Szeptember hónapban a hála témáját jártuk körül a kabai 8. évfolyamosokkal. A témát két órán át dolgoztuk fel. Először megbeszéltük a hála szó jelentését, és azt, hogy mennyi mindenért, mennyire sok féle helyzetben is lehetünk hálásak. Ezt követően a tanulók 3-4 fős csoportokba rendeződtek és elkészítettek egy hála ábrát. A feladatuk az volt, hogy szabadon, önállóan asszociálva jelenítsék meg a plakátjukon a hálát. Az elkészült plakátokat bemutatták egymásnak is, röviden megmagyarázva az egyes rajzokat. Színes, ötletes megoldások születtek, többen fa ábraként, illetve összefordított tenyerekként jelenítették meg a hálát. A következő tanóráig feladatul kapták, hogy készítsenek egy hálanaplót, amelyben egy hétig minden napjukról leírnak egy dolgot, amiért hálásak. Ezt a következő óránk elején beszéltük meg. A gyerekek számos természetesnek gondolt dolgot is felsoroltak, de sokan említették pl. a családjukat, az egészségüket. Ezt követően ismét csoportokban dolgoztunk, egy-egy történetet alkottak meg, amiben megjelenik a hála. A gyerekek élvezték a feladatot, minden csoport ügyesen teljesítette.
Boldogságóra Alapprogram
A Boldogságóra keretében a Hála témáját dolgoztuk fel kreatív módon. A gyerekek előre megadott mondatok alapján, csoportokban gondolkodtak el a hála jelentéséről és szerepéről a mindennapokban. A közös ötletelés során saját mini színdarabot alkottak, amelyben a mondatok köré építve jeleneteket formáltak. A kis előadásokban megjelentek a személyes élmények, a barátság, a segítségnyújtás és az egymás iránti figyelem. A gyerekek lelkesen és együttműködve dolgoztak, miközben mélyebb kapcsolatot alakítottak ki a hála érzésével. A színdarabok bemutatása igazi közösségi élménnyé vált, amely megerősítette az elfogadást és az egymás iránti tiszteletet.
Ebben a hónapban megtanultunk köszönetet mondani és hálásnak lenni azért, amink van. A gyerekek körberajzolták a kezüket és minden ujjukra írtak egy dolgot, amiért hálásak lehetnek.
Iskolánk 1.k osztályos tanulói a Boldogságóra program keretében egy különleges foglalkozáson vettek részt, melynek fókuszában a hála fogalma állt. Az óra célja a pozitív pszichológia elveire építve az volt, hogy a gyerekek játékos és kreatív módon ismerkedjenek meg azzal, hogyan lehetnek hálásak a mindennapi élet apró örömeiért.
A diákok közösen készítették el a hála-gyöngyöket, melyekre azt rajzolták le, amiért hálásak. Ezeket a „gyöngyöket” Hála Manó segítségével gyűjtötték, majd a legkedvesebb rajzokból egy hála-halmot is építettek, ami vizuálisan is megmutatta, mennyi jó dolog vesz körül minket. A foglalkozás emellett egy interaktív játékkal is bővült, ami segítette a gyerekeket abban, hogy észrevegyék és értékeljék egymásban a pozitívumokat.
– nyári élmények
– tervek erre a tanévre
– optimista hozzáállás
– pozitív gondolatok
– „Csillagkezek” készítése
Foglalkozás dátuma: Szeptember 2.
Különleges nap volt a mai. Szlovéniai óvodapedagógusok és tanítók érkeztek hozzánk szakmai nap keretein belül. Zömében kétnyelvű kollégák voltak jelen, akik lelkesen fordították a szavaimat a magyarul nem tudó kollégáiknak. Így rövid szóbeli bemutatóval készültem a számukra, mellyel igyekeztem egy átfogó képet adni a munkáról, melyet a program segítségével végzek.
