A hónap során elvégzett feladatok:
Június a fenntartható boldogság hónapja. Ilyenkor kicsit visszatekintünk a tanév eseményeire és megpróbáljuk felidézni a velünk történt legkedvesebb, legjobb élményeinket. Ezek a pozitív emlékek segítenek nekünk abban, hogy boldogságérzetünket optimális szinten tudjuk tartani. A „Kíváncsiság gömb” című gyakorlat nagyon jó játéknak bizonyult, hiszen segítségével mindenki mesélhetett egy kedves élményéről, amivel kapcsolatban a többiek további kérdéseket tehettek fel. Mindig az volt a kérdező, akihez gurítottuk a „gömböt”=labdát. A legtöbb egymáshoz intézett kérdést az osztálykiránduláshoz kapcsolták a gyerekek, hiszen az volt a legutóbbi közös eseményünk (Badacsonyörs, Folly Arborétum). Ezután a Környezetvédelmi világnaphoz (június 5.) kapcsolódva „A Föld szemüvegén át” című játékkal folytattuk a beszélgetést. Én, mint felnőtt voltam a Föld, én irányítottam a gyerekek gondolatait a segédanyagokban közölt példamondatok felolvasásával, amivel kapcsolatban mindenki elmondhatta a véleményét, vagy ami arról eszébe jutott. A játék célja, hogy a gyerekek belehelyezkedhessenek a Föld szemszögébe, lássák a gondokat, bajokat, ezáltal megtapasztalhatják az együttérzést és felfedezhetik saját szerepüket a környezetük, jövőjük építésében.
A kézművesség világnapja (június 10.) alkalmából WC-papír gurigákat hasznosítottunk újra. Mindenki 4 szeletet vágott a hengerből, ezeket hajtogattuk meg szívecske formájúra, amiket aztán temperával kifestettünk, kidíszítettünk. A szívecskéket aztán száradás után egymás mellé rakosgattuk, így alakítottunk ki egy „szívspirált”, ami azt mutatta meg nekünk, hogy a kis dolgok, ha összeadódnak, egy nagyobb, nemesebb dolgot fognak eredményezni és boldoggá tesznek minket.
Az afrikai gyermekek világnapjához kapcsolódóan (június 16.) elolvastuk az „UBUNTU” című mesét, ami a tartós boldogság kulcsát adta a kezünkbe. A történet kapcsán a gyerekek ráébredtek arra, hogy a versengés, az irigység helyett sokkal jobb, ha együttműködünk és igazságosan elosztunk egymás között mindent. Az afrikai törzs gyerekei is ezt tették, hiszen nem kezdtek el versengeni a cukorkákért, amit a tudós adott nekik, hanem szépen kézen fogták egymást, együtt odasétáltak a cukroskosárkához, körbe ülték azt és teljes nyugalomban megosztoztak az édességen. Senki nem kapott se többet, se kevesebbet. Megtudtuk, hogy az UBUNTU azt jelenti: „Az ember csak mások által válik emberré.”. Egy kisfiú azt nyilatkozta a mesében, hogy nem tud úgy boldog lenni, ha a társai szomorúak. A valódi boldogság tehát nem mások ellenében, hanem együtt, egymásért születik meg. Hogy ezt soha el ne feledjük, az afrikai gyerekekről készített vidám képet kiszíneztük és feltettük a faliújságra.
A „S.T.O.P.” gyakorlat segítségével feszültség és stresszoldást tanultunk, hiszen a nyugalom, a jelen pillanat megélése fontos a lelki és érzelmi jóllétünk eléréséhez. Ezáltal lehetőségünk nyílik arra, hogy észrevegyük és szabályozzuk a kezdődő negatív érzelmeinket, gondolatainkat, mielőtt azok elhatalmasodnának rajtunk. A 4 lépésből álló listát mindenki kézhez kapta fénymásolt lapon, a lényege pedig a következő: 1. STOP – Bármit is csinálunk, tudjunk megállni, lecsendesedni! 2. TUDATOS LÉGZÉS – Lélegezzünk 3-szor egymás után mélyen, figyeljünk a légzésünkre! 3. ODAFIGYELÉS – Tudatosan figyeljünk a testi érzeteinkre, gondolatainkra! 4. POZITÍV FÓKUSZ – Gondoljunk 3 olyan dologra, amiért hálásak tudunk lenni! Ezek után folytathatunk mindent, ahol abbahagytuk, remélhetőleg lehiggadva, megnyugodva.
