Az áprilisi foglalkozásunk témája a Megbocsátás volt. Bagdi Bella: Ha boldog vagy … c. dalára mozogtunk, táncoltunk. Majd arról beszélgettünk, hogy miért jó érzés az, amikor boldogok vagyunk. De megbeszéltük azt is, hogy ez nem mindig van így. Beszéltük arról, hogy mivel bánthatjuk meg egymást, hogy milyen az, amikor megsértik egymást a gyerekek. A probléma megértéséhez olyan eseteket elevenítettünk fel, amiben a következőkre kerestük közösen a válaszokat: Miért bántódott meg a barátod? Milyen érzés lehetett ez neki? Kivel történt már hasonló? Milyen érzés, ha bennünket bántanak meg? Hogy érezzük magunkat ilyenkor? A gyerekek hamar összevesznek, de hamar ki is békülnek. Ilyenkor az a lényeg, hogy ne legyen bennük harag, bocsássanak meg egymásnak. Mindent így zárunk le az iskolában. A zárómozzanat a fiúknál a kézfogás, a lányoknál az ölelés. Ha nekik úgy jó. A Hahó együttes: Barátság c. dalának hallgatása közben hangosan énekelték: Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság! Gyűjtöttünk még bocsánatkérő „varázsszavakat” is. Sikerült most is sok élménnyel gazdagodnunk!
Boldogságóra Alapprogram
Egy nap, mely az összetartozás és a barátság jegyében telt óvodánkban.
A gyerekekkel közösen egy különleges alkotást készítettünk: egy „barátság füzért”, amelyet színes papírból kivágott emberalakokból állítottunk össze a mellékletben található sablon segítségével.
A tevékenység kezdetén minden gyermek kapott egy-egy kivágható emberfigurát, amelyet teljesen a saját ízlése szerint színezhetett, dekorálhatott. A gyerekek büszkén mutatták meg egymásnak az elkészült „barátaikat”, és örömmel beszélgettek arról, ki milyen színt miért választott.
Miután elkészültek a díszített emberalakok, elkezdtük összekapcsoltuk őket. Amikor a füzér elkészült, közösen kifeszítettük a csoportszoba falára. Megálltunk előtte, és beszélgettünk arról, milyen érzés látni ezt a sokféle, mégis összekapcsolódó emberalakot. A gyerekek megosztották gondolataikat:
– „Olyan, mintha egy nagy család lennénk!”
– „Mind mások vagyunk, de összefogunk!”
– „A szeretet tart össze minket!”
– „Az a jó, hogy mindenki lehet más színű, de mégis barátok vagyunk.”
A barátság füzér a csoportszoba egyik meghatározó díszévé vált, emlékeztetve mindenkit arra, milyen szép dolog együtt lenni, elfogadni egymást és barátságban élni.
A gyerekekkel közös alkotótevékenység során optimista szemüveget készítettünk, mely segített abban, hogyan lássák meg a jót még a nehéz helyzetekben is.
A foglalkozás előkészületeként többféle papírszemüveget készítettem elő, hogy a gyerekek kedvükre választhassanak és saját ízlésük szerint díszíthessék fel. Ezen kívül készítettem egy saját optimista szemüveget is, amit bemutattam a gyerekeknek a beszélgetés elején. Elmeséltem nekik egy történetet, melyet elbűvölten figyeltek, majd ők is nekiláttak a saját varázsszemüvegük elkészítésének. Kiválasztották a nekik tetsző keretet, majd rajzoltak rá szíveket, virágokat – mindenki a saját egyéniségét tükrözte vissza a szemüvegén keresztül.
Miután elkészültek a szemüvegek, a gyerekek felpróbálták őket, és sokan el is meséltek egy-egy történetet, ahol valami kellemetlen történt velük, de aztán megpróbálták meglátni benne a jót – ahogy a „varázsszemüveg” mutatta.
A tevékenység végén közösen megtanultuk a szemüveghez tartozó varázsigét is.
A fenntartható boldogság témakörében a szülőket, a csoportban dolgozó pedagógusokat és a vezetőséget szólítottak meg. Kérésünk az volt, hogy mindenki egy lapon sorolja fel, vagy fejtse ki, hogy mi az, ami ebben az évben boldoggá tette a csoporttal és a gyerekekkel kapcsolatban. A cél az volt, hogy ezen gondolatok mentén emlékeztessük magunkat at átélt és elért sikerekre. A szülőket arra biztattuk, hogy otthon a gyerekekkel átbeszélve, közösen vitassák meg, hogy mindkettőjüknek mik voltak az évben a boldogságuk forrásai. A szülők aktívan részt vettek a gyakorlatban. Többen beszámoltak arról, hogy érdekes volt a gyerekükkel közösen kitölteni ezt a lapot, hiszen ők olyan dolgokat is megemlítették, amik felett a szülők elsiklottak volna. Az elkészült borítékokból boldogság falat hoztunk létre, melynek tartalmat bárki, szabadon elolvashatja.
