Novemberi boldogságóráink témája a társas kapcsolatok ápolása.
Beszélgettünk a gyerekekkel a társak, barátok fontosságáról. Az osztályban szövődő barátságokról sokat megtudtunk. Kinek miért fontos a barát, több kispajtás megfogalmazta, hogy jól érzi magát a barátjával játék közben, sokat nevetnek, boldogok, olyan mintha a testvérek lennének.
Megfogalmaztuk, hogy kinek mit jelen a kedvesség, gyűjtöttünk kedvességet, odafigyelést kifejező szavakat. Ezekből a szavakból szófelhőt készítettem, amit kinyomtatva megkaptak a gyerekek is — bár még nem tudnak mindent elolvasni — év végén visszatérünk erre a témára, és a szófelhő alapján újra megvizsgáljuk, hogy ki mivel egészítené ki. Azt is megtudtuk a beszélgetésekből, hogy senki nem szeret magányos lenni, mindenkinek jól esik egy kis kedvesség, ölelés.
Leültettem körbe a gyerekeket, és a tőlem jobbra ülő szemébe néztem, elmondtam neki: örülök, hogy itt van velünk az osztályban, mert mindig mindenkivel kedvesen beszél, és megöleltem. Arra kértem a gyerekeket, hogy ők is mondják el sorban, a mellettük ülőnek, miért tartják kedvesnek a társukat, a végén öleljék meg egymást.
Szóba került az udvariasság is. Többször tapasztaltam, hogy az osztályomba járó gyerekek nem ismerik az udvariasság fogalmát. Főként a fiúk voltak megrökönyödve, hogy a lányokat mindig előre kell engedni a sorakozókor. Ezt a készséget a boldogságórákon „fejleszteni” szeretném, novemberben többször fogunk még figyelmességgel, udvariasággal kapcsolatos játékokkal, feladatokkal, szituációkkal foglalkozni.
Boldogságóra Alapprogram
A novemberi boldogságóra témáját Márton-napjához kapcsoltam. Napközis foglalkozás keretében már megismerkedtünk Szent Márton történetével, embertársai iránt érzett önzetlenségével, szeretetével.
Az órát a „Totyog a liba, nagy a galiba” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk, amihez libás fejpántokat is készítettünk. A kis totyogó libákkal végül egy kört alkotva a „Ha boldog vagy… ” hónap dalára táncra perdültünk.
Vidám hangulatban folytatódott a téma bevezetése. A kör közepére állított (minden óránkat elkísérő) Boldogság pillangónkkal játszottunk. Egy gonosz boszorkány bűbájjal szerette volna kicsalni a körből, de a libácskák a köztük lévő szoros barátság segítségével gondosan összezárták a kört, a pillangó védelmére keltek.
A játék után rátértünk az óra témájára. A „Kiről van szó” segítségével mindenki bemutatta egy-egy hozzátartozóját, amit igyekeztünk kitalálni.
Beszélgettünk a barátságról, a barátság ápolásáról, az egymás iránti törődés fontosságáról.
A téma feldolgozását Szent Mártonhoz kötöttem. Lámpásokat készítettünk, közben újra meghallgattuk a hónap dalát, szavakat, tulajdonságokat gyűjtöttünk a barátságról.
Megvilágított lámpás körbeadásával fogalmaztuk meg, hogy mit szeretünk a másikban. Szívmelengető gondolatokkal, meghitt pillanatokkal zártuk az órát.
Továbbgondolást a Márton-napja alkalmából szervezett esti séta jelentette az elkészített, kivilágított lámpásainkkal, mely Tiszabögön egyre nagyobb hagyományt teremt a helyi óvoda szervezésében.
Erre a témára való ráhangolódást egy mondókázással indítottam, melyet körben ülve a szőnyegen többször elmondtuk közösen, mellyel elértem célomat, mosolyt csaltam minden kisgyermek arcára.
Az optimizmus szó jelentését nem tudták, de életkorukat figyelmbevéve, röviden elmagyaráztam nekik.
Ezután állva folytattuk a tevékenységet, kezemben egy labdával, amely a napocskát szimbolizálta. Akinek a labdát odadobtam, arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy „Mikor szoktál mosolyogni? Mi az, ami vidámmá tesz?”. Egymás után következtek, egymás válaszát hallva, mégis más-más válasz született.
