Áprilisi utolsó osztályfőnöki óráján a megbocsátás gyakorlásáról folytattunk beszélgetést a gyerekekkel. Nagyon sok történet hangzott el mind a két oldalról. A megbocsátás egy negatív érzés elengedését jelenti, ami többé nem mérgezi életünket, illetve akinek megbocsátanak, annak egy új esély a jövőben másképp cselekvéshez egy adott helyzetben. Tanulságokat le kell vonni mindkét oldalon. Egyvalamiben azért egyet értettünk: megbocsátani lehetséges, de felejteni talán soha nem lehet úgy teljesen igazán. Nagyon meg kell gondolnunk tetteinket, szavainkat, mert visszacsinálni, az időt visszaforgatni nem lehet. Figyelmesnek, türelmesnek kell lennünk a másikkal szemben, hogy minél kevesebbszer bántsunk meg bárkit is.

Osztályunk április közepén három felejthetetlen, gyönyörű napot töltött a Szepességben. Életreszóló élményekben volt részünk, sok-sok boldog pillanattal gazdagodtunk. A legmeghatóbb az volt, amikor a kanyargós hegyi hágó erdői között először pillantottuk meg a Tátra magas, hófödte csúcsait, amikor elénekeltük a Himnuszt Kassán II. Rákóczi Ferenc sírjánál, amikor a cseppkőbarlangban fényjáték kíséretében élveztük a komolyzenei koncertet, és most jövök rá, hogy még bőven sorolhatnám tovább…