Köszönjük a csodálatos témát, nagy szükségünk volt rá! Beszélgettünk terheinkről, kapcsolatainkról, játszottunk, rajzoltunk, színeztünk, zenét hallgattunk. Úgy gondolom, sikerült megérteni mindenkinek, miért érdemes mindig megbocsátani.
Boldogságóra Alapprogram
Készítettünk bocsánat kártyákat is. Körben ülve , zenét hallgatva kértek bocsánatot egymástól a gyerekek, teljesen szabadon, bármikor elindulva. Nagyszerű érzés volt látni ezt, és átélni azt a pozitív légkört, amit ez teremtett.
Az áprilisi boldog óvoda témájának feldolgozását a mesével kezdtem, majd aki szerette volna elmondhatta, hogy ő milyen rossz cselekedetért kapott már megbocsájtást és milyen érzés volt arra várni, hogy megbocsátsanak és milyen érzés volt, amikor megbocsátottak neki. A gyerekek nagyon jól tudták már hogy milyen érzéseket keltenek bennük a negatív és pozitív cselekedetek. Azt is megértették, hogy a haragtartás megmérgezi az életüket és boldogtalanok lesznek, míg a megbocsájtás boldogságot eredményez minden embernek. Ezt a munkafüzet emberfej rajzon is megjelenítették. Az ehhez a témához kapcsolódó dal is sikert aratott a csoportba járó gyerekek körében. A plakát készítése közben szintén megbeszéltük a megbocsájtás érzelmi hatását a gyerekekkel. Ebben a hónapban is érzelmileg gazdagodtak a gyerekek és közelebb jutottak a boldog óvoda kapujához.
A témát azzal indítottuk, hogy olyan dolgokat kellett megnevezni, ami örömforrás lehet, amelyektől úgy érezhetjük , hogy szebb a világ . Ezt követően megismerkedtünk Góliát és Pirinkó történetével. Megbeszéltük , hogy melyek voltak azok a dolgok, amelyek a két jóbarátnak örömet okoztak, valamint azt,hogy milyen fontos szerepük van az érzékszerveknek abban , hogy élvezhessük a mindennapok apró örömeit. Egy gyermek körberajzolásával elkészítettük Örömkét, majd mindenki elhelyezte az általa választott örömöt ábrázoló képet a megfelelő érzékszerv mellé. Az Örömséta alkalmával megfigyeltük az ébredező természet szépségeit
SZABADULJ A HARAGTÓL!
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény és egy gazdag kislány. A szegény lányt Erzsinek hívták, míg a gazdagott Zitának. Óvodás korukban nagyon összebarátkoztak, iskolába is egy helyre mentek, s még a délutánjaikat is gyakran együtt töltötték. El sem tudták volna képzelni az életüket egymás nélkül. Jóban, rosszban számíthattak egymásra. Ahogy kezdtek egyre nagyobbak lenni, Zita nagyon szerelmes lett és kevesebbet foglalkozott Erzsi barátnőjével. Az elején nagyon rosszul esett ez Erzsinek, amit anyukájának is elpanaszolt, de édesanyjának sikerült megnyugtatnia azzal, hogy nem azért tölt kevesebb időt barátnője vele, mert nem szereti, hanem azért, mert most fontos számára az új barátja is.
Erzsi másnap úgy érezte el kell ezt mondja barátnőjének is, hogy mi bántja, aki hasonlókat mondott, mint anyukája, így Erzsi elfogadta ezt, mert érezte, hogy barátnője úgyanúgy szereti, mint azelőtt, és ezután próbáltak közös programokat kitalálni, úgy hogy a fiú is velük volt.
Ahogy teltek az évek Erzsi szerelmes lett, és hamarosan férjhez is ment. Ekkor neki is kevesebb ideje maradt Zitára. Zita most átérezte Erzsi helyzetét, de ő úgy érezte, hogy megbántaná barátnőjét, így inkább nem mondta el neki, hogy mi zavarja.
Erzsi hamarosan észrevette, hogy megváltozott a barátságuk és meg is kérdezte Zitát, hogy miért távolodott el tőle ennyire. Zita mindenféle kifogást keresett, hogy mi ennek az oka, viszont a valódi okot eltitkolta. Emiatt sajnos nagyon felületes lett a barátság köztük, Erzsi sokszor próbálta még megbeszélni ezt Zitával, de Zita minden apróságon megsértődött.
