Jó barátok a 2. a osztályban
Ez a történet a mi igaz történetünk. A csernyei 2. a osztály története. Jó haverok vagyunk, jó barátnők; nemcsak osztálytársak. Összeveszünk, kibékülünk, hangoskodunk, ölelünk. Szeretetben, barátságban éljük a mindennapjainkat.
Egy novemberi napon Éva néni meglepődve lépett az osztályterembe. A fehér táblán valami olyat látott, amin nagyon meglepődött és elszomorodott. Leírhatatlan káromkodás éktelenkedett a digitáblán.
– Ezt a csúnyaságot vajon az én osztályomba járó lurkó írhatta a táblára? – kérdezte Éva néni.
– Vajon miért használ bárki is ilyen csúnya szavakat? Mire való a káromkodás? Ráadásul leírva!

Megérkezett Gyöngyi néni is az osztályterembe. Ekkor már olyanok voltunk, mint egy nagy méhkas. Mindenki kereste a bűnöst. Mindenki találgatott: vajon ki lehetett az és miért tette?
Közösen leültünk a szokásos beszélgetőkörbe, hogy megbeszéljük az esetet. Reméltük, hogy önként bevallja butus cselekedetét egyik társunk.
Csend volt. Néztünk egymásra kérdőn. Vártuk az őszinteséget.

Dani nagyon gyanúsan viselkedett. Lehajtott fejjel ült, füle piroslott. Felmerült Éva néniben, hogy talán Dani tehette? Ő lehet a bűnös? De a tanító nénik nem vádaskodtak, inkább türelmesen vártak, hátha megszólal valaki lelkiismerete.
Sok idő eltelt, nem történt semmi. Némán ült az osztály. Csak Dani füle lett egyre pirosabb. Ekkor Éva néninek eszébe jutott, hogy Dani apukája egyszer nagy bölcsességet tanított az osztálynak:
„Lehet betyárkodni, de legyen mellé betyárbecsület! „
Éva néni emlékeztette Danit erre a bölcs mondásra. Dani ekkor sírvafakadt:

– Éva néni! Nem én voltam! Megígértem az elkövetőnek, hogy nem árulom el a titkát! De kell, hogy Márk is tanuljon az esetből! Én most úgy leszek igazán jó barátja, ha elmondom, Márk tette. Mert haragudott Rád az elveszett karórája miatt! De ilyet nem szabad! Ezt Márknak is meg kell tanulni. – vallott Dani a könnyeivel küszködve.

– Dani! Köszönöm, hogy elmondtad! – válaszolta Éva néni. – Tudjátok „az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak. „