Az októberi boldogságóra célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék, a nehéz helyzetekben is lehet jó dolgokat találni, és gyakorolják a pozitív szemléletet a mindennapokban. Szituációs játékot játszottunk. Minden csoport kapott egy kártyát, amin egy „rossz helyzet” szerepelt, ki kellett találniuk rá egy jó és pozitív megoldást és eljátszották. Ezzel fejlesztették a pozitív gondolkodást, a kreativitást és az együttműködést. Ezután a gyerekek kis lapokra leírták, „Ma mit láttam meg jónak, amit máskor észre sem vettem?” A foglalkozás végén beszélgettünk, hogyan segít, ha a jó dolgokra figyelünk, és milyen érzés volt pozitívan gondolkodni.
Boldogságóra Alapprogram
Az órát fogalmak megmagyarázásával kezdtük, és megbeszéltük, mi a különbség az optimista ember, a pesszimista és a realista ember között.
Idézeteket kerestünk arra, ami a legjobban kifejezi az optimista felfogást. A kutatómunka során a legtöbb szavazat a következő idézetre esett: „Minden nap nem lehet jó, de minden napban lehet valami jó!” Ezt követően wordart program segítségével elkészítettük az idézetet mosolygós emberfejet mintázva, hiszen aki eszerint az idézet szerint veszi az akadályokat, mosolyogni fog, és derűsen kezeli az élethelyzeteket. Annyira magunkénak éreztük ezt az idézetet, és megszívlelendőnek tartottuk, hogy az osztály faliújságjára is kitettük.
Önálló munka keretében kis plakátot terveztek a gyerekek, ahol a lap egyik oldalára egy pesszimista felfogású nézőpont került, a másik oldalára pedig az, miként lehet az adott helyzetet pozitívan értékelni.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A téma megbeszélését követően rajzot készítettünk azokról akik körbevesznek bennünket, akikkel társas kapcsolatban vagyunk. Szív, vagy kör formában középre kerültek a legközelebb álló emberek, és így bővült a kör.
A szeptemberi boldogságórán a hála érzését jártuk körül, hiszen ez az egyik legfontosabb kulcs a mindennapi örömhöz. A gyerekekkel közösen felfedeztük, hogy milyen jó érzés, amikor észrevesszük a jót az életünkben – legyen az egy kedves szó, egy mosoly, vagy egy apró segítség.
Mese: A csodakantár
Az óra keretében felolvastuk „A csodakantár” című mesét, melyben a főhős varázslatos módon megtapasztalja, milyen csodák történhetnek, ha hálás tud lenni azokért a dolgokért, amiket kap. A mese segített a gyerekeknek megérteni, hogy a hála nemcsak másoknak szerez örömet, hanem saját magunkat is boldogabbá teszi.
A mese után beszélgettünk arról:
• Miért fontos kifejezni a hálánkat?
• Mikor éreztük utoljára, hogy valamiért hálásak vagyunk?
• Kinek szeretnénk ma köszönetet mondani, és miért?
A gyerekek nagyon nyitottan és bátran megosztották élményeiket, sok szívet melengető történet hangzott el szülőkről, testvérekről, barátokról.
Kézműves tevékenység: Szeretetkupon készítése
Az óra második felében mindenki elkészíthette a saját szeretetkuponját. A kuponokra olyan kedves gesztusokat írtak a gyerekek, amelyeket ajándékba adhatnak valakinek – például:
• „Egyszeri ölelés”
• „Segítek elpakolni vacsora után”
• „Rajzolok neked egy szép képet”
• „Játszom veled, amit te választasz”
A gyerekek nagy lelkesedéssel rajzoltak, színeztek és díszítettek, miközben végig gondolták, kinek adnák ezt a szeretetkupont és miért. Sokan szüleiknek, testvéreiknek vagy nagyszüleiknek szánták ajándékba.
Élmények, benyomások
Az óra során csodálatos volt látni, mennyire nyitott szívűek a gyerekek, és milyen könnyen rá tudnak hangolódni a hála érzésére. A mese mély nyomot hagyott bennük, a szeretetkupon pedig igazi személyes ajándékká vált.
