A kárpátaljai Haranglábi Oktatási-Nevelési Komplexum, sikeresen elkezdi a 2017/2018-as tanévben a Boldogságórákat!
Boldogságóra Alapprogram
Egy napon foglalkoztunk ezzel a témával.
Közösen kitaláltunk egy mesét, amelynek A boldogság címet adtuk. Az egyik kisfiú emlékezetből el is mondta. Aztán arról beszélgettünk, mit jelent számunkra a boldogság. Hiányos mondatokat mondtam nekik, s ezeket saját gondolataikkal fejezték be.
– Számomra boldogság az, …
– Legkedvesebb boldogságórám az volt, amikor…
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalát.
Aznap Szenzoros Napot tartottunk az iskolában. A gyerekekkel ellátogattunk oda, ahol sok különleges élményben volt részünk. (Csukott szemmel kóstolás, labdafürdő, mozgásfejlesztő eszközök, különböző terepeken járás, szappanos felületen csúszkálás, tapintásos játékok, stb.)
A szokásos módon, két nap alatt dolgoztuk fel a témát.
Az első nap mesét olvastunk a Testmozgásról. Megbeszéltük és feldolgoztuk a mondanivalóját.
A második napon először az interaktív táblán képeket nézegettünk és válogattunk. A képek sportokat ábrázoltak, egy kivétellel. Azon számítógépezés volt. A gyerekeknek rá kellett jönni, melyik a kakukktojás és miért.
Ezután a sportokról beszélgettünk. Mindenki elmondta, melyik a kedvenc sportja. Később körbeálltunk. A gyerekek elmondták és elmutogatták, mit csinálnak szívesen a szabadidejükben.
A második körben úgy játszottuk, hogy mindenki elismételte az előző gyerekek szabadidős tevékenységét és a végén hozzámondta az övét.
Azután átmentünk a tornaszobába, ahol mozgásfejlesztő eszközöket próbáltak ki a tanulók. Nagyon élvezetes és élménydús volt.
A foglalkozás végén mindenki kapott egy papírlapot, amelyen emberábra volt. Erre rá kellett írniuk a mozgásformákat. Ebben a feladatban segítettek nekik a hetedikesek.
Két napon foglalkoztunk ezzel a témával.
Az első alkalommal elolvastuk a mesét a kis vaddisznóról, aki az erdei iskolába érkezik. Tetszett a gyerekeknek a történet, így szívesen beszélgettek róla. Néhányan átérezték a kisvaddisznó és osztálytársai helyzetét, és több gondolatot megosztottak a csoporttal.
A második napon állati kavalkád csoportalakítást játszottunk. Hiányos állatokat rajzoltunk, majd az alapján, amit húztak a gyerekek, meg kellett találni a párjukat. Ezután nevet adtak maguknak.
Ezt egy másik közös játék követte. Azt játszottam, hogy szomorú vagyok. Kérdezni kezdtek, miért vagyok az. Ha kitalálták, nekik kellett megoldást, vigaszt találni. (Pl.: nem játszanak velem, nem fogadnak szót, éhes vagyok…stb.)
A következő tevékenységben rajzoltunk. Minden tanuló annak a társának rajzolt, akit úgy érzett, hogy valamikor megbántott. Ha nem volt ilyen, rajzolhatott bárkinek, akinek szeretne.
Végül zenét hallgattunk. A dal címe: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!
Ha a címben látható szó megjelenik gyermek, szülő, pedagógus előtt máris mindannyian boldogokká válnak/válunk. De célunk nem a pillanatnyi boldogság meglelése/persze az is/. Fontos, hogy a „tanultak” tükrében minden nap felfedezzünk valami szépet, jót a körülöttek lévő világban mely feltölt bennünket! S talán ez utóbbi az, amiben még fejlődhetünk!
Repülni ugyan nem repültünk, de táncoltunk, túráztunk, kerékpároztunk az adott hónapban. A képzeletünk azonban szárnyra kapott, így készülhetett el a mi kis kalandparkunk térképe. Ti is csemegézzetek bátran ötleteinkből.
Az első napon felolvastuk a mesét, amelyben kis teknőst találtak. A mesét, mint máskor megbeszéltük, és elmondtunk, mit éreztünk a mese hallgatása után.
A második napon játékkal kezdtük. Érzékszerveket mutattam, s minden gyermek elmondta, hogy ennek az érzékszervének mi esik jól, amely megélése által neki örömet okoz. (Pl.: nyelv- fagyi, fül- zene).
