Fenntartható boldogság

A foglalkozás címe: Boldog erdő
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy a boldogság bennünk van, de nagy szükségünk van társakra.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Boldog erdő mese elmesélése.
– Kirándulás
– Kihívás napja

A boldogságórát a csendespihenőben kezdtem. Amikor készültem a foglakozásra és elolvastam a mesét, arra gondoltam, elalvás előtt mesélem el a Boldog Erdő mesét a hosszúsága miatt, és ezt már az Aranykulcs mesénél is alkalmaztam.
Másnap utaltam a mesére, amire mindenki nagyon jól emlékezett.
Kirándulni mentünk, és a busz úton megfelelő alkalom nyílt a beszélgetésre.
Visszautaltam a Boldogságórákra, a mesékre, az elkészített alkotásokra.
Nagyon meglepődtem, mert mindegyik mesét felidézték, egymás szavába vágva emlegették a feladatokat.
A mozgásos feladatok, a humoros feladatok, kiemelten az emlékükbe vésődtek.
A hóoponopono-t többször is használták, ami a bocsánat kérés, és a humoros hangzása miatt, nem lehet nem megbocsátani.
Amikor felidézték a „szépet látó szemüveget”, a kétkezemmel szemüveget formáltam és elmondtam, hogy mit látok most a kiránduláson. Vidáman utánozni kezdtek, a lányok a szép virágokra fókuszáltak, persze a fiúk, mindenféle huncutságot mondtak, de ezeken jókat nevettünk, ami a jókedvhez, a boldogsághoz tartozik.
A szivecskék gyűjtése is megragadta az emlékezetüket, amikor Karácsony ünnepére készülve a jó cselekedeteket gyűjtöttük.
Elmesélték többen, hogy Anyukájuknak még mindig ott van kirakva a szívecske a szobában.
A mozgást nem hagyhattuk ki, beneveztünk a Kihívás napjára, ami egybe esett a kirándulásunk programjával. A szabadlevegőn végzett mozgás, a hegyre mászás felelevenítette a Lusta király mesét. Egy patakon átkelve, még a tutaj építésével is kacérkodtak, ami a mesében volt.
A Boldogságórák keretében nagyon sok olyan témát érintettünk, ami kiemelten fontos az érzékenyítésnél.
A Boldogságórák nélkül, talán meg sem említettünk volna több olyan fontos témát, mint a hála, a jó cselekedet, a megbocsátás.
A gyerekek a Boldogságórákon beszéltek először arról az érzésről, hogy hála, megtanulták kifejezni magukat, megtanulták meglátni a szépet a „szépet látó” szemüveggel, megtanulták, hogy lehet hibázni, lehet bocsánatot kérni, lehet és kell megbocsátani, és nagyon jó érzés kapni, de szívet melengető érzés adni, örömet szerezni másoknak.
Bízom benne, hogy a nagycsoportosok, akik iskolába mennek, útravalónak viszik magukkal a Boldogságórákat.
Óvodánk jövőre megpályázta az örökös Boldog óvodát, mert a Boldogságórákat látva, az óvodapedagógusoknak felkeltette az érdeklődését, motiváltnak érzik magukat egy továbbképzésre, szeretnénk a következő tanévben, minden csoportban megvalósítani a Boldogságórát.