„ Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba.”
(Teréz anya)
Ezekkel a gondolatokkal indítottam a decemberi hónap témáját, ami „a jó cselekedetekről” szolt.
A Teréz anya gondolatai minden nap elhangzottak és a boldogság falunkra is felkerült.
Körbe ülve Bagdi Bella „Minden nap boldogság vár rám” dalát meghallgattuk és mindenki elmondta, hogy „Mi számít jó cselekedetnek?”, megbeszéltük, hogy mivel tudnánk jót tenni másoknak és önmagunknak, ezért elkészítették a „Jó cselekedetek virágát”.
Ezt követően megszerveztük az osztályban a Mikulás járást és felelevenítettük az adni jó, mert nem csak annak jó, aki kapja, hanem annak is aki adja! (Mindenki nagyon jól érezte magát, mert a Mikulásnak vagy énekelni, vagy verset mondani kellett cserében az ajándékért!)
Az osztályommal közösen adományokat gyűjtöttünk, amit az alapítványunknak adományoztunk, hogy az iskola minden tanulója egy csokis kiflit kapjon karácsonyra! Karácsony előtt egy hétig a büfénk bevételével járultunk hozzá az akcióhoz. ( A gyermekek lelkesen készítették el a finomságokat, hogy megörvendeztessenek mindenkit.)
Az itthon maradt madarakról sem feledkeztünk meg újra megtartottuk a RARAVIS egyesülettel a Madár Karácsonyt, ahol a gyerekek énekeltek, szavaltak és a csemegéket elhelyezték az etetőn, majd a madarak fontosságáról beszélt Ambrus Laci bácsi.
A jó cselekedetek témát az „Adj egy álmot ajándékba” című zenével zártuk és átbeszéltük a hónapunkat, hogy mit tanultunk meg belőle. Nagyon hálás voltam, hogy ilyen nagyszerű gyermekekkel dolgozhattam együtt, mert áradt belőlük a jó kedv, a tenni akarás, a segítőkészség! Csupa boldogság volt együtt lenni!