Az ilyen órák megerősítik bennünk, hogy a boldogság tanulható, és már kisgyermekkorban érdemes rá figyelmet fordítani.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
A barátságlánc készítését vegyes életkorú csoportban végezve jól megfigyelhető volt, hogy a tevékenység hatékonyan támogatta a szociális kompetenciák fejlődését. A különböző életkorú gyermekek együttműködése természetes módon alakult ki: a nagyobbak spontán segítették a kisebbeket a vágás és ragasztás során, ami erősítette felelősségérzetüket és modellnyújtó szerepüket. A saját figura megalkotása támogatta az énkép fejlődését.
A lánc összeállítása során a gyermekek megtapasztalták az összekapcsolódás jelentőségét, ami hozzájárult az empátia és az együttműködés mélyebb megértéséhez. A közös alkotás folyamata lehetőséget adott a kommunikációs készségek gyakorlására, különösen a sorba rendeződés és közös döntéshozatal során. A tevékenység végére egyértelműen érzékelhető volt a pozitív érzelmi töltet, a közös sikerélmény, valamint a csoporton belüli kapcsolatok megerősödése. Összességében a feladat pedagógiailag rendkívül hatékonyan szolgálta a közösségépítést, a társas készségek fejlesztését és a befogadó csoportlégkör erősítését.
A gyerekeknek elmeséltem a hónap témájához tartozó mesét. A tanulók kiszínezték a hozzá tartozó színezőt és babot is ültetett minden tanuló. 2 pohárban,az egyikről gondoskodni fog,szeretettel nevelgeti majd a másikkal a locsolásoson kívül nem fog törődni.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Sok kisgyermeknek a család után az óvoda az első szociális színtere, ahol megtanul más gyerekekkel, felnőttekkel együtt élni, játszani, együttműködni. A társas kapcsolatok hatására fejlődnek érzelmi, erkölcsi, értelmi képességeik.
A foglalkozást szokásos módon hívó képekkel, majd relaxációval kezdtük. Utána színes papírból őszi erdőt készítettünk. Az alkotás során megbeszéltük, hogy az erdő akkor szép és teljes, ha minden fa a helyén van – ahogyan a csoportunk is akkor működik jól, ha mindenki része a közösségnek.
Beszélgettünk arról, hogy az erdőben a fák gyökerei összekapcsolódnak, üzennek egymásnak, segítik egymást, úgy, ahogy mi is összetartozunk a csoportban.
A tevékenységet párkereséssel folytattuk, ahová a csoportban dolgozó felnőttek is bekapcsolódtak. A gyerekek vidám, nyugodt zenére mozogtak a teremben. Amikor a zene megállt, mindenkinek párt kellett keresnie a kiosztott képek alapján.
Zárásként pozitív üzeneteket mondtunk egymásnak, hogy szebbé tegyük a napunkat.
November a támogató kapcsolatok hónapja.
Ebben a hónapban a gyerekek figyelmét arra irányítjuk, hogy ők a társas kapcsolataik felelős szereplői. Próbáljuk velük tudatosítani, hogy a társas kapcsolatok folyamatos törődéssel, ápolással tarthatók karban. A jó kapcsolat nem magától értetődik, és hogy a konfliktusok, problémák is megoldhatók közös akarattal, kedvességgel.
A 3. a osztályos tanulók szeretnek zenét hallgatni, énekelni. Így a tanóra elején elénekeltük „Bagdy Bella: Ha boldog vagy…” című dalát. Az éneklés közben vidámak lettek a gyerekek, táncra perdültek és a refrént gyakran mondogatták: „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…”.
A gyerekek egymástól érdeklődni kezdtek, ki hogy van: „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal. Érdekes volt megfigyelni, hogy aki szomorú vagy rossz kedvű volt a kérdésre igyekezett pozitívan válaszolni és valami jó dolgot megtalálni az adott pillanatban.
„Légy bátor!”- egymás erősítése, bátorítása volt a fő témakörünk. A gyerekek „bátorító tenyér” nyomatot készítettek és beleírták, hogy mitől félnek, mihez kérnek bátorítást.
A gyerekek rajzaiból plakátot készítettünk és kihelyeztük a tanterem falára. Megbeszéltük, ha valakinek bátorításra lenne szüksége, akkor ránézhet a plakátra vagy ha tudjuk, hogy valaki valamitől fél, akkor tenyerünkkel bátoríthatjuk, biztathatjuk őt.
