Nap, mint nap feljebb és feljebb jutunk. Ha kitartóak vagyunk és nem lankadunk felérünk a csúcsra, s onnan gyönyörű lesz majd a „kilátás”.

A februári boldogságóránk témája, a megküzdési stratégiák volt. Nagyon várták már a gyerekek, hogy mesélhessenek róla, nekik mik jelentenek nehézséget, milyen akadályokba ütköznek az életük során.
Az óra elején arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy milyen érzések töltik el őket, amikor nagyon nagy boldogságot, örömöt élnek át, és milyenek akkor amikor valami rossz dolog történik velük. Egy hegyhez hasonlítottuk a megélt történéseket, hisz mélységeket élünk meg, amikor valami rossz történik velünk és szomorúak vagyunk, és magaslatokat, amikor olyan boldogok vagyunk, hogy szinte szárnyalnánk. Nagyon sok saját, megélt történettel gazdagodtunk.
Sok más feladat mellett, elkészítettük az indulathőmérőnket, de talán a legviccesebb az volt, amikor csukott szemmel kellett megérintenünk párunk orrát, lábfejét vagy kezét. Mindeközben meghallgattuk a hónap dalát.
Lerajzoltuk a megküzdés hegyeit, amelyen a gyerekek leírták, milyen általuk elképzelt akadályok állnak vagy állhatnak még előttük, amelyeket meg kell „mászni”, nem kikerülni, feladni, hanem pozitívan teljesíteni kell.
Megtanultuk minden nehézség, minden küzdelem csak erősít és előre visz.
Köszönöm nektek, csodás nap volt!

Az óra elejét relaxációval kezdtük. Felelevenítettük az előző hónap boldogságóráinak legjobb pillanatait és ezzel be is vezettem a hónap témáját. Miután tisztáztuk a címet, -mi a megküzdés és mi a stratégia- egy kivetített feladatsorról lépésről -lépésre jutottunk el oda, hogy őket gyerekeket milyen fájdalom, megpróbáltatások érhetik és azokat miként küzdhetik le. Elolvastuk a mesét, megbeszéltük. Elénekeltük a hónap dalát. Az órát meditációval zártuk.

A második órát relaxációval kezdtük. Felelevenítettük az előző órán elhangzottakat. A gyerekek véleménye az volt, hogy a jó barátokért, barátságért kell a legjobban megküzdeniük, ezért festették meg a Jó barátság hegyét. Mindenki magát is megrajzolta és a hegy azon részére tette, ahol épen tart ezen a hegyen felfelé. Az óra végét egy közösségfejlesztő játékkal zártuk, majd meditáltunk.

A III.A tanulói rajzoltak egy-egy hegyet, melyeknek tetején a megküzdés után,együtt voltak és fogják egymás kezét.Elmondásuk szerint sokat küzdöttek azért, hogy közösen tudjanak csapatban dolgozni, s úgy érzi sikerült nekik, ezt én is így látom hiszen szabadidejükben, szünetekben tudnak közösen együtt játszani vita nélkül.