Boldogságóra Alapprogram
A tanév végén volt időnk végig barangolni a képek, elkészített tablók, kártyák, emlékek segítségével, hogy miről is beszélgettünk ebben a tanévben a foglalkozásokon. Öröm volt hallgatni az emlékeiket, mert sok mindenre emlékeztek a megbeszéltekről. Azt azonban ők is elismerték, hogy hiába tudjuk a helyes szabályokat, sőt azt is, hogy mit kellene tenni, még nem sikerül mindig pozitív gyerekként viselkednünk. Így megegyeztünk abban, hogy a gyakorlás mindenkire ráfér, így jövő tanévben is folytatjuk a boldogságóra programot.
Azokat a szavakat kifejezéseket írtuk rá a képzeletbeli pólónkra, amit ebben a tanévben tanultunk, találtunk.
Az utolsó napon pedig elhelyeztük magunkat a VAKÁCIÓ! felirat között. MI MIND EGYÜTT!
Minden május utolsó hétvégéje az egészséges életmódról, táplálkozásról, sportról szól iskolánkban. Az egész délelőttöt átfogó 16 állomásból álló versenyt tartun a tanulóknak.
Menetlevél készítésével kezdődik a nap, majd a közös bemelegítés után indul a komoly küzdelem. Forgószínpad szerűen egymást követik a feladatok. Nagyszerű nézni a kis lelkes arcokat, fülig érő mosolyokat, kipirult arcokat a nap folyamán. Az itt készült fényképekből készítettük el a mi kalandparkunkat! Ebédre elfáradva, de boldogan – valóban megtapasztalva a mozdás, jótékony hatását – fejeztük be a versenyt.
Nap mint nap belefutottunk azokba a kis vitákba, hogy mi történt első, második oosztályban. Annyira nehéz az elszenvedett sérelmeket elengedni, megbocsájtani az „elkövetőnek” Még mi felnőttek is dédelgetünk lelkünk mélyén számunkra kevésbé szinpatikus emberekhez fűződő apró sérelmeket, roszz emlékeket.
A gyerekeknek a könyvben lévő mesét olvastam fel. Megértették, hogy sokszor azért bántunk meg másokat. mert nem tudjuk a helyes viselkedést, nem éltük még meg hasonló élményeket.
Ezután keresett mindeki egy – egyélményt, amit még nem tudott elengedni. Oda ment a bntó félhez, és elmondta, hogy neki ez miért esett rosszul, és hogy megbocsátott neki. Ezt egy kézfogással, vagy kislányoknál egy üleléssel pecsételték meg. Ezután készítettük el megbocsájtás erdejét, azokkal a hívüszavakkal, melyek nekik a legjobban segített.
Március hónapunk igen mozgalmasra sikeredett. Gyűjtöttük az apró örömöket, kincseket. Ebből készül az alábbi videófilmecske.
– GERÉB TAS: Kedvenc élményem, amikor kirándulni voltunk és építettünk egy medvecsapdát Tamással és Nemerével.
– DÁNIEL GRÉTA: Nekem az tetszett, hogy sok éneket megtanultunk és sokat játszottunk együtt. A kedvenc sarkom a babasarok volt.
– KISGYÖRGY BENCE: Nekem az tetszett, mikor ástunk és rájöttünk, hogy az a járda
az udvaron igazából egy csatorna. És még az is… mikor rajzoltunk térképet, és játszottam a többiekkel.
– RABB-FEJÉR BENDEGÚZ: Az tetszett, hogy sokat játszottunk együtt, sok barátot szereztem.
– KOVÁCS JANKA-BERNADETT: Nekem az tetszett a legjobban mikor farkasost játszottunk… énekeltünk és gyurmáztunk.
– SIKLÓDI BIBORKA: Nekem az, hogy kimentünk az udvarra játszani, amikor mentünk az Áruházba.
– BARTALIS ADRIENN: Az tetszett, hogy mentünk az idősek otthonába és lementünk az udvarra farkasozni.
– CHIRICESCU KARINA: Nekem az tetszett a legjobban, hogy rajzoltunk a rajzpályázatra, és mikor játszottunk Bíborkával a galériában.
– KOVÁCS ORSOLYA: Szerettem a kirándulást és a csokigyárba menést. A legjobban szerettem a rajzolást. Akkor, amikor meséltél és le kellett rajzolni.
– GYÖRGYILYÉS BENCE: Nekem az tetszett a legjobban, amikor játszottunk a legóval és mentünk ki az udvarra.
– VARGA BERNADETT: Nekem a kirándulás, amikor mentünk Rétyre.
– FARKAS EMMA: Nekem tetszett a kirándulás, amikor mindig voltunk kirándulni és a festés… és mikor gyurmáztunk.
– NAGY ZOLTÁN: Nekem az tetszett mikor szoktunk menni a tornaterembe és az udvarra.
– CERÉB TAS: Még az is tetszett, amikor rajzoltunk és mondtad a mesét délben.
– CSÁMPÁR TAMÁS: Nekem az tetszett, hogy tudtunk játszani a gyerekekkel, tudunk zenekarozni, fésűmuzsikázni… és még lementünk az udvarra és ástunk.
– VAJNA KRISTÓF-DÁVID: Nekem az tetszett az oviban mikor receficéztem és mikor mentünk a Polgármesteri Hivatalba és a pizzázóba.
– GERÉB CSANÁD: Nekem tetszett a kirándulás, a rajzolás, a mesemondás és mikor mentünk a Polgármesteri Hivatalba és a pizzázóba
– SZMOLKA ESZTER: A legszebb óvodai élményem az, amikor elmentünk a Rétyi Nyírbe.
– VIRÁG VIOLA: Az volt jó, hogy megtanultuk az új szerepet, szépeket rajzoltunk. S még az volt jó, hogy voltunk Rétyen és megnyertem az első díjat.
– VITÁLYOS PÉTER: Nekem az tetszett, amikor megnyertük és Boldogságot énekeltünk.
– SZABÓ ZSÓFIA: Nekem az tetszett, amikor délben mondtad a mesét
A tanulók feladata az volt, hogy tervezzenek egy olyan helyet, szigetet, ahol csak jó, örömteli dolgokat lehet csinálni.
Feltettem azt a kérdést a tanulóimnak, hogy mit jelent számukra az igazi boldogság. Erre azt válaszolták, hogy akkor nagyon boldogok, ha együtt lehetnek a szeretteikkel, a barátaikkal, az osztálytársaikkal. Mindenki elkészitette a saját kis papiremberkéjét, amit aztán a táblára kiraktunk és a nyár végén, amikor mindannyian visszamegyünk az iskolába, az osztályba, még mindig ott fog várni minket a sok mosolygós papiremberke.
Tanulócsoportom elképzelése az egészséges életmód témánál egy olyan plakát létrehozása volt, melynek segitségével népszerűsiteni lehet a sportot, mégpedig egy különleges sportrendezvényt, a boldogságolimpiát. A plakáton csupa érdekes sportok születtek, például: boldog ugrálókötelezés, puszi gyorsasági verseny, boldog ügető, stb.
A gyerekek lelkesen készitették el a megbocsátásról szóló plakátopt, ami egy erdőt ábrázolt. Több foglalkozáson keresztűl készült el a munka. A gyerekek nagyon élvezték, hogy olyan fákat készthetnek, amilyet csak akarnak, tele szivecskékkel, szinnel és a megbocsátást segitő pozitiv gondolatokkal.