Nagyon jó önbizalomépítő játéknak bizonyult az „Önbizalom hátizsák”, aminek kapcsán minden tanuló kapott egy A/4-es lapot, amit feltűztem a pólója hátuljára. Ezután mentek a dolgukra, sétálgattak az udvaron, a folyosón, és egymás hátára írogattak pozitív dolgokat, jó tulajdonságokat, megerősítéseket, amiket aztán szívesen olvasgattak a séta végén. Alig várták, hogy megnézhessék az üzeneteket, nagyon élvezték a játékot.
A „botemelős” feladat a közösségformálást segítette, hiszen megmutatta a gyerekeknek, hogy egymással szemben állva csak úgy tudják felemelni a botot, közös erővel, csak a mutatóujjukat használva, ha figyelnek egymásra és rendkívül körültekintően, óvatosan cselekednek. A gyakorlat többszöri próbálkozás után ugyan, de meglepően gyorsan és ügyesen sikerült, nagy élményt jelentett a gyerekek számára.
……..… és, hogy a nyári szünetben se maradjon senki jó tanácsok nélkül, ha szüksége lenne rá, a segédletekben található „Nyári boldogságfokozó gyakorlatok” című táblázatot felhelyeztem a szekrényünk ajtajára, hogy a tanév maradék napjaiban mindenki kedvére „mazsolázhasson”, jegyzetelgessen belőle. Találtam még további képes útmutatót is erre vonatkozólag, ami heti és napi bontásban tartalmazott ötleteket a szabadidő hasznos és tartalmas eltöltésére vonatkozóan. Ezzel az útravalóval zártuk le a boldogságórákat ebben a tanévben. Remélem, minden gyermek maradandó emlékekkel, szép élményekkel gazdagodva kezdheti meg június 21-től megérdemelt nyári pihenését!
Boldogságóra Alapprogram
I. Bevezetés: Relaxációs gyakorlat: „Hintaszék” (39.)
Gyerekdal: Bagdi Bella: Jobb veled a világ
Ráhangoló gyakorlat: „Emlékidézés”-gyakorlat.
II. Főrész: Célkitűzés: Téma megnevezése.
Beszélgetés a témakörről. „Mit is jelent a fenntarthatóság?” Munkafüzet: „Tudtad?”
Téma feldolgozása:
„Ezt is megtapasztaltam”-gyakorlat.
„Boldog ábécé” gyakorlat.
III. Befejezés: „Kilépőcédula” gyakorlat. Önismeret, önértékelés gyakorlása.
„Búcsú” gyakorlat.
Meditációs gyakorlat: a jól érzem magam kezdettel.
Hetedikes osztályommal a nyári szünet előtti utolsó napokban átbeszéltük, hogy miért is olyan fontos a már korábban tanult technikákat a mindennapokban alkalmaznunk, hogy a boldogság minden morzsáját észrevegyük és beépítsük az életünkbe.
A tanulás mellett folyamatos törekszünk a közösségünk építésére, erősítésére. Sokat beszélgetünk a konfliktusok kezeléséről, megelőzéséről, a baráti kapcsolatok megőrzéséről. A mi közösségünket jelképezi ez a kis alkotás.
A fenntarthatóság témakörén belül sokat beszélünk a környezetvédelemről, az állatok és növények védelméről. Ezért sokat is ábrázoljuk őket, sőt még felhívó plakát is készült a méhecskék megóvása érdekében.
Kinek mit jelent a hétköznapokban egy-egy apró öröm? Kinek milyen apróság tud örömet okozni? Ezeket rajzolták le a gyerekek.
A megbocsátás témáját egy nagyon érzékeny, bensőséges beszélgetés formájában dolgoztuk fel a gyerekekkel. Először közösen gondolkodtunk arról, mit jelent megbántani valakit, és milyen érzés, amikor velünk történik meg ugyanez. A gyerekek őszintén elmesélték, volt-e már olyan, hogy valaki megbántotta őket, vagy ők bántottak meg mást – akár egy vita, játék közbeni nézeteltérés, vagy egy elkapott játék miatt. Fontos volt, hogy mindenki megélhesse és elmondhassa az érzéseit, biztonságos légkörben.
Ezután arról beszélgettünk, hogy a megbocsátás nem mindig könnyű, de nagyon fontos ahhoz, hogy a szívünk megkönnyebbüljön, és tovább tudjunk lépni. Megbeszéltük, hogy a bocsánatkérés és a megbocsátás is bátorságot igényel, de mindkettő jó érzéssel jár. A gyerekek megfogalmazták, hogy megbocsátani azt jelenti, hogy „elengedjük a haragot”, „újra barátok lehetünk”, vagy ahogy egyikük mondta: „olyan, mintha letörölnénk a rossz érzést”.
