Boldogságóra Alapprogram
2017. június
Ebben a hónapban az együtt vagyunk című feladatot választottuk. Az előkészítésben átbeszéltük az év folyamán tanult, megismert dolgokat, technikákat. Mit jelentett számukra, mit adott ez a program. Csupa pozitív visszajelzést adtak a gyerekek. Szerették, jól érezték magukat az órákon. A kedvenc feladatuk az év során a kívánság vagy mesebeli sziget készítése volt, amit csoportokban végeztek és mindenki fantáziáját nagyon megmozgatta. Nagyon szépen tudtak együtt dolgozni, és egymást motiválták a kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel.
Majd választaniuk kellett a teremben egy pontot, ahová állhattak, ahol az év folyamán öröm, boldogság vagy bármiféle pozitív élmény érte őket. Nagyon sokan álltak az osztálytársuk mellé, a többség az újonnan született barátságokért a jó közösségért – és ez is elhangzott – a tanítóikért volt hálás. Ezek a kapcsolatok okozták a legnagyobb örömöt. Elhangzott még, hogy a farsangon a jelmez bemutatása jelentet sokat az év során, az egyik fiúnak az a hely, ahol sakkban a legnagyobb csatát nyerte stb. Nagyon sok élmény érte őket ebben a tanévben!
Ezek után azt a feladatot kapták, hogy rajzolják le saját magukat ebben a „boldogságos állapotukban”. Nagy intenzitással és igen elmélyülten álltak neki a feladatnak és nagyon érdekes volt, hogy a legkidolgozottabb képek születtek az egész tanévre nézve végzett munkára vetítve. Mindenki nagyon jól ráérzett saját magára és akarva akaratlanul a képre kerültek a sajátos vonásaik.
”A megbocsájtás nem kevesebb, mint önmagunk és a világ megbékélésének kulcsa.”
Együtt lenni jó!!!
Természetiskolában voltunk a Tarán. Sokat sétáltunk, kirándultunk, mozogtunk és egészséges ételeket fogyasztottunk. Élmény volt!!!
Júniusban az utolsó, a tizedik boldogságórás témánk a Fenntartható boldogság volt, melyen azzal foglalkoztunk, miként tudjuk továbbvinni ezt a pozitív szemléletet a mindennapjainkban, az elkövetkezendő időkben. Felvezetésként összegyűjtöttem számukra az elmúlt év boldogságóráinak legkedvesebb emlékeit, a legszebb rajzokat, és ezekről közösen beszélgettünk egy kicsit. Felelevenítettük, mi mindent csináltunk ezeken az órákon, miket alkottunk együtt, mivel gazdagodtunk. Mindenki elmondhatta, számára melyik volt a legkedvesebb téma, a legtöbben egyébként a testmozgást találták a legszórakoztatóbbnak. Erősítő gondolatokat gyűjtöttünk a VAKÁCIÓ betűivel a nyárra, majd lerajzolták azt, hogy a nyáron miként fogják megélni a boldogságot. Jövőre ismét lesznek boldogságóráink!
A májusi jó időben a testmozgás téma igen aktuális volt, így kint az udvaron is mozoghattunk. Bevezetésként sportok képeit mutattam a gyerekeknek, és szándékosan betettem kakukktojásként a számítógépezést, amit tudom, hogy sokan űznek, hogy előkerüljön a téma: a gépezés nem sport, illetve hogy sokkal jobb, ha sportolsz, mint ha gépezel! Ezután gimnasztikáztunk egy kicsit közösen a terem hátsó részében, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, és feltöltött mindenkit energiával. Beszélgettünk egymás kedvenc sportjairól, itt egyvalaki mondta, hogy ő nem szeret sportolni. Meghallgattuk az aktuális mesénket is, és beszélgettünk közösen róla. Páros munkában párokba kellett állítaniuk az állatok neveit jellemző mozgásukkal, ami elég könnyen ment, majd közösen egy játék formájában utánoztuk is ezeket a mozgásokat. Volt pókjárás, rákjárás, sánta róka utánzása stb. Jól szórakoztunk! A következő játékban a futásé volt a főszerep, mert minél több sportnak a nevét kellett összegyűjteniük a csapatoknak rohangálós tollbamondás keretében. Ügyesek voltak. Utolsó feladatként pedig arról kellett rajzolniuk, hogy nyáron ki-ki hogyan fogják megélni a boldogságot. Az óra végén kimentünk az udvarra, egy kis szabad játékra.
„Ha én magamtól boldog vagyok, és te is magadtól az vagy, akkor a kettőnk boldogsága összeadódik, erősítik egymást, s így egyre intenzívebben élhetjük át együtt. Az általad megteremtett körülmények körbeveszik az én boldogságomat, teret adnak a számára, kiterjedési lehetőséget.” Ara Rauch
Mennyire kifejező tud lenni egyetlen szó? EGYÜTT.
Amikor a gyerekekkel beszélgettünk e szónak a jelentéséről, mindig önmagukhoz viszonyítva fogalmazták meg, hogy kivel ülne szívesen, kivel lenne egy csapatban, kinek tudna segíteni?
Az év vége felé érezték meg, hogy mindaz, amire ráláttunk a tanév során, ahova eljutottunk közös munka volt. Mindenki a maga módján gazdagította az osztályt, minden egyes mozdulatával, minden kimondott vagy ki nem mondott szavával.
Együtt tettük lehetővé, hogy a boldog óra program közöttünk éljen.