A konkrét foglalkozás, mely a hála témakörét dolgozta fel igazi tanulóhelyzet volt a számomra. Az új nagycsoport természetesen még csak második napja járt egy csoportba, így alakult a kis csapat, amikor ezzel a számukra új tevékenységi körrel megérkeztem hozzájuk. Szerencsére elmondható, hogy rendkívül érdeklődőek és együttműködőek voltak a gyerekek. Úgy vélem, hogy nagyon jól sikerült, és külföldi kollégáimnak is nagyon tetszett a tapasztalt foglalkozás. De lássuk mi is történt.
Miután első alkalom volt, a tanév korai időpontján, így egyszerűbb és rövidebb formában szerveztem meg az alkalmat.
Foglalkozásomat a szokásos lelki megérkezéssel kezdtem. Csendes relax zenével, megnyugvással, melyet aztán Napimádással és a Kitárom a világom gyakorlattal folytattunk. Végezetül még zenére leültünk a padlóra és átöleltük magunkat karjainkkal, kicsit elringatva így saját magunkat.
Ezt követően Boldog Dórával együtt bemutattuk a mi kis léghajónkat. Elmondtuk, hogy varázslatos helyekre utazunk majd el minden alkalommal és játszunk is majd vele sokat. Aztán kört alakítottunk és a színes szivárványos ejtőernyőnkkel „elszálltunk” Hála földre. Ahogy leszálltunk, a gyermekek helyet foglaltak az ejtőernyőn és Boldog Dóra a háláról kérdezte őket. Igyekeztünk együtt kitalálni, mi is lehet ez a szó. Nehezen találtuk meg a jelentését, így segítségül hívtuk a Hálafa történetét. A mese után a gyermekek kicsit közelebb kerültek a fogalomhoz. Megbeszéltük, hogy ezt követően figyelünk rá, hogy társainkkal úgy bánjunk, hogy hálásak lehessenek nekünk.
Felpattantunk ismét a léghajónkra és egy kis játék keretein belül hazaröppentünk a nagycsoportba. Boldog Dóra mindenkitől elbúcsúzott és a gyerekek kérték őt, hogy legközelebb is jöjjön el hozzájuk.
Boldogságóra: A hála
A kisegér és a meleg kabát
Mosolymanócskák foglalkozás
2025. szeptember
Cél: A gyerekek megismerjék és átérezzék a hála fogalmát, megtanulják felismerni és kifejezni a pozitív érzéseket, erősítve az empátiát és a közösségi élményt.
Korosztály: 6-7 év
Időtartam: 30-40 perc
Eszközök: papír, filctoll, színes ceruza, tábla, bábok, laptop, hangszóró
Bemelegítés (3-4 perc):
Cél: ráhangolódás, pozitív érzések felidézése
• A gyerekek körben ülnek a szőnyegen. Beszélgetőkör kezdeményezése: „Mi tett ma boldoggá?”
• Tapssal kísérhetik a választ, mindenki, aki boldog pillanatot mond, tapsol.
Rövid történet, vagy mese: (6-8 perc):
• A kisegér és a meleg kabát című mese meghallgatása. A mesét ujjbábokkal kísérve mondom el.
A kisegér és a meleg kabát
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis szürke egérke, akit Cincinnek hívtak. Egy hideg téli napon Cincin az erdőben futkosott, de nagyon fázott. A bundája vékony volt, és a hideg szél csikorgott a kis orrocskáján.
Cincin sírdogálni kezdett:
– Bárcsak lenne valami meleg ruhám… jaj, de fázom, jaj, de fázom…
Ekkor megjelent egy kedves mókus, akinek piros kis kabátja volt.
– Szia, Cincin!- mondta a mókus.- Nézd, van még egy kabátkám, ami rád jó lehet!
Cincin szeme tágra nyílt, és örömében boldogan ugrott egy nagyot.
-Ó… köszönöm! Nagyon- nagyon köszönöm!
Ahogy felvette a kabátkát, érezte, hogy már nem bántja a hideg.
-Tudod- mondta Cincin- nem csak a kabát melegít, hanem az is, hogy valaki gondolt rám.
Aznap Cincin megtanulta, hogy a hála a szívet is felmelegíti, nem csak a testet.
