Optimista október – A boldogság szemüvegén át
Képzeld el, hogy van egy varázsszemüveged! Ha felveszed, minden színesebb, vidámabb és szebb lesz. Ezt hívják boldogság-szemüvegnek. Októberben próbáld ki te is!
Ha reggel mosollyal ébredsz, ha hiszel abban, hogy jó napod lesz, akkor tényleg az is lesz. Minden sikerül, ha bízol magadban, és nem adod fel.
Az optimista ember mindig a jót keresi: a napfényben, a barátok nevetésében, vagy akár egy esős délutánban is. Nézz te is így a világra, és meglátod – minden sokkal vidámabb lesz!
Boldogságóra Alapprogram
Optimista rálátás fejlesztését is nagyon fontosnak tartom az alsó tagozatos korosztályban. A kézikönyv feladataiból válogattam ki, hogy különböző helyzetekben érezzék, melyik megoldást szeretnék leginkább átélni. A foglalkozást egy ráhangolódó relaxációval indítottam, aminek a szőlőszüretelés volt a témája és a beleélés, a képzelőerő előcsalogatása. Nagyon kedvelik ezt, a gyakorlat közben nevetgélés is volt. Így hamarabb feloldódnak a beszélgetésre, a témára. Sok jó megoldást tudtak megfogalmazni. Együtt haladtunk, és írtuk a pesszimista és az optimista lehetőségeket. A másik feladatuk, hogy saját magukat simogassák meg biztató mondatokkal. Meglepett egy-egy megfogalmazás, ami a pozitív pszichológia elméletét támasztja teljesen alá és együtt nem is mondtuk teljesen ki: ” Szeretem magam!; Soha nem adom fel!; Nem kell mindig tökéletesnek lennem!”
A feladatvégzés közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk.
A hároméves korosztályra jellemző, hogy most kezdenek igazán kinyílni a világ felé. Érzelmeiket még gyakran közvetlenül és őszintén fejezik ki, de napról napra tanulják meg, hogy saját viselkedésük hogyan hat másokra. Ebben az életkorban különösen fontos a pozitív visszajelzés, a bátorítás, hiszen a gyerekek az optimizmust – az élet derűs oldalának észrevételét – leginkább a felnőttek példáján keresztül sajátítják el. Célunk, hogy felfedezzék: a világban, akárcsak bennük, rengeteg jó dolog van, amit érdemes észrevenni és megélni.
Foglalkozást kezdő relaxáció: A foglalkozást Bagdy Emőke „Irkafirka, körbe-körbe, karikába” című relaxációs gyakorlatával kezdtük. A gyerekek lelassították a mozdulataikat, elcsendesedtek, miközben finom mozgásokkal, körkörös rajzolással hangolódtunk a nyugodt, derűs együttlétre.
Foglalkozást kezdő éneklés: Ezután Bagdi Bella „Világomban minden rendben van” című albumát hallgattuk meg és együtt énekeltük. A dalhoz mozgássort is társítottunk: kört alkotva táncoltunk, egymás mozdulatait utánoztuk. A közös éneklés és mozgás során a gyerekek megtapasztalták az összetartozás örömét, a derű és harmónia érzését.
A téma bevezetése: A mai napon újra ellátogatott hozzánk Ősztündér, akit a gyerekek már izgatottan vártak. Különlegessége, hogy a szája nincs rögzítve az arcához – így hangulata, arckifejezése változtatható. Ezt kihasználva beszélgettünk a jó és kevésbé jó cselekedetekről, arról, hogyan változik az arcunk és a hangulatunk attól függően, hogyan viselkedünk. A gyerekek elmondták, mi történt velük a héten, és közösen megkerestük, mi volt ezekben a helyzetekben a „jó” döntés.
Mese: Az orosz népmese – A répa
A mese után beszélgettünk arról, mit tanít nekünk a történet.
Kérdések, amelyekkel a gondolkodást segítettem:
Hogyan segítettek egymásnak a szereplők?
Miért volt fontos, hogy mindenki együtt dolgozott?
Szerinted örültek-e a végén? Miért?
Te mikor szoktál örülni valaminek, amit együtt csináltok?
Milyen érzés, ha segítesz valakinek?
A beszélgetés során megerősítettük, hogy a közös munka, az egymás iránti bizalom és a pozitív hozzáállás mindig meghozza a gyümölcsét – mint ahogy a mesében is kihúzták a nagy répát.
Játék: Tükörjáték
A gyerekek a tükörbe nézve elmondhatták, mit látnak magukban.