A beszélgetés végén egy játékos, de szimbolikus lezárásként mindenki odament valakihez, akinek már megbocsátott vagy akitől valaha bocsánatot kapott, és megölelték egymást. Ez a pillanat nagyon megható volt, sok mosollyal és igazi szeretettel teli öleléssel. Megbeszéltük, hogy az ölelés is lehet egyfajta bocsánatkérés vagy megbocsátás jele – egy szavak nélküli üzenet arról, hogy minden rendben van köztünk.
Ez a foglalkozás segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék saját érzéseiket, és bátrabban, nyitottabban beszéljenek róluk. Megtapasztalták, hogy megbocsátani nem gyengeség, hanem egy szeretetteljes, erős lépés, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz.
Ebben a hónapban a „Célok kitűzése és elérése” témáját dolgoztuk fel a Boldogságóra keretében. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent célt kitűzni, és mi kell ahhoz, hogy azt elérjük. Egyszerű, számukra is érthető példákon keresztül mutattuk be, hogy egy cél lehet például egy rajz befejezése, egy új játék kipróbálása, vagy akár egy vár megépítése is.
A beszélgetést követően egy izgalmas, alkotó tevékenységbe kezdtünk: várat építettünk különféle anyagokból. A gyerekek kis csoportokban dolgoztak, és első lépésként együtt megbeszélték, milyen várat szeretnének létrehozni – hány tornya legyen, legyen-e kapuja, lakjanak-e benne „lovagok” vagy „hercegnők”. Ezután kiválaszthatták az építőanyagokat: fakockákat, műanyag elemeket, kartondobozokat, gurigákat, párnákat és egyéb újrahasznosítható anyagokat.
Fontos célkitűzés volt, hogy a gyerekek tervezzenek, együttműködjenek, és kitartsanak akkor is, ha valami elsőre nem sikerül. Volt olyan csoport, amelyiknek ledőlt a vára, de nem keseredtek el – megbeszélték, mit változtassanak, és újrakezdték az építést. A tevékenység végén minden csapat bemutatta az elkészült várat, és elmesélték, hogyan jutottak el az ötlettől a megvalósításig.
A gyerekek így játékos formában tapasztalták meg, hogy egy cél eléréséhez tervezésre, kitartásra, közös gondolkodásra és türelemre van szükség. A sikerélmény – amikor elkészült a vár – büszkeséggel és örömmel töltötte el őket. A foglalkozás segített abban, hogy felismerjék: ha van egy álmunk vagy tervünk, és lépésről lépésre haladunk, akkor képesek vagyunk azt valóra váltani.
Az „Apró örömök élvezete” témát csendes, meghitt hangulatban dolgoztuk fel a gyerekekkel, hiszen ebben a korban különösen fontos, hogy észrevegyék és megbecsüljék a mindennapok kis csodáit. Egy hideg délelőttön forrócsokival kedveskedtünk a csoportnak, és a gőzölgő ital kortyolgatása közben beszélgettünk arról, milyen apró dolgok tudnak örömöt hozni a szívünkbe.
A gyerekek meglepően őszintén és lelkesen osztották meg saját élményeiket: volt, aki azt mondta, akkor boldog, amikor anya megöleli, másnak egy séta a kutyával vagy egy finom reggeli hoz örömet. Megfogalmazták, hogy nem mindig a nagy dolgok számítanak, hanem a pici, szívmelengető pillanatok – mint például egy finom ital, egy mosoly, egy kedves szó vagy egy közös játék.
A forrócsokizás nemcsak testileg, hanem lelkileg is felmelegítette a csoportot. A közösen átélt pillanat, a meghittség, az egymásra figyelés és a nyugodt beszélgetés mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek tudatosabban figyeljenek a jelen örömeire. Megtanulták, hogy az apró örömöket nemcsak megélni lehet, hanem érdemes észrevenni, megállni bennük egy pillanatra, és hálásnak lenni értük.
Ez a foglalkozás különösen szép példája volt annak, hogy a boldogság gyakran egyszerű, hétköznapi dolgokban rejlik, és hogy már kisgyermekkorban is érdemes megtanítani, hogyan lehet ezeket tudatosan megélni. A gyerekek a saját élményeiken keresztül tapasztalták meg, milyen jó érzés jelen lenni, és örülni annak, ami van – akár csak egy pohár meleg forrócsokinak, amit együtt, szeretetteljes közegben fogyaszthatunk el.