymással az állattartással kapcsolatos gondolatainkat, nehézségeinket, majd ezeket feloldó lehetőségeket kerestünk. A gyerekek remekül meg tudták fogalmazni ehhez kapcsolódóan, hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között. Kérésemre összegyűjtötték azokat a gondolatokat, érzéseket, melyekre optimizmusukat építhetik. Kértem, hogy otthon készítsenek pesszimista-optimista szemüveget a kutyatartásra vonatkozóan.
Ezután a Keresd meg a 4 bölcs, optimista mondatot a színek alapján! – feladat következett. A gyerekek párban dolgoztak, egy megkezdett mondatot kellett befejezniük optimistán és pesszimistán. Ezután megbeszéltük együtt, ki milyen befejezést talált. Az órát meditációval zártuk.
Fenntartható boldogság – záró boldogságóra
A fenntartható boldogság témáját a könyvben található mesével vezettem be (Bezzeg Andrea-Boldog erdő-Kerek erdő). Elmondtam a gyerekeknek, hogy a történet főszereplője Dóri és Peti lesz, akik különleges kalandra indulnak. A mese meghallgatása után kérdésekkel segítettem a gyerekeket abban, hogy jobban elmélyüljenek a történet tanulságaiban: Mi tette boldoggá a szereplőket? Mi segítette őket, amikor nehézségekkel találkoztak?
Ezután közösen visszaidéztük a korábban megélt boldogságórák legemlékezetesebb pillanatait. Felelevenítettük, milyen témákról beszélgettünk (pl. hála, jócselekedetek, barátság, apró örömök), és mindenki elmondhatta, hogy számára melyik volt a legkedvesebb, legörömtelibb óra.
A visszatekintés után eljátszottuk a „Szeretetfolyosó” nevű játékot, amely során minden gyermek szeretetteljes szavakat kapott a társaitól. Ezután arra kértem őket, hogy képzeljék el a saját „Boldogságvárukat” – egy varázslatos helyet, ahol mindig jól érzik magukat, ahol öröm, szeretet és biztonság várja őket. Ezt követően egy közös „ölelő kör” játékban üdvözöltük egymást képzeletbeli boldogságvárunkban, erősítve az összetartozás érzését.
Ezután ünnepélyesen átadtam számukra az „Oklevelet a Boldogságvárba való megérkezésért”, elismerve ezzel a részvételüket, nyitottságukat és együttműködésüket.
Zárásképpen arra kértem a gyerekeket, hogy rajzolják le: mi volt számukra a legszebb, legörömtelibb pillanat az óvodában, ami igazán boldoggá tette őket. A rajzokat mindenki bemutatta a többieknek.
Ez a záró alkalom nemcsak egy emlékezetes összegzése volt a boldogságprogramnak, hanem megerősítette bennük azt is, hogy a boldogság forrásai gyakran bennünk rejlenek – és bármikor újra előhívhatók, ha figyelmet, szeretetet és hálát adunk egymásnak és magunknak.
Jócselekedeteinket vettük számba, és megbeszéltük, hogy miben tudjuk ezeket kifejezni mások számára is. Akár csoporton belül egymás felé történő megnyilvánulásaink:
– Odaadtam a barátomnak az egyik játékomat;
– Töltöttem a mellettem ülő kiscsoportosnak vizet uzsonna alatt, mert mondta, hogy szomjas;
vagy otthoni megnyilváulások:
. Segítettem anyának megteríteni az asztalt;
– Elpakoltam a szobámban a játékaimat, amiért apa megdícsért.
Közösen készítettünk ajándékot a szülőknek Karácsony alkalmából.
Karácsonykor a feldíszített fa alatt is számba vettük mindezeket, és hálásak voltunk a Jézuskának azért, hogy mindezeket ő is látta, és meglepett minket olyan ajándékkal a fa alatt, amiket hazavihettünk, és olyanokkal is, amelyekkel a csoportban játszhatunk ezután közösen.
Nagyon sok beszélgetés volt ezen a foglalkozáson, fényképezni szinte el is felejtettem olyan jót beszélgettünk. Meghallgattuk a Hoponopo dalt, innentől a varázsszavakat használtuk egész foglalkozáson és azok köré építettem azt. Úgy gondolom egy mély és tartalmas, elgondolkodtató boldogságórán vagyunk túl.
Csoportunk szokás-, szabályrendszerének alkalmazása a témához kiemelt szerepet kapott: kézfogás sorakozásoknál, kör alakítás és kézfogás körjátékoknál, segítségnyújtás egymásnak munkavégzés jellegű tevékenységek során.
Foglalkozásaink alkalmával örömmel vettek részt a gyermekek a felkínált feladatokban, szívesen tevékenykedtek közösen kis társaikkal.