Tanóra végén „Mi a közös bennünk…” játékot játszottuk. Jöjjön ide hozzám, aki szereti a fagyit……,aki néz kézilabda meccset…., aki szeret leckét írni…stb” . Jó volt látni, hogy a gyerekek megjegyezték, ki mikor jött a pedagógushoz. El tudták mondani, társukat be tudták ez alapján is mutatni, hogy ki mit szeret, milyen közös dolgaik vannak.
Egymásra figyeléssel, odafordulással, beszélgetéssel reményeink szerint tovább erősíthetők a támogató kapcsolatok.
Novemberi boldogságóráink témája a társas kapcsolatok ápolása.
Beszélgettünk a gyerekekkel a társak, barátok fontosságáról. Az osztályban szövődő barátságokról sokat megtudtunk. Kinek miért fontos a barát, több kispajtás megfogalmazta, hogy jól érzi magát a barátjával játék közben, sokat nevetnek, boldogok, olyan mintha a testvérek lennének.
Megfogalmaztuk, hogy kinek mit jelen a kedvesség, gyűjtöttünk kedvességet, odafigyelést kifejező szavakat. Ezekből a szavakból szófelhőt készítettem, amit kinyomtatva megkaptak a gyerekek is — bár még nem tudnak mindent elolvasni — év végén visszatérünk erre a témára, és a szófelhő alapján újra megvizsgáljuk, hogy ki mivel egészítené ki. Azt is megtudtuk a beszélgetésekből, hogy senki nem szeret magányos lenni, mindenkinek jól esik egy kis kedvesség, ölelés.
Leültettem körbe a gyerekeket, és a tőlem jobbra ülő szemébe néztem, elmondtam neki: örülök, hogy itt van velünk az osztályban, mert mindig mindenkivel kedvesen beszél, és megöleltem. Arra kértem a gyerekeket, hogy ők is mondják el sorban, a mellettük ülőnek, miért tartják kedvesnek a társukat, a végén öleljék meg egymást.
Szóba került az udvariasság is. Többször tapasztaltam, hogy az osztályomba járó gyerekek nem ismerik az udvariasság fogalmát. Főként a fiúk voltak megrökönyödve, hogy a lányokat mindig előre kell engedni a sorakozókor. Ezt a készséget a boldogságórákon „fejleszteni” szeretném, novemberben többször fogunk még figyelmességgel, udvariasággal kapcsolatos játékokkal, feladatokkal, szituációkkal foglalkozni.
A novemberi boldogságóra témáját Márton-napjához kapcsoltam. Napközis foglalkozás keretében már megismerkedtünk Szent Márton történetével, embertársai iránt érzett önzetlenségével, szeretetével.
Az órát a „Totyog a liba, nagy a galiba” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk, amihez libás fejpántokat is készítettünk. A kis totyogó libákkal végül egy kört alkotva a „Ha boldog vagy… ” hónap dalára táncra perdültünk.
Vidám hangulatban folytatódott a téma bevezetése. A kör közepére állított (minden óránkat elkísérő) Boldogság pillangónkkal játszottunk. Egy gonosz boszorkány bűbájjal szerette volna kicsalni a körből, de a libácskák a köztük lévő szoros barátság segítségével gondosan összezárták a kört, a pillangó védelmére keltek.
A játék után rátértünk az óra témájára. A „Kiről van szó” segítségével mindenki bemutatta egy-egy hozzátartozóját, amit igyekeztünk kitalálni.
Beszélgettünk a barátságról, a barátság ápolásáról, az egymás iránti törődés fontosságáról.
A téma feldolgozását Szent Mártonhoz kötöttem. Lámpásokat készítettünk, közben újra meghallgattuk a hónap dalát, szavakat, tulajdonságokat gyűjtöttünk a barátságról.
Megvilágított lámpás körbeadásával fogalmaztuk meg, hogy mit szeretünk a másikban. Szívmelengető gondolatokkal, meghitt pillanatokkal zártuk az órát.
Továbbgondolást a Márton-napja alkalmából szervezett esti séta jelentette az elkészített, kivilágított lámpásainkkal, mely Tiszabögön egyre nagyobb hagyományt teremt a helyi óvoda szervezésében.
