Martfűi József Attila Általános Iskola 5.a
Kecskeméti Bekvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Béke Általános Iskolája
Az órát most is, mint mindig a mese feleolvasásával kezdtem, majd a megbeszélése követte. A gyerekek nagyon kedves dolgokat mondtak, amiért jó és fontos, hogy barátaink legyenek, miben tudnak nekünk segíteni, és ők hogyan tudnak támaszai lenni a barátaiknak. A felnőttek barátságáról is beszélgettünk, és jó volt hallani, hogy többen azt mondták, a szüleik egymás legjobb barátai.
A feladatot csoportmunkában oldottuk meg, így az iskolánk másik profilja, a KIP módszer is megvalósult. Mivel a KIP alapszabálya, hogy a csoportok csak különböző feladatot oldhatnak meg, az összehasonlítgatás elkerülése miatt, így mindhárom csoport másik oldalról közelítette meg a havi feladatot. Segítségül hívtam a Boldogsáóra feladatlapját. Az egyik társaság az Állati erősségek témát rajzolta, a másik Barátságvirágot készített, míg a harmadik azt rajzolta le, hogyan tudnak egymásnak segíteni a barátok. Erre összegyűjtötték egymás ujjlenyomatait, amikből különböző figurákat alkottak. Minden csoport nagyon élvezte a munkát és szépen dolgozott együtt.
Székesfehérvári Vasvári Pál Általános Iskola
Megismerkedtek a gyerekek az optimizmus és pesszimizmus fogalmával. Szituációs játékkal megelevenítették, hogy viselkedik egy-egy hétköznapi helyzetben az optimista, illetve a pesszimista ember.
Eleanor H. Porter: Az élet játéka című könyv bemutatása után felolvastam nekik az 5. fejezetet, melynek címe: A játék. Ebben a főhős, Pollyanna elmeséli újdonsült barátnőjének azt a játékot, melyet még édesapjától tanult:
,,A papa tanított rá. Egész kicsi korom óta játszom. A nıegyleti
hölgyeket is megtanítottam. Azok is játszották, – legalábbis néhányanközülük.
– Én ugyan nem sokat értek a játékokhoz, de azért csak mondja el, Pollyanna kisasszony,
miben áll.
Pollyanna nevetett, de kicsit szomorkásan. A szürkületben arcocskája nagyon sápadtnak és
keskenynek látszott.
– Akkor kezdıdött, amikor a mankók érkeztek a missziós-hordóban…
– Mankók??
– Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is, hogy küldjenek, de amikor
megérkezett a hordó, a hölgy visszaírt, hogy nincs benne baba, csak egy pár kis mankó. Elküldte,
hátha valami gyerek mégis hasznát veszi. Akkor kezdtük játszani a játékot.
– No én aztán igazán nein értem, mi játszanivaló van egy pár mankóval! – jelentette ki Nancy
kicsit ingerülten.
– Éppen az az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk – magyarázta
Pollyanna komolyan. – És mindjárt a mankókon kezdtük.
– Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát kíván
és mankót kap helyette?
A kislány vígan ugrált Nancy mellett.
– Dehogy nem, dehogy nem! Bár igaz, hogy az elején én sem értettem – ismerte be. – De
papa megmagyarázta.
– Akkor maga pedig magyarázza meg nekem – szólt Nancy kurtán.
– Ó, libuska! Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! – vágta rá Pollyanna büszkén. –
Nagyon egyszerő a játék, ha az ember már belejött!
Nancy kicsit ijedt oldalpillantást vetett a kislányra.
– Hát ez aztán igazán furcsa gondolat!
– Dehogy furcsa! Inkább nagyszerő! – lelkesedett Pollyanna. – Azóta is mindig játszottuk.
És mennél nehezebben megy, annál érdekesebb. Igaz, hogy néha nagyonis nehéz, – például,
amikor a papa elment a jó Istenhez, én pedig itt maradtam a nıegyleti hölgyekkel.
– No meg, ha egy rongyos, üres kis padlásszobában kell laknia! – Tódította meg Nancy.
Pollyanna nagyot sóhajtott.
– Hát igaz. – Ez is nehéz volt, különösen az elsı pillanatokban. Kicsit árvának éreztem magam!
Sehogysem ment a játék, mert annyira kívántam volna szınyeget, meg függönyt, meg
képeket! Aztán eszembejutott, milyen csúnyák a szeplıim és ha nincs tükör, legalább nem
látom ıket, meg az ablakkeretben megláttam az „én” képemet: a kilátást, – és akkor már tudtam,
minek kell örülnöm! Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el
is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt, mint például akkor a babát.
Nancy nagyot nyelt.
Pollyanna újból sóhajtott.
– Általában nem megy nagyon nehezen a dolog, hamarosan eszembejut, minek örülhetnék.
Nagyon szép játék! A papa… – Pollyanna hangja kicsit elakadt, – a papa mindig játszott velem.
Most persze nehezebb lesz, mert egyedül kell játszanom.”
Elhatároztuk, hogy mi is elkezdjük a ,,játékot”, és a következő órán elmeséltük, hogyan sikerült.
November elején Márton napra készülődve elmeséltük Márton püspök történetét. Beszélgettünk arról, hogy régen az évszak végén beterelték az állatokat a legelőkről és eladták őket a vásárokba , vagy levágták őket. Finom lakomát készítettek, amire meghívták a rokonokat, barátokat és örömmel, együtt elfogyasztották azt. Közben vidám meséket meséltek, énekeltek, táncoltak. Mi is tartottunk egy vidám Márton napot a családokkal együtt, közös barkácsolással, sütemény sütéssel, énekelgetéssel, esti felvonulással a faluban.
