„Mit tehetsz?”
1. Az osztálytársamnak segíthetek a tanulásban.
2. Mindenkivel szépen, kedvesen beszélek.
3. Apukámnak segítek a szerelésnél.
4. Anyukámnak segítek főzésben, takarításban. Leviszem a szemetet.
5. Nagymamának, nagypapának segítek: virágot locsolni, állatokat etetni.
6. Öregeknek segítek átmenni az úton, vagy amire szükségük van a közlekedésben, pl. fellépni valahová. A boltban bepakolni a bevásároló táskájába.
7. A szomszéd néninek vagy bácsinak hozok a boltból, amire megkér.
8. Este én olvasok mesét a kis testvéreimnek.
9. Udvariasan előre engedem a lányokat, felnőtteket. Udvariasan viselkedem.
10. Gondoskodok a házi kedvenceinkről, és rendben tartom a holmiimat.
Boldogságóra Alapprogram
Boldogító jócselekedetek a Szivárvány Óvodában
Óvodánkban hagyomány, hogy advent idején ellátogassunk a városunk több intézményébe, hogy szeretetünket egy kis kedves figyelmességgel fejezhessük ki.
December hónapban az egymás iránti figyelmesség, kedveskedés, szeretet, segítségnyújtás nagyobb hangsúllyal van jelen életünkben. Gyermekeinknek személyes példamutatással, meséken, játékokon keresztül igyekszünk ezeket az érzéseket egész évben átadni, hogy azok beépülhessenek a mindennapok jócselekedetein keresztül egész kis lényükbe. Ennek a korosztálynak nehéz még a külső tulajdonságokat elkülöníteni a belsőktől, hiszen a mesékben is a szépség jósággal párosul. Sok-sok beszélgetéssel, dráma- és szituációs játékkal igyekeztünk ezen a gyermeki szemléletmódon alakítani. Ügyesen sorolták fel, hogy miben tudnak fáradt szüleiknek segíteni, de az egymás közti figyelmesség kinyilvánítására már nehezebben tudtak kicsinyeink példát hozni. Sokszor kellett figyelmüket ráirányítani egy-egy tettük jóságára. A csoportosan végzett jótettek is segítettek megérteni az örömszerzés jelentését. A mindennapokban nagy igyekezettel gyűjtögették egymás jelét saját kis szívecskéjükre, hogy elnyerhessék a „jószívű” címet.
A hónap dalocskájának hallgatása, az albumkészítés közbeni fényképnézegetés, beszélgetés segített az adni adás örömének megélésében.
A december a szeretet és a jótettek nevében telt az osztályban. Megtapasztalhattuk, hogy milyen jó adakozni: részt vettünk a cipősdoboz akcióban, melynek keretében rászoruló gyerekeknek gyűjtöttünk játékokat, iskolai felszereléseket. December 1-től minden nap kihúztunk egy titkos „Adventi Angyalt”, aki az adott napon csupa jó dolgot cselekedett az osztályban, majd nap végén kitalálták, hogy ki volt az angyal. Nagyon jól éreztük magunkat!
Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Oly jó dolog adni… tanultuk meg a kis óvodásokkal. S nemcsak mindig tárgyakat: Jó szót, ölelést, bátorítást, simogatást. S nem mindig embereknek adunk, hanem más élőlényeknek is, mint pl. állatoknak vagy növényeknek. Óvodánk udvarán lévő hálafánkhoz ( aki még nagyon kicsike) látogattunk, s fehér szeretet szalagokat helyeztünk el rajta. Voltak kisgyermekek, akik megfogalmazták mit üzennek a hálafának: vizet, napfényt, madarakat, jó levegőt, ölelést. Fantasztikus dolog volt megtapasztalni a gyermeki szeretet határtalanságát.
„Boldogító jócselekedetek” hónapja December
A boldogságóra foglalkozást a boldog dalra végzett „Indiánszökdelés” relaxációs gyakorlattal kezdtük majd a dal végén „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”fejeztük be. Ez az összehangolt gyakorlat és maga a dal megalapozta az egész foglakozás hangulatát. A gyerekek nyugodtak kiegyensúlyozottak és felszabadultak voltak mindvégig. Maga a téma nagyon passzol a karácsonyt megelőző hangulathoz a gyerekek megmutathatták empatikus érzelmeiket, mindenki kifejezhette és kimutathatta a benne lévő jóságot, mély érzelmeket tanúsítottak minden szituációs játékfeladatnál. Ezáltal megtapasztalták, hogy mindenkiben ott lakik a jóság és a szeretet, és hogy örömforrást okoz hogy jót cselekszünk másokért . Ezen a foglalkozáson megtanulhatták hogy aki jót tesz a szíve is boldogabb lesz. Boldogságba szeretetben teljes ünnepeket örömteli jó cselekedeteket kívánunk mindenkinek.
A decemberi hónap első napjaiban először mindenki készített, rajzolt egy „Adventi fogadalmat”. Ezt összegyűjtöttük egy tablón. Meg is beszéltük, mi számít jócselekedetnek, mi nem. Egy nap többet is lehet jót tenni, jót cselekedni. E naptól kezdve, mintha kicserélték volna a gyerekeket. Sokkal figyelmesebbek, türelmesebbek, megértőbbé váltak egymás iránt. Ezután minden tanuló kapott egy üres szívecskét. Azon gyűjthették karácsonyig a jócselekedeteket jelképező csillagocskákat, nap mint nap. A nap végén örömmel számolták, hogy hány csillagot ragaszthatnak a szívecskére. (Még nem zárult le a csillagok gyűjtése.)
December 13-án családi délutánt tartottunk szülőkkel, testvérekkel közösen. Igazi öröm és jótékonysági nap volt. Délelőtt Luca búzát ültettünk. Ezt karácsonyig maguk gondozták. Kotyoló éneket tanultunk, amit délután a szülőknek előadtunk, igazi kívánságokat kántálva hozzá. Csoportmunkában készítettük a karácsonyi díszeket, ajándékokat. Mindenki amit, és ahányat tudott, annyit készített el a szüleivel közösen. Voltak egész kicsi testvérek is. Még ők is élvezték a közös munkát. Mosolygós, boldog arcokat láttam mindenfelé. Közben mindenki 2 db mézeskalácsot készíthetett el egy külön asztalnál, amit helyben ki is sütöttünk. A délután végén örömmel, és jóízűen fogyasztották el a szépséges finomságokat. Volt, aki hazavitte az egyiket a másik szülőjének, vagy testvérének. Ezt a napot szántuk igazi nagy jócselekedetnek.
Egy mesét báboztam a gyerekeknek egy kedves kislányról,aki az erdő állatain segített! Ezek után a karácsony kapcsán többször is beszéltünk a „jó cselekedetek” fontosságáról! Nehéz egy óvodás korú gyermeknek felmérni ki az aki rossz kedvű, bánatos,segítségre,jó szóra vágyik! Erre több időt szántunk! Miután úgy éreztem már ez mindenki számára egyértelmű,lerajzoltuk a „jó cselekedet ” kiállításunk munkáit! Érdekes volt számomra, az 5 éves gyerekek számára mennyire fontos a saját komfort érzetük,amit úgy gondoltak,akkor boldog a környezetükben bárki,ha ők is azok! Így készült a mi jó cselekedet kiállításunk!