Ismét egy jó témát dolgoztunk fel a hónapban, örömteli és tanulságos volt, hogy ki hogyan küzd meg a problémáival, hogyan dolgozza fel, oldja meg.
Köszönjük
Boldogságóra Alapprogram
Szivárvány-kártyáinkon motiváló idézeteink, rajzaink kaptak helyet. Még nincs kész…folytatjuk…
Megküzdési stratégiák
1. Bevezető játék: Adj hozzá egy mozdulatot
2. Szólások , közmondások értelmezése
„ Minden rosszban van valami jó”
„ Ami nem öl meg, az megerősít”
„Bajban ismerszik meg az igaz barát”
„Nincsenek véletlenek”
3. Prof.Dr.Bagdy Emőke villámrelaxációs módszer kipróbálása
4. Csoportban fogalmazások megírása ( Sikertörténetek)
Elkészült a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola fülöpi 2. osztályosok szivárványa.
A szivárvány színei különböző megküzdési stratégiákat jelentenek, melyek a nehézségek leküzdéséről szólnak.
Küzdj meg a problémáddal! Légy boldogabb!
Az életünkben nagyon sok olyan dolog van amit úgy gondolunk, vagy hiszünk hogy nem tudjuk megcsinálni, leküzdeni. Mindent lehet csak akarni kell!
Nincs lehetetlen csak tehetetlen!
Ezt próbáljuk megélni nap mint nap. Mindenben keressük a megoldást a kiutat, ami a boldogsághoz vezet.
Nagy szükségünk van a türelemre a kitartáshoz, tiszteletre, békességre, bátorságra, rugalmasságra, korlátok elfogadására, ami az önbizalom növelésében segít.
Ismét egy út a boldogsághoz. 🙂
A szakmai anyagot olvasva jutott eszembe, hogy már talán megértik kis harmadikosaim, mit is élnek át kudarc esetén. Ésszel fel is tudják dolgozni, megértik a szavak, kifejezések jelentését. Ezután már tudatosan élik, lépik meg a szükséges lépéseket. Így saját életemből meséltem el nekik először egy esetet, és vezettem végig a kudarc feldolgozásának lépésein őket. Ezután jöttek az eseteik, és még azokat végig vettük, szépen megértették a lépéseket. Amíg beszélgettünk ezekről kis hívóképeket, szavakat, mondatokat írtak le. Eztuán már csak a sziványunkra kellett felhelyezni őket. Azóta már sajnos szükség volt a tanultakra. Nagyon jó volt látni őket, ahogy végigvezették osztálytársukat a tanult lépéseken. A kis bajbajutott a végén már nevetett osztálytársai igyekezetén, sürgésén-forgásán.
A célkitűzések keresésekor minduntalan a farsangba „botlottunk”, hiszen február elején tartottuk. Minden kisgyerek esze ott járt, hogy ki mibe öltozik be, milyen lesz, stb. Hát, ha ennyire ezen jár az eszetek, akkor szervezzük meg magunknak. És elindult az ötletelés. Rengeteg jó ötletet mondtak ők is, milyennek szeretnék a bulit. Így hát készítettünk egy menetrendet, felosztottuk a feladatokat. A szülők, akik aznap délután belátogattak hozzánk 20 izgatott, de szorgalmasan dolgozó gyereket látott. Nekünk a kolléganővel arra kellett ügyelnünk, hogy ne legyünk láb alatt. És negyed óra múlva el volt minden rendezve, sütik, innivalók, poharak elkészítve. És 20 csillogó szempár kérdezte, hogy akkor indulhat az átöltözés és indulthat a buli!!! Hát indult!!! És nagyszerüen éreztük magunkat. Még a visszapakolásra is voltak szorgos kezecskék. Hétfőn az élménybeszámolókor azt is megemlítették, hogy milyen jó volt, hogy ők csináltal mindent!
A II. félév kezdetén öszegyűjtöttük azokat a „sérelmeket”, amik legjobban zavarták a gyerekeket az első félévben. Kiderült, hogy az apró napi „piszkálódások” keserítik meg az életüket! Hosszútávú célként ezeket szerettük volna csökkenteni, majd megszüntetni. Eszembe jutott John Lennon örökérvényű mondata: „Szeress, ne háborúzz!” Így hát készítettünk egy szivet, amelynek egyik felel piros, a másik fele fekete lett. Ide írtuk fel azokat, akiknek még tanulni kellett a mottót, de ide kerültek azoknak a nevei is akik, már értették a lényeget! Hetente megbeszéltük az eseteket, és egyre kevesebb megjegyzés került a háború alá, míg a másik oldal tele volta szeretet jeleivel.