A projekthét keretében beszélgettünk arról, hogy szerintük most is élnek-e szegények köztünk, találkoztak velük?- Igen a Tescó körül.
Mi is tudunk úgy segíteni, mint Miklós püspök?- Igen étellel, ruhával…
Mikor lennének igazán boldogok ezek az emberek?- Ha lenne családjuk, otthonuk…
Az éves ütemtervünknek megfelelően november hónap végén a család témakörrel is foglalkozunk, így ez már előkészítette a család fontosságát, az adventre való ráhangolódást.
Mi hálásak lehetünk, hogy vannak szüleink, testvéreink, s az adventre készülődve rájuk gondolunk és nekik akarunk örömöt szerezni apró meglepetésekkel, segítségadással, figyelmességgel…
Itt az oviba nincs itt a családunk .Helyettük is van aki szeret minket vagy akiket mi kedvelhetünk?
-Igen az óvónéni, dadus néni.
Miért jó még idejönni?- Mert lehet játszani.
Játszani otthon is lehet?- De itt itt vannak a barátaink.
Együtt jobb játszani, vagy egyedül?- Együtt, úgy érdekesebb.
Akkor fontosak a barátaink?- Igen.
Miért rossz annak, akinek nincs barátja?- Mert unatkozik, szomorú…
Szerintem ebben a csoportban mindenkinek van barátja, lehet, hogy több is. Most arra kérlek benneteket, hogy mindenki menjen oda a barátjához, fogja meg a kezét és most együtt, párosan fogunk tornázni, játszani és közben végig fogjátok egymás kezét. Zenére szobros játékot játszottunk, majd párosan gimnasztikáztunk ( só törés,biciklizés,lovacskázás, talicskázás) a végén páros fogócskát is játszottunk.
Mielőtt elengednétek egymás kezét, üljetek le az asztalokhoz, mindenkinek vágtam ki barátság kezeket, amire rárajzolhatjátok a barátotokat és a másik kézbe pedig magatokat.
Lehet valakinek több barátja is?- Igen.
Emlékeztek amikor Marci szomorú volt, mert nem volt itt a barátja Vili, és a nagyok pedig nem akarták, hogy velük játsszon? Mikor lett csak jókedve? Miután az óvónéni odajött hozzánk megbeszéltük és bevettük a csapatba.
Erről eszembe jutott egy ovis történet elmesélem nektek. (Vadadi Adrienn: Leszel a barátom)
A mese után együtt felragasztottuk a barátság kezeket a boldogságfalunkra és megbeszéltük, hogy minden nap tehetünk valamit a barátunkért, amitől jobb lesz a kedve és jó lesz együtt nevetni.
Zalaegerszegi SZC Keszthelyi Asbóth Sándor Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma
Boldogságóránkon áttekintettük társas kapcsolatainkat, szerencsére többségünk kiterjedt és értékes családi, iskolai és baráti közösségek tagjai. Ahhoz, hogy ezeket a számunkra fontos embereket megtartsuk, szükséges állandóan építeni a kapcsolatot. Megbeszéltük hogyan tudjuk ezt megtenni, melyek azok a dicsérő, elismerő, támogató módszerek, melyek ezt segítik. Az állati erősségek feladatot választottuk, mert sokunk kedvencei az állatok.
Petőfi Sándor Általános Iskola
Beszélgettünk a társas kapcsolatok fogalmáról, hatásairól. Majd meghallgattuk a hónap dalát úgy, hogy a gyerekek becsukták a szemüket, és próbálták átadni magukat a zenének.
Ezután szétosztottam a 96. oldalon található idézeteket, ezzel kapcsolatban kellett a gondolataikat megfogalmazniuk párokban. Nagyon jól érezték a feladatot. Ezután felolvastam nekik a Görög mese a barátságról c. történetet. Megbeszéltük, hogy amit Szókratésznak mondani akartak a barátjáról, arra a pletyka kifejezést használnánk, ami egy káros és kerülendő szokás, főképp a baráttal szemben. Majd az Adj egy barátságötöst feladatban megfogalmaztak 5 olyan dolgot, ami jobbá tesz egy barátságot. Ezeket a kifejezéseket beírták egy kéz öt ujjába.
Felolvastam néhány ötletet, hogy hogyan lehet egy barátságot építeni, jobbá tenni, ápolni. Beszéltem nekik a kapcsolatápolási tervről, arról, hogy mennyire fontos figyelni a másik igényeire.
Majd a Dolgozz a házadon feladat következett. Minden emberi kapcsolatnak négy eleme van: tisztelet, bizalom, szeretet, megértés/megismerés. Ha a kapcsolat egy ház, ahol a tisztelet a ház alapja, a bizalom az ablak, a szeretet a tető, és az ajtó a megértés. Beírtuk egy-egy házba, ki kinek adja és kapja a legtöbbet ezekből.
SARMASAGI 1 SZAMU SZAKKEPZO LICEUM
A gyerekek csoportokban készítették el a számukra kedves állatok erősségeit
A szolnoki Szegő Gábor Általános Iskola első és második osztályos tanulói rajzban és közös játék kapcsán tapasztalták meg a mindennapi életünket átható emberi kapcsolatok erejét, és fontosságát.