Novemberi boldogságóráink témája a társas kapcsolatok ápolása.
Beszélgettünk a gyerekekkel a társak, barátok fontosságáról. Az osztályban szövődő barátságokról sokat megtudtunk. Kinek miért fontos a barát, több kispajtás megfogalmazta, hogy jól érzi magát a barátjával játék közben, sokat nevetnek, boldogok, olyan mintha a testvérek lennének.
Megfogalmaztuk, hogy kinek mit jelen a kedvesség, gyűjtöttünk kedvességet, odafigyelést kifejező szavakat. Ezekből a szavakból szófelhőt készítettem, amit kinyomtatva megkaptak a gyerekek is — bár még nem tudnak mindent elolvasni — év végén visszatérünk erre a témára, és a szófelhő alapján újra megvizsgáljuk, hogy ki mivel egészítené ki. Azt is megtudtuk a beszélgetésekből, hogy senki nem szeret magányos lenni, mindenkinek jól esik egy kis kedvesség, ölelés.
Leültettem körbe a gyerekeket, és a tőlem jobbra ülő szemébe néztem, elmondtam neki: örülök, hogy itt van velünk az osztályban, mert mindig mindenkivel kedvesen beszél, és megöleltem. Arra kértem a gyerekeket, hogy ők is mondják el sorban, a mellettük ülőnek, miért tartják kedvesnek a társukat, a végén öleljék meg egymást.
Szóba került az udvariasság is. Többször tapasztaltam, hogy az osztályomba járó gyerekek nem ismerik az udvariasság fogalmát. Főként a fiúk voltak megrökönyödve, hogy a lányokat mindig előre kell engedni a sorakozókor. Ezt a készséget a boldogságórákon „fejleszteni” szeretném, novemberben többször fogunk még figyelmességgel, udvariasággal kapcsolatos játékokkal, feladatokkal, szituációkkal foglalkozni.

A novemberi boldogságóra témáját Márton-napjához kapcsoltam. Napközis foglalkozás keretében már megismerkedtünk Szent Márton történetével, embertársai iránt érzett önzetlenségével, szeretetével.
Az órát a „Totyog a liba, nagy a galiba” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk, amihez libás fejpántokat is készítettünk. A kis totyogó libákkal végül egy kört alkotva a „Ha boldog vagy… ” hónap dalára táncra perdültünk.
Vidám hangulatban folytatódott a téma bevezetése. A kör közepére állított (minden óránkat elkísérő) Boldogság pillangónkkal játszottunk. Egy gonosz boszorkány bűbájjal szerette volna kicsalni a körből, de a libácskák a köztük lévő szoros barátság segítségével gondosan összezárták a kört, a pillangó védelmére keltek.
A játék után rátértünk az óra témájára. A „Kiről van szó” segítségével mindenki bemutatta egy-egy hozzátartozóját, amit igyekeztünk kitalálni.
Beszélgettünk a barátságról, a barátság ápolásáról, az egymás iránti törődés fontosságáról.
A téma feldolgozását Szent Mártonhoz kötöttem. Lámpásokat készítettünk, közben újra meghallgattuk a hónap dalát, szavakat, tulajdonságokat gyűjtöttünk a barátságról.
Megvilágított lámpás körbeadásával fogalmaztuk meg, hogy mit szeretünk a másikban. Szívmelengető gondolatokkal, meghitt pillanatokkal zártuk az órát.
Továbbgondolást a Márton-napja alkalmából szervezett esti séta jelentette az elkészített, kivilágított lámpásainkkal, mely Tiszabögön egyre nagyobb hagyományt teremt a helyi óvoda szervezésében.

Mindenki megjeleníthette rajzban is az osztályban lévő és azon kívüli barátságait.

November 14. 3. o.
Társas kapcsolatok ápolása
Az órát közös énekléssel kezdtük.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni a Mekkora szíve van egy babszemnek? c.mese szereplőivel. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket. Az órámnak pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam őket a feladatok oldása közben és remekül dolgoztak. A szigetjáték és a távíróoszlop feladatot oldottuk meg. A következő órában megbeszéltük a gyerekekkel azokat a tevékenységeket, melyekben tehetségesek. A gyerekekkel az erősségfát boldogan készítettük.

Novemberben a boldogságórák témája a társas kapcsolatok fejlesztése és tudatosítása. A hónap célja, hogy a gyerekek felismerjék, mennyire fontosak az emberek közötti kötelékek, és hogyan tehetik szebbé egymás napját figyelmességgel, segítségnyújtással és jó szóval. Ezt a témát idén a Márton-naphoz kötöttük, hiszen Szent Márton élete és tettei kiváló példát adnak a jószívűségre, az önzetlenségre és az egymás felé fordulásra.

Óránk elején egy rövid kisfilmet néztünk meg Szent Márton püspökről, amely bemutatta a legismertebb történetet: amikor köpenyét megosztotta a fázó koldussal. A gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent a „társ” szó, és hogy a hétköznapokban kinek lehetünk a társai: a barátainknak, a családtagjainknak, az osztálytársainknak, vagy bárkinek, akinek szüksége van ránk. A gyerekek megfogalmazták, hogy társas kapcsolataink alapja a szeretet, a figyelem, az elfogadás és a közösségben való együttműködés.

A beszélgetést követően az első osztályosok lerajzolták a barátjukat, és sokan arról is meséltek, hogy milyen jó együtt játszani vagy segíteni egymásnak. A harmadik osztályosok leírták, hogy ki és miért a barátjuk. Szép, őszinte válaszok születtek arról, hogy a barát az, aki meghallgat, megnevettet, vagy éppen segít, ha baj van.

A nagyobbak egy érdekes feladatlap segítségével is rögzítették, mit tanultak Szent Márton életéről, és hogyan kapcsolódik a története a társas kapcsolatok témájához.

Ez a nap kiválóan megmutatta, hogy a boldogságórák témája és a Márton-nap szellemisége mennyire jól kapcsolódik egymáshoz. A gyerekek élményszerűen tapasztalhatták meg, milyen fontosak a barátságok, és hogy minden jó cselekedet, legyen bármilyen apró, fényt hozhat mások életébe – akárcsak a Márton-napi lámpások.