Boldogságóra Alapprogram
Mi a nyilakon helyeztük el a célt, így repülnek a céltábla felé.
A relaxációs gyakorlat után, a gyerekek figyelmesen meghallgatták a mesét. A közös célunk az lett, hogy a csoportban lévő várunkat is boldogvárrá változtatjuk, de ehez két csoportot kellett alkotnunk és különböző feladatokat megoldanunk. Az első az volt, hogy készíteniük kellett a csoportoknak egy-egy boldogságvár puzzle-t. A gyerekek kiszínezték a várat, majd puzzle-t készítettek belőle.Majd a következő feladat az volt, hogy különböző ügyességi feladatokat megoldva boldoggá tegyék a várat. A feladat végrehajtását ügy ünnepeltük meg, hogy maszkokat készítettünk és Bagdi Bella dalaira táncoltunk.
Az iskolai élettel kapcsolatos céljaikat fogalmazták meg a gyerekek egy-egy papírcetlin, nevük ráírása nélkül. A célok bekerültek egy kalapba, majd sorban mindet kihúztuk, s tanácsot adtunk egymásnak, mit lehetne tenni a cél elérése érdekében. („Titkok és tanácsok” volt a „játék” neve.)
Később közösen elkészítettük a céltáblánkat; középre helyeztük színes papírokon a célokat, s a gyerekek elhelyezték rajta a nevüket is az általuk megítélt (akkor) megfelelő távolságra. (A céljuktól való távolságot azóta már többen módosították 🙂 )
Megbeszéltük a kívánság és a cél közötti különbséget. Mindenki rajzolt aranyhalat, megfogalmaztuk az egyéni célokat, az ahhoz vezető lépéseket, és készítettünk ígéretkártyákat. Volt aki hármat is kapott, volt aki egyet sem. Ez is jó visszajelzés volt, hogy vajon ki az akit sokan támogatnak, és miért. Jó tanácsokkal látták el egymást a gyerekek. Vannak nagyon komoly elképzelések, mint pl. étterem nyitása, vagy filmes karrier, de van aki megelégszik azzal, ha túrórudi készítő lehet, és szőke:))
Nagyon élvezik a rejtvényeket és a dalokat, szívesen énekelnek vele.
Folyamatosan töltik és ürítjük a Boldogság-szívünket, amibe a heti jó történések kerülnek. Izgatottan várják ezek felolvasását. És persze engem is elhalmoznak a szeretetükkel, persze nem csak kártya és üzenet formájában, bár az én füzetem is jócskán telik:)
Nagy lelkesedéssel vetették magukat az iskolai interjúkba, számtalan csapat alakult, kérdezték az igazgatót, igazgatóhelyettest, pedagógiai asszisztenst, portást, takarítót, büfést, könyvtárost, fociedzőt, szolfézstanárt, kórusvezetőt, tanítókat, diákokat…az idei tanévvel kapcsolatos céljaikról, újévi fogadalmaikról. Szép kis gyűjtemény jött össze, ezt év végén bemutatom a kollégáknak, visszatekinthetnek, mi valósult meg belőle.
A nyeremény kibontása után, boldogan lapozták a munkafüzetet, majd szagolgatták. Érzed milyen új illata van?- kérdezték egymástól. – Ez nagyon új! -mondták. Elmondtam nekik, hogy azért késet, mert most készült el a nyomdában. Hagytam, had színezzenek ott, ahol jól esik, azzal a feltétellel, hogy a Megküzdés havának cicája legyen az utolsó. Ezt az örömteli, boldog színezést mutatják be a fotók!
Hálásan köszönjük! Nagy boldogság érte, ma az osztályt. Rég láttam őket így örülni.
Ma a megküzdés havának első óráján átadtam a gyerekeknek megnyert Boldogságóra munkafüzeteket.Megküzdöttek érte, mert le kellett győzni a szégyenlősségüket, nagyon nem akarták a videót a játék felvételéről. Nekem is be kellett vetni mindent, ahhoz, hogy meggyőzzem őket. Legjobban az hatott, hogy megnyerhetik a munkafüzetet. Így sikerült legyőzni magunkat! Néhány fotó a kicsomagolásról. Nagy örömmel bontogattak. Azt mondták, hogy pont olyan, mintha újra karácsony lenne.
Mindenki kitűzte saját célját, és elhatározta, hogy azt el is éri, hiszen már a tavaly is énekeltük, hogy ,,bármikor, bármire képes vagyok”.
Minden állathoz illesztettünk egy rá jellemző tulajdonságot.
Meglepődtek, hogy szinte ugyanazt találták, s mennyire igaz az állatra és az embere is.