Zita megkeseredetten gondolt barátnőjére, és úgy érezte, csak folyamatosan bántotta Erzsi barátságuk alatt, Erzsi viszont mindig szeretettel gondolt barátnőjére, és várta a pillanatot, amikor újra jó barátok lesznek és Zita végre elmondja régi sérelmeit.
A gyermekeknek elmeséltem az óvodásoknak szóló könyvből a mesét, ami nagyon jó gondolat ébresztő volt. A közös beszélgetés során mindenki elmondta, hogy ki bántotta meg és mivel. Örömmel tapasztaltam, hogy minden kisgyermek azon a véleményen volt, hogy megbocsát annak, aki bántotta. Közben arról is beszélgetünk, hogy nem csak minket bántanak meg, előfordul, hogy mi bántunk meg másokat és nekünk is jól esik, ha megbocsátanak. Mindenki rajzolt szivecskés, virágos kártyát, amit oda adott annak a társának, aki megbántotta, kifejezve megbocsátását. Több kártyát is készítettek, hogy oda tudják adni otthon szüleiknek, testvéreiknek. A rajzolás közben zenét hallgattunk.
Az óra elejét relaxációval kezdtük, majd megbeszéltük, mivel fogunk foglalkozni. A fiú és lánysablonra különféle arckifejezéseket rajzoltunk. Megbeszéltük, mitől válik haragossá, vagy boldoggá egy arc kifejezése? (mimika, érzelmek…stb) Megbeszéltük, miért nehéz megbocsájtani valakinek? Hogyan lehet a legkönnyebben megbocsájtani? Beszélgettünk arról, ki-kire haragszik éppen és hogyan gondolja a megbocsájtást? A tantermet két részre osztottuk. az egyik felébe álltak, kik meg tudnak hamar bocsájtani, a másik felébe azok, akik sosem, vagy nehezen. Tanácsot adtunk a másik felében álló gyerekeknek, elmondtuk, miért lennének boldogabbak ha megbocsájtanának? Végül mesét írtunk közösen. Az óra végét dallal és meditációval zártuk.
Szabadulj a haragtól!
Volt egyszer, hol nem volt két barátnő, Alina és Eszter. Mindenhová együtt mentek, mindig együtt játszottak. Harmadikban aztán új osztálytársuk lett, Lili. Ő Telkibányáról érkezett az osztályba. Hamar megszerették és már hárman voltak barátnők. Ahogy az lenni szokott, a hármas barátság nem volt zökkenőmentes. Ha Alina Lilivel játszott, Eszter féltékenyen nézte őket. Ha Alina Eszterrel játszott, Lili sértődött meg. A lányok egymás háta mögött beszélték ki egymást, a másikkal. Pár napon belül hatalmas veszekedésben törtek ki a kis udvar szegletében. Hárman, háromfelé szaladtak. Egész este, egész éjjel csak a marakodás járt a fejükben. Alina sokat sírt és alig várta a következő iskolai napot. Szerette volna magához ölelni kis barátait, hogy ismét együtt játszhassanak. Eszter dúlt-fúlt, úgy érezte, sosem bocsájt meg a lányoknak. Lili nagyon megszeppent, nem tudta hogyan közelítsen hozzájuk. Reggelre be is lázasodott és nem tudott iskolába menni. A délelőtt folyamán Alina és Eszter csak kerülgették egymást. Alina reménykedve, Eszter mérgesen, de lelkiismeret furdalással. Az ebédlőben csak egymás mellé tudtak leülni. Lassan szóba elegyedtek és kibékültek. A tanítás után együtt elsétáltak Liliékhez. A lány nagyon örült a váratlan vendégeknek. Sírtak és nevettek, de mindent megbeszéltek. Rájöttek, milyen buták is voltak. A következő reggelre Lili láza lement, mehetett iskolába. Onnantól nem veszekedtek, az apróbb problémákat mindig megbeszélték és megbocsájtottak egymásnak. Itt a vége, fuss el véle!
” Megbocsátani valakinek, nagyon jó érzés tanító néni! ” Hangzott el a mondat a csoportban egy fiú szájából. A többiek helyeseltek.
Ezzel a megállapítással azt gondolom, hogy elérte a boldogság óránk a célját.
A mesével, beszélgetéssel, szerepjátékkal megtűzdelt foglalkozás végére született meg a mi szeretet-plakátunk.