Megpróbáltunk együtt gondolkodni és beszélgetni arról, hogy milyen összefüggés van az érzékszervek és az apró örömök között.
A következő tevékenységünk az „öröm köröm” készítése volt. Rajzoltunk egy-egy kört, amelyet négy részre osztottunk. Minden részbe belerajzoltuk azt a tevékenységet, amely örömet okoz nekünk.
Végül meghallgattuk az „Imádok élni” című dalt.
Az első nap- ahogy szoktuk- felolvastam a témához kapcsolódó mesét. Megbeszéltük, kérdések alapján feldolgoztuk.
A második alkalmat zenehallgatással kezdtük. Meghallgattuk a Zenés relaxáció című zeneszámot. Ezután csoportjátékkal folytattuk. Azt játszottuk, hogy egy család vagyunk. Jellegzetes gesztusokat, mozgásokat használtunk. Mindenki kereste a párját. Majd a beszélgetőkörben mondatbefejezéssel mondtuk el érzéseinket és gondolatainkat.
Kézműves tevékenységként arc nélküli színezőket készítettünk, pozitív gondolatokat írtunk mellé.
Közös énekléssel fejeztük be a foglalkozást. A Rosszkedv űző dalt hallgattuk meg és énekeltük el.
Júniusi-júliusi bokros teendőim miatt sajnos a bejegyzésem elmaradt, most pótolom. Táboroztattuk, főként a Kacajklubos és a Mosolymatyis gyerkőceim, a boldog gyerekmosolyért érdemes volt a munka minden perce, úgy érzem ez pont volt az i-re így az év végére, megalapozása az évben szerzett tapasztalatok, érzések, élmények, a közösség összetartó ereje megszilárdításának. Az igazi fenntartható boldogság. 🙂 Igaz a sulink egyre kisebb sajnos, de úgy érzem, minél családiasabb, annál jobban szeretjük egymást a gyerekekkel és annál boldogabbá teszi őket minden pillanat, amit együtt tölthetünk. A hónap elején sokat beszélgettünk,összegeztük az évet, elkészültek a testkép-önarcképek is, de mivel a határidőből már úgyis kicsúszok, most a tábori képekből teszek fel párt boldogat, mosolygósat. Sokat foglalkoztunk a táborban a gyerekek testi és lelki épülésével is, pl. jógáztunk, csapatjátékokat játszottunk, kirándultunk, de alkottunk is, és a talán a közös jövőnkbe vetett hitünk ültettük el a gyerekekkel, egy-egy osztályonkénti kis facsemetével az iskola udvarán. A tábor neve „Jövőkovács” volt, pont azért, mert a közösség a jövő, és ezt kovácsolni, hogy tudják, nem csak magukra, hanem egymásra is számíthassanak. Majdnem olyan jó volt, mint a tavalyi boldogság-programos tábor. 😉 Szép pillanatokat Nektek ebben a hőségben!
A június kicsit sebtiben telt el, pályáztunk és nyertünk egy helyileg, általunk megvalósítandó táborozási lehetőséget a gyerekeknek, s mivel ezzel – egy egyetemi felvételi mellett- főként én foglalkoztam, sajnos a bejegyzésem elmaradt, most pótolom. A boldog gyerekmosolyért érdemes volt a munka minden perce, úgy érzem ez pont volt az i-re így az év végére, megalapozása az évben szerzett tapasztalatok, érzések, élmények, a közösség összetartó ereje megszilárdításának. Az igazi fenntartható boldogság. 🙂 Igaz a sulink egyre kisebb sajnos, de úgy érzem, minél családiasabb, annál jobban szeretjük egymást a gyerekekkel és annál boldogabbá teszi őket minden pillanat, amit együtt tölthetünk. A hónap elején hallgattuk a hónap dalát, sokat beszélgettünk, elkészültek az \\\”önarcképek\\\” is, de mivel a határidőből már úgyis kicsúszok, most a tábori képekből teszek fel párt boldogat, mosolygósat. Sokat foglalkoztunk a táborban a gyerekek testi és lelki épülésével is, pl. jógáztunk, csapatjátékokat játszottunk, kirándultunk, de kézműveskedtünk is, és énekeltünk gitárkísérettel. Majdnem olyan jó volt, mint a tavalyi boldogság-programos tábor. 😉 Szép nyarat Nektek! <3