A boldogságóra témája ebben a hónapban a megküzdési stratégiák voltak. Az óra során először közösen beszélgettünk arról, milyen nehéz helyzetekkel találkozhatunk a mindennapokban, és ki hogyan próbálja ezeket megoldani. Ezután a tanulók egyéni „érzelemhőmérőt” rajzoltak: ezen vizuálisan ábrázolták, milyen érzelmek jelennek meg egy-egy probléma során, és milyen lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megküzdjenek vele. A hőmérőn különböző szinteken jelenítették meg például a mély levegővételt, a segítségkérést, vagy éppen azt, hogy elvonulnak megnyugodni. A foglalkozás játékos, ugyanakkor gondolatébresztő volt, a gyerekek örömmel vettek részt a feladatokban, és értékes felismeréseket tettek saját megküzdési módjaikról.
A rohanó világ adott személyes löketet afelé, hogy a Boldogságóra Programhoz csatlakozzam. A pozitív szemléletet igyekszem a saját életemben előtérbe helyezni, hisz így vagyok hiteles. Év végéhez közeledve az ember kiürül, elfogy.
Óránkon áttekintettük együtt a hónapok során átélt és készített kollázsokat. Meghallgattuk a kedvenc dalokat. Elkészítettük a vakáció feliratot a táblára, majd fagyizással zárult a nap.
Átélt élmények a hónapban:
• gyereknap – édességcsomag, kreatív alkotások, ugrálóvár, ládavasút, Tüsi bohóc mókás műsora, palacsintaevés, jégkása elfogyasztása.
• születésnap – év során minden tanuló meg lett ünnepelve, saját személyiségét figyelembe véve tettük emlékezetessé a napot (székfoglaló tánc, karikadobáló, Amerikából jöttem…)
• testvérosztály – mi az ő ballagásukat tettük szebbé (könyvjelző készítése, virágültetés), ők pedig az évvégi utolsó napunkat. Fagyi jegyet kaptunk és gyümölcsöt, aminek nagyon örültünk.
• évzáró – lezártuk az évet, összekészítettünk minden tanulónak vakáció mágnes, dooble játék (saját előállítás), nyári bakancslista, fotó montázs az évről.
Hiszem, hogy ez a program segítségével sikerült az első közös tanévünk végére egy összetartó, egymásra odafigyelő, udvarias csapatot kovácsolnunk együtt.
Ebben a hónapban a szülőkkel kezdtük a téma feldolgozását. Ennek érdekében lapos kavicsokat kértünk tőlük. A foglalkozás keretében átbeszéltük, illetve képekkel illusztráltuk, hogy milyen folyamatok mennek végbe bennünk, amikor valaki megbánt minket. Beszéltünk arról, hogy a harag, a szomorúság és a csalódottság milyen módon tud bennünk haragot vagy sértettséget ébreszteni. Képekkel kerestünk példákat ezen érzéseket, illetve lerajzolt új azokat a helyzeteket is, amik a csoportban szoktak előfordulni. Például, amikor valaki elveszi a másik játékát, vagy bántja valamivel, vagy, amikor a felnőtt valamit megtilt.
Ezek után a kavicsokat festettük meg. Bármit lehetett a aki sokra festeni, vagy lehetett az érzelmek hét kapcsolható színekkel is kidekorálni őket.
Ezután az elengedés részére koncentráltunk a helyzetnek. Ennek értelmében a kavicsokat messzire dobtuk, így is jelképezve, hogy elengedjük a harag ukázt és más negatív érzéseinket, nem ragaszkodunk már hozzájuk. Mindezeket nyújtó gyakorlatok tanulásával és gyakorlásával zártuk, hogy a testünket is megtanítsák ellazítani egy-egy ilyen esemény vagy érzés átélése után.
A január boldogságórán a „Célok kitűzése” témakörrel foglalkoztunk. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, hogy miért fontosak a célok az életünkben, és hogyan segítenek bennünket abban, hogy fejlődjünk és elérjük álmainkat. Egyéni és csoportos feladatokon keresztül dolgoztuk fel a témát: minden tanuló készített egy rajzot, amelyre felírta rövid- és hosszútávú céljait. Emellett játékos formában is gyakoroltuk, hogyan lehet lépésekre bontani a célokat, és hogyan motiválhatjuk magunkat az elérésük során. A foglalkozás jó hangulatban telt, és a gyerekek lelkesen osztották meg egymással álmaikat és terveiket.