Ismét leültünk, meséltem nekik, majd a mesével kapcsolatos kérdéseimre ügyesen válaszoltak.
Ezután ismét mozogtunk kicsit. Körben álltunk és mondtam egy helyzetet. Pl.: Esik az eső…
Az a kisgyerek, akinek eszébe jutott a helyzetről valami jó (Pl.: „de legalább nőnek a virágok”), ugrott egyet, állva maradt és megosztotta velünk, aki nem szeretett volna mondani semmit, leült.
Mosolygós napocska színezésével zártuk a tevékenységet. Mindenki napocskájába beleírtam, arra a kérdésre adott válaszát, hogy „ Mitől vagy boldog?”.
Kiscsoportban a baráti kapcsolatok még nagyon kezdetlegesek. A gyermekek társaik mellett játszanak és tevékenykednek, bizonyos közös interakciókkal gazdagítva azt.
De, hogy valójában van e barátság, szorosabb érzelmi kötelék? Minden azon múlik, hogy aznap milyen a gyermekek kedve, milyen játékot hoztak az oviba, milyen tevékenységbe kapcsolódnak be, milyen élményeket gyűjtenek együtt. Mindez alapja a későbbi valós, igazi, szoros baráti kötelékeknek, majd egy csoport, közösség alakításának.
A társas kapcsolatok témakörét a Márton napra való készülődésbe ágyaztuk be. A gyermekek életkora itt is indokolta a nagyon játékos, tevékenységközpontú témafeldolgozást.
A játékok alapját a libák, mint „közösség” adták, akik együtt csipegetnek a mezőn, együtt bújnak el a liba ólban, néha együtt „félnek” és a mesét felidézve (Grimm: A róka és a libák) együtt járnak túl a róka eszén. Itt vontunk párhuzamot a barátság, közösség, család, társas kapcsolatainak vonalán.
A libás játékok, terepasztal, konstruáló játék, a hangulatfokozó dalok és mondókák jó lehetőséget adtak a közös élményszerzésre, a boldog pillanatokra. A műsorra való mindennapos készülés és ismétlés, az együttmozgás, a másikra való odafigyelés, a társ kezét fogva körbejárás mind olyan egyszerű, de nagyon fontos élmény, ami a közösséggé válásunk alapja. A dalos és mozgásos játékok a páros „feladatmegoldásra” is alkalmat adtak. A kis libák együtt értelmezték és hajtották végre az utasításokat.
A műsor előadása kiscsoportban nagyon nagy lépés és bátorság, amit együtt csodásan oldottak meg a gyerekek a családi délután során. Minden felnőtt a csoportban büszke volt a gyermekek teljesítményére.
A héten előkerültek több alkalommal is a hangszerek, aminek kipróbálása, körbeadása türelemre, várakozásra, alkalmazkodásra tanította a gyermekeket. A zenélés mindig felszabadító örömérzetet okoz a gyermekeknek.
A hét vége felé barátság „tablót” készítettünk a gyermekek kezének körberajzolásával. A tabló kidíszítése közben, megbeszéltük, ki, hogy érzi, vannak e barátai az óvodában/csoportban. Örömmel hallottuk, hogy minden gyermek igennel válaszolt, mosollyal az arcán. Mindenki rávágta, hogy vannak barátai a csoportban, akivel szeret játszani.
Azt gondolom, nagyon jó úton haladnak a gyerekek, hogy mindenki jól érezze magát a Narancs csoport közösségében. Akiknek több idő kell, azoknak a gyermekeknek igyekszünk, mi felnőttek támaszt nyújtani, amíg rátalálnak a gyermek társaságra. Közös élményekkel, játékokkal, sok nevetéssel és humorral.
Mindenki megjeleníthette rajzban is az osztályban lévő és azon kívüli barátságait.
November 14. 3. o.