És Cincin boldogan futkosott az erdőben, melegen és hálásan.
• Kérdések a mese után:
– Mit érezhetett Cincin?
– Te mikor éreztél hasonlót?
Gondolatok a háláról (10 perc):
• A hála erősségdalának meghallgatása
• A Hála virága az erősségek kertjében:
Hálafal készítése (10 perc):
• A gyerekek lerajzolják, hogy miért, vagy kiért hálásak, és a kis papírlapokat feltesszük a Hálafalra
Összegzés és zárás (5 perc):
• Közösen megnézzük a hálafalat
• Rövid beszélgetés arról, hogyan éreztük magunkat, miközben hálát gyakoroltunk
Elhatároztam, hogy a 2-4. évfolyamos, értelmileg akadályozott, autista tanulóimmal bekapcsolódunk a Boldogságóra programba. Bár a programot sokan a verbális kommunikációra építik, hiszem, hogy a boldogság, a hála és a pozitív érzések kifejezésére más, mélyebb utakon is lehetőség nyílik. A célom, hogy a gyerekek a saját szintjükön, az ő nyelvükön éljék meg a boldogság lényegét.
A csoportom tagjai nem beszélnek, ami komoly kihívást jelent a program hagyományos elemeinek alkalmazásakor. Ezt a tényezőt azonban nem akadályként, hanem lehetőségként fogom fel. A szavak hiánya arra ösztönöz, hogy a kommunikáció más formáira helyezzem a hangsúlyt.
I. Ráhangolódás
Egymás köszöntése. Az ajtó mellett elhelyeztem egy plüss figurát. Amikor a gyerekek beléptek, megérinthették vagy megfoghatták ezt a tárgyat, amíg azt mondtam nekik: „Örülök, hogy ma is itt lehetsz!”
II. Fő rész:
1. Képek, szimbólumok, piktogramok, fotók és színek használatával segítem a gyerekeket az érzések, vágyaik, szükségleteik azonosításában és kifejezésében.
Feladat: A kívánt tárgy vagy tevékenység elkérése, a tárgyat ábrázoló képpel.
2. A boldogság, a hála megélése nemcsak gondolati, hanem fizikai élmény is. A puha, a meleg, a csillogó, a sima textúrák használatával összekapcsoljuk az érzéseket a tapintással.
Feladat: Készítettem egy „érző zsákot”, amibe olyan tárgyakat tettem, amit szívesen tapintanak, fogdosnak, nyomkodnak: pl. puha anyagok, plüss, pléd, zörgős zacskó stb. Minden gyerek kitapogat egy neki kellemes tárgyat, mutatok nekik egy képet arról, amiért éppen hálásak lehetnek (pl. egy kép arról, ahogy játszik a plüss állattal). A taktilis élmény segíthet a hála pozitív érzésének rögzítésében.
3. A testbeszéd, az ölelések, a mosolyok, az egyszerű, ismétlődő mozdulatok segítenek a gyermekeknek a hála és az öröm kifejezésében.
Feladat: „Köszönöm” labdázás: dobtam egy labdát a gyerekeknek, és mindenkinek mondta egy elismerő mondatot. pl. „Köszönöm, hogy ma annyira ügyes voltál a feladatoknál!” A gyerekek elég, ha csak visszadobják a labdát.
III. Befejezés:
Záró rituálé: Mécsest gyújtottunk és megnyugtató zenét hallgattunk. Elmondtam a gyerekeknek, hogy minden nap rengeteg dolog történik, amiért hálásak lehetnek. A hála segít, hogy észrevegyük a jó dolgokat az életünkben.
Zárógondolat: Meggyőződésem, hogy a Boldogságóra program egyedülálló lehetőséget teremt a nonverbális, autista tanulóim számára, hogy a szavak korlátai nélkül is megtapasztalják az élet apró örömeit. A program révén nemcsak a boldogságról tanulunk, hanem arról is, hogy a hála és az öröm kifejezése mindenki számára lehetséges. Ez a program nem a hiányról, hanem a lehetőségekről szól.