Boldogságóra – Cica Csoport: Fenntartható Boldogság a Boldogságvárban
A Cica csoportban tartott Boldogságóra ezen a foglalkozáson a fenntartható boldogságot, a szeretet és a közösség erejét állítottuk középpontba. A cél az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogyan hozhatják létre és őrizhetik meg a boldogságot, nemcsak maguk számára, hanem a körülöttük lévők számára is. Ehhez különféle mozgásos, alkotó és közösségi tevékenységeket végeztünk.
A foglalkozás elején a gyerekek egy relaxációval kezdtek, amely segített a nyugodt légkör megteremtésében. Az „Napimádás” elnevezésű gyakorlat során a gyerekek lazítottak, miközben elképzelték, hogy ők is a nap sugarait érzékelik a bőrükön, ami feltölt és boldoggá teszi őket. A relaxáció elősegítette, hogy a gyerekek felkészüljenek a további, aktívabb tevékenységekre.
A foglalkozás egyik legszebb pillanata a Szeretetfolyosó volt. Két csoportot alakítottunk, és a gyerekek egymás mellett álltak, miközben egyik csoport tagjai a másik csoport tagjait végigkísérték a folyosón. A gyermekek csukott szemmel sétáltak, miközben társaik egy-egy kedves tulajdonságot, dicséretet mondtak róluk. Ez a gyakorlat lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen érzés, amikor szeretetteljes, pozitív visszajelzéseket kapnak, és hogy ők maguk is milyen fontos szerepet játszanak abban, hogy a környezetükben boldogságot teremtsenek.
A következő lépésben a gyerekeket egy mesébe invitáltam. A mesében a gyerekek megismerkedtek a Boldog erdő titkaival és megtudták, hogyan alakult ki a boldogság az erdőben.
A mese után beszélgettünk arról, hogy a gyerekek melyik részén lennének a legboldogabbak a Kerekerdőnek, és miért. A gyerekek szívesen elmondták, hogy hol szeretnének lenni az erdőben, és mi tette volna még boldogabbá a helyet. A gyerekek fantáziáját és kreativitását ez a tevékenység jól megmozgatta.
Kerekerdő melyik részén lennétek szívesen, miért?
Melyik színű gyöngynek örültél volna a legjobban?
Mit tennél még az erdőbe?
A beszélgetés során minden gyermeknek volt lehetősége egyénileg is kifejezni véleményét és érzéseit. A bátortalanabb gyerekeket is biztattuk, hogy válaszoljanak, és a közösség támogatta őket.
A mese után egy szórakoztató mozgásos tevékenység következett: Seprűtánc. A gyerekek egy-egy seprűt kaptak, amellyel együtt táncoltak. Ez a tevékenység nemcsak a mozgás örömét adta, hanem az együttműködést is erősítette, hiszen a gyerekek közösen kellett, hogy egy ritmusra táncoljanak.
A tánc közben a gyerekek örömmel mozgatták a seprűket, miközben figyeltek egymásra. A mozgás és a közös tevékenység segítette őket abban, hogy még jobban összekapcsolódjanak, és megélték a közösségi élmény örömét.
A foglalkozás végén a gyerekek alkottak egy Boldogságfüzért, amelyet színeztek. A boldogságfüzér egy szimbolikus alkotás volt, amely összekapcsolta a gyerekeket, mint a szeretet és boldogság fonalait
A foglalkozás végén pedig egy Ölelésláncot alkottunk, ahol a gyerekek egymás kezét fogva egy kört alkottak, és szoros kapcsolatot teremtettek. Az öleléslánc szimbolizálta a közösség erejét és azt, hogy a boldogság akkor a legnagyobb, ha megosztjuk egymással.
A Boldogságóra ezen a napon különösen fontos üzenetet adott át a gyerekeknek: a boldogság fenntartható, ha mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy másoknak örömet okozzunk. A Szeretetfolyosó és a Boldogságfüzér tevékenységek lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen jó érzés adni és kapni szeretetet, miközben együtt erősítjük a közösségünket.
A Kerekerdő meséje és a különféle játékok lehetőséget biztosítottak arra, hogy a gyerekek kreatívan gondolkodjanak a boldogságról, és hogyan teremthetjük meg közösen. Az egész foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a boldogság nemcsak pillanatnyi érzés, hanem folyamatosan megújuló és fenntartható állapot, amit mi magunk teremtünk és tartunk fenn.
A foglalkozás pozitív, szeretetteljes légkörben zajlott, és a gyerekek örömmel vettek részt minden egyes tevékenységben, miközben tanultak a fenntartható boldogság alapjairól.
Boldogságóra – Cica Csoport: Testmozgás és Mozgásos Játékok
A Cica csoportban tartott Boldogságóra ezen a foglalkozáson a testmozgás és az egészséges életmód fontosságát emeltük ki. A gyerekek imádják a mozgást, így próbáltuk minél több lehetőséget biztosítani a fizikai aktivitásra, miközben szórakoztató és interaktív módon dolgoztuk fel a témát.