Társas kapcsolatok ápolása
Az órát közös énekléssel kezdtük.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni a Mekkora szíve van egy babszemnek? c.mese szereplőivel. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket. Az órámnak pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam őket a feladatok oldása közben és remekül dolgoztak. A szigetjáték és a távíróoszlop feladatot oldottuk meg. A következő órában megbeszéltük a gyerekekkel azokat a tevékenységeket, melyekben tehetségesek. A gyerekekkel az erősségfát boldogan készítettük.
Novemberben a boldogságórák témája a társas kapcsolatok fejlesztése és tudatosítása. A hónap célja, hogy a gyerekek felismerjék, mennyire fontosak az emberek közötti kötelékek, és hogyan tehetik szebbé egymás napját figyelmességgel, segítségnyújtással és jó szóval. Ezt a témát idén a Márton-naphoz kötöttük, hiszen Szent Márton élete és tettei kiváló példát adnak a jószívűségre, az önzetlenségre és az egymás felé fordulásra.
Óránk elején egy rövid kisfilmet néztünk meg Szent Márton püspökről, amely bemutatta a legismertebb történetet: amikor köpenyét megosztotta a fázó koldussal. A gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent a „társ” szó, és hogy a hétköznapokban kinek lehetünk a társai: a barátainknak, a családtagjainknak, az osztálytársainknak, vagy bárkinek, akinek szüksége van ránk. A gyerekek megfogalmazták, hogy társas kapcsolataink alapja a szeretet, a figyelem, az elfogadás és a közösségben való együttműködés.
A beszélgetést követően az első osztályosok lerajzolták a barátjukat, és sokan arról is meséltek, hogy milyen jó együtt játszani vagy segíteni egymásnak. A harmadik osztályosok leírták, hogy ki és miért a barátjuk. Szép, őszinte válaszok születtek arról, hogy a barát az, aki meghallgat, megnevettet, vagy éppen segít, ha baj van.
A nagyobbak egy érdekes feladatlap segítségével is rögzítették, mit tanultak Szent Márton életéről, és hogyan kapcsolódik a története a társas kapcsolatok témájához.
Ez a nap kiválóan megmutatta, hogy a boldogságórák témája és a Márton-nap szellemisége mennyire jól kapcsolódik egymáshoz. A gyerekek élményszerűen tapasztalhatták meg, milyen fontosak a barátságok, és hogy minden jó cselekedet, legyen bármilyen apró, fényt hozhat mások életébe – akárcsak a Márton-napi lámpások.
Szeptember
Hála gyakorlása
Szeptemberi boldogságóra témánk a Hála gyakorlása volt. A boldogságóra megvalósítását a
egy csütörtöki napra terveztem és akkor vetettem be, amikor azt éreztem, hogy a
gyermekeknek egy kis lelassulásra, nyugodtságra van szükségük.
A boldogságórát szabad játékból indítottam, a foglalkozásban szabadon vehettek részt a
gyermekek, azonban az összes gyermek jelen volt a foglalkozáson. A „Süss fel nap…’ című
dal elfurulyázásával motiváltam őket és közben a szőnyeg felé irányítottam a tevékenységet.
A szőnyegen egymás mögé törökülésbe ültünk le. A „Körbe-körbe karikába” című
mozgásalapú relaxációs gyakorlatot végeztük, egymás hátára „rajzoltunk.”. A gyerekek
nagyon élvezték, lelassultak, ellazultak és a figyelem teljes mértékben rám terelődött. Miután
ellazultunk, meghallgattuk közösen Bagdi Bella: Szép nap ölelj most engem.. című dalt. A
gyerekkekkel a végére közösen énekeltük. A nagyobbak közül volt akit nagyon meghatott a
dal, könnyek szöktek a szemekben. Ezt követően a dalban hallottakat idéztük fel és beszéltük
meg a mondani valóját.
Ezt követően egy bizalmi kört alakítottunk ki és ebben a körben elöször egy falevelet
indítottam el, amit tovább kellett adni, cél az volt, hogy hozzám visszaérjen. Az egy levél után
elindítottam a második és harmadik levelet is. A levelek átadása közben fontos volt az
egymásra való odafigyelés és koncentráció, mert csak így érhetett vissza hozzám az összes
levél.
A játék után egy mese következett, melynek címe: „Maci bajban van…” amit bábjáték
formájában ismerhettek meg a gyermekek. A mese után átbeszéltük a mese tartalmát és
mondanivalóját, hogy miért fontos egymásra odafigyelni, miért lehetünk hálásak.
Tevékenység lezárása képpen meghallgattuk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalt, melyet a
gyermekek nagyon élveztek, majd az asztalhoz irányítottam őket és virágokat színezhettek ki,
amiket hála virágoknak neveztünk el és minden elkészült virágot oda kellett adniuk valakinek
a családból, akinek szerették volna és elkellett mondaniuk miért hálásak neki. A
visszajelzések alapján sokan odaadták édesanyjuknak, mert: „hálásak, hogy hamar jött értük”,
„hálásak, hogy elvitte őt a játszótérre”, „hálásak, hogy finomat főzött” stb.
Azt gondolom a mai világban ez nagyon fontos, hogy a gyermekeket tanítsuk meg szeretni,
tanítsuk meg nekik, hogy nem minden alap ami előttük van, hanem igen is ilyen apró
dolgokért is lehetnek hálásak.
A tevékenység során a célomat elértem, a gyermekek szociális készségük is fejlődött.
Optimizmus gyakorlása
A tevékenység helye: Lila Óvoda Telephely Napocska csoport
A foglalkozás címe: Boldog vagyok!
Ajánlott életkor: 3-7 év
Csoport: Vegyes
Tevékenységi forma: komplex (mese-vers, ének- zene, mozgás, vizuális)
Fő didaktikai feladatok: az új ismeretek átadása, gyakorlása, rögzítése
Felhasznált források:
• Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv
pedagógusoknak és szülőknek
• Bagdi Bella, Bezzeg Andrea: Boldogságóra készségfejlesztő, kifestő és színező
munkafüzet
• GYEREKDAL Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok
Bagdi Bella: Ha boldog vagy
A tevékenység előzménye: Beszélgetés az optimizmusról, annak jelentéséről, hogy lássuk
meg a szépet és a jót magunkban. Új dal bemutatása “Pozitív gyerek vagyok.”
A tevékenység tartalma/témája: relaxálás után új dal tanítása, ezt követően mesehallgatás,
majd varázsszemüveg készítése.
A tevékenység célja: a tiszta éneklés tanítása és a közös énekes játékok megszerettetése.
A tevékenység feladatai:
Nevelési feladatok: A közösségi érzés fejlesztése, a tiszta éneklésre törekvés
Didaktikai feladatok: az új dal bemutatása, furulyán eljátszása, a téralakítási megoldások
rögzítése az ismert dalos játékok gyakorlásával.
Képesség- és készségfejlesztés: Testséma fejlesztése a térforma alakításával.
Alkalmazott módszerek, eljárások: Bemutatás, szemléltetés, magyarázat, beszélgetés,
gyakorlás, ellenőrzés, értékelés, dicséret.
Eszközök: furulya, IKT eszköz, báb, szemüvegsablon, tükör
Jánossomorjai Aranykapu Óvoda Újrónafői Tagóvodája
Sok-sok csapatmunkában vehettünk részt a hetekben. a kedvencük volt a levélseprés és a karikabújtató játék. Sok figyelemmel, szeretettel, együttműködéssel segítettük egymást. Néhányat sorolok fel amiben a kicsik is hatékonyan részt vettek. Nagy munka volt a az udvarrendezés, ami még most is folyamatban van. Itt a kicsiknek is nagy szerepe volt, hogy zsákba rakják a nagyobbak által összegereblyézett őszi leveleket. Jól megtapostattuk, hogy minél több férjen bele. Szó esett a környezettudatosság, a fenntarthatóság. Sok kisgyerek tisztában van vele, hogy hová kerül a sok levél, miért került sor a kiskert felásására, gyomtalanítására. Részt vettünk közösen csapatjátékokban: karikabújtató, termésgyűjtögető, csapatverseny. Mozgás utáni közös teremrendezés is lelkesedéssel töltötte el a gyerekeket. Sok gyermek segítőkész, empatikus a csoportunkba. Beszélgetések alkalmával is szóhoz engedik jutni egymást, ez leginkább a nagyobb, fejlettebb gyerekekre vonatkozik.