A foglalkozás elején a gyerekek egy egyszerű relaxációs technikát végeztek, amely elősegítette, hogy felkészüljenek a mozgásos tevékenységekre. A „Malomkörzés” mondóka segített a testük felfrissítésében, miközben a légzésükre is figyeltek.
Ez a mozgásos relaxáció nyugodt légkört teremtett, hogy minden gyermek jól érezze magát, és felkészüljön a következő, dinamikusabb tevékenységekre.
Miután felkészültek a relaxációval, a gyerekek egy közös mozgásos éneket énekeltünk és végeztünk el. Az „Egy-kettő-három-négy” mozdulataink segítettek abban, hogy a gyerekek figyelmét felkeltsük, és átmozgassák a testüket. Az ének közben a mozdulatok szórakoztatóak és interaktívak voltak, így a gyerekek élvezték, hogy a testüket különböző irányokba mozgathatták: karokat, lábakat, fejet, miközben tapsoltak és ugráltak.
Az éneklés és mozgás azonnal bevonta a gyerekeket, hiszen az egyszerű ritmus és a testrészek megmozgatása segítette őket abban, hogy élvezzék a mozgás örömét.
A mozgásos játékok után egy szórakoztató mese következett, amely a gyerekeket arra tanította, hogy miért fontos a mozgás. A mese, Bezzeg Andrea: A lusta király, egy olyan történetet mesél el, amelyben a király megpróbálja elkerülni a mozgást, de rájön, hogy a testmozgás nemcsak a testi erőt, hanem a boldogságot is segíti.
A mese után következő beszélgetés során a gyerekek elmondhatták, hogy mi a kedvenc mozgásformájuk, és mi az, amit jónak tartanak az egészség megőrzéséhez. A kérdéseink segítettek a gyerekeknek átgondolni, hogy mi mindent tehetnek a saját egészségükért.
Mi a legkedvesebb mozgásformád?
Sorolj fel egészséges dolgokat!
Mi az, ami árthat az egészségednek?
Ha lenne egy játszótered, milyen mozgásos játékokat tennél bele?
A beszélgetés során a gyerekek bátran megosztották gondolataikat, a bátortalanabbakat is bátorítottuk, hogy válaszoljanak. A gyerekek kreatívan válaszoltak, és örömmel beszéltek arról, hogy miért fontos számukra a mozgás és az egészséges életmód.
A következő tevékenység egy igazán izgalmas és gyors mozgásos játék volt, a „Tűz! Víz! Repülő!”. Ez a játék nemcsak szórakoztató volt, hanem segített abban is, hogy a gyerekek koordinálják a mozgásaikat és gyorsan reagáljanak. A játék során a gyerekek gyorsan meg kellett tanulniuk, hogyan alkalmazzák a parancsokat (pl. „tűz”, „víz”, „repülő”), miközben figyeltek a többiekre is, és folyamatosan mozogtak. Ez a tevékenység fejlesztette a reakcióidőt, a mozgáskoordinációt és a csapatmunkát.
A foglalkozás záró aktív játékaként egy csapatépítő játék következett: „Lufi a magasban!”. A gyerekeket csapatokra osztottuk, és minden csapat kapott egy-egy felfújt lufit. A feladat az volt, hogy a lufit minél tovább a levegőben tartsák. A játék során minden gyereknek figyelnie kellett egymásra és a lufira, miközben együtt dolgoztak a cél elérése érdekében
Ez a játék nemcsak a mozgást támogatta, hanem az együttműködésre, figyelemre és a közös célért való munkára is nagy hangsúlyt fektetett.
A fizikai aktivitás után következett a nyugodtabb, alkotó tevékenység: a gyerekek a testmozgás jelét kiszínezték. A színezés lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek kreatívan fejezzék ki a mozgás fontosságát, miközben megnyugodtak
A foglalkozás során a gyerekek aktívan részt vettek a mozgásos tevékenységekben, és láthatóan élvezték a fizikai aktivitást. A testmozgás nemcsak a fizikai egészségre volt jótékony hatással, hanem a közösségi élmény is erősödött, hiszen mindenki egy csapatként dolgozott együtt. A mese és a beszélgetés segített a gyerekeknek jobban megérteni a mozgás fontosságát, és miként támogathatják saját egészségüket.
A gyerekek rendkívül lelkesek voltak, és minden egyes játék, beszélgetés és alkotás után láthatóan boldogan és energikusan távoztak. Az egészséges életmód és a mozgás fontossága tehát nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is fontos része volt ennek a Boldogságórának.
Ez a foglalkozás remek lehetőség volt arra, hogy a gyerekek megtapasztalják a mozgás örömét, miközben a csapatmunka és az egészséges szokások fontosságát is hangsúlyoztuk.