Például: „Mosolygó szemem van.”, „Kedves a mosolyom.”, „Ügyes vagyok.”, „Szeretem magam.”
A játék célja az önelfogadás és a pozitív énkép erősítése volt. A gyerekek megtapasztalták, hogy mindenki különleges, és sok szép dolog van bennük.
A foglalkozás végén „az optimizmus jelét” kapták meg – egy vidám mosolygó matricát –, amit felragaszthattak saját szívecskéjükre. Ez szimbolizálta, hogy bennük is ott él a derű, a jókedv és a remény.
Családi együttműködés
A hónap során a családokat is bevontuk a témába: közösen tökfaragó délutánt szerveztünk, melyhez jótékonysági cél is társult. A szülők és gyerekek együtt készítették el az alkotásokat, a megvásárolt tökök árával pedig beteg gyerekek gyógyulását segítettük. Ez a közös élmény nemcsak az optimizmust, hanem az összetartozást és az empátiát is erősítette a közösségünkben.
Az optimizmus gyakorlása során a gyerekek megtapasztalták, hogy a világ tele van apró örömökkel – egy mosollyal, egy közös tánccal, egy segítő kézzel. A pozitív gondolatok, a jókedv és a közös élmények erősítették bennük a hitet, hogy „a világomban minden rendben van”.
Az optimizmus ereje
Ma a Tulipán csoportban (kiscsoport)arról beszélgettünk, hogy mit jelent a vidámság és a derű, és hogyan tudjuk meglátni a jót minden napban.
A gyerekekkel közösen felfedeztük, hogy az optimizmus azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy jó dolgok történhetnek velünk, még akkor is, ha néha nehéznek tűnik valami.
A téma feldolgozásához mozgásos játékot is játszottunk: a gyerekek ugrálva léptek be a körbe, miközben vidám zenét hallgattunk. Minden ugrásnál elmondták, mitől lesz nekik jókedvük — például, ha süt a nap, ha anya megöleli őket, vagy ha a barátjukkal játszhatnak. A sok nevetés és mozgás közben megtapasztaltuk, hogy a jókedv mozgás közben is ragadós!
A nap végén körben ülve mindenki elmondhatta:
„Ma minek örültem a legjobban?”
Így megtanultuk, hogy minden napban van valami jó, amit észre lehet venni.
Egy szép októberi délelőtt a Sóstó Vadvédelmi Központba látogattunk el, ahol egy izgalmas vezetésen vehettünk részt. A gyerekek megismerkedtek az ott dolgozó szakemberek feladataival, megtekinthették az ott gyógyuló állatokat (sirály, gólya, rétisas, bagoly, sün, többféle énekesmadár), megismerkedhettek történetükkel és az őket érintő természetvédelmi problémákkal.
Mivel a központ egy természetvédelmi területen található, ezért összekötöttük a Sóstó-Homokbánya Természetvédelmi Terület tanösvényének bejárásával. Ezáltal csatlakoztunk a Világgyalogló Napi kihíváshoz. A 4 km-es túra során ismerkedtünk a nádas élővilágával is (csigák, gyíkok, pillangók, bogarak, gombák, kacsák, bíbicek, gémek).
Természetesen a programra már napokkal korábban elkezdtünk hangolódni:
– Előzetesen megnéztük az időjárás előrejelzést, átbeszéltük, hogyan kell öltözködni. (réteges öltözködés, esernyő, esőkabát)
– Összegyűjtöttük, mire lehet szükségünk a túra során (hátizsák, kulacs, enni-innivaló, térkép, iránytű)
– Előzetesen ismerkedtünk a terület térképével
– Megbeszéltük a gyaloglás egészségre gyakorolt pozitív hatásait, melyhez egy plakátot is készítettek a gyerekek.
A túra után, visszatérve átbeszéltük, ki milyen érzésekkel tért haza, milyen tapasztalatokkal gazdagodott, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
A természetben átélt közös, örömteli élmények során megtapasztalták, hogy ha jól érzik magukat, akkor boldogok, és ha boldogok, akkor könnyebben látják mindennek a jó oldalát. Saját maguk is le tudták vonni a következtetést, hogy a boldog emberek valószínűleg optimistábbak. Persze meg is fordítottuk ezt a véleményt: az optimista emberek boldogabbak.
Októberben a Boldog Óvoda Program keretében az optimizmus témájával ismerkedtünk. A gyerekek számára ez a szó eleinte ismeretlen volt, ezért közösen beszélgettünk róla, mit is jelent valójában.
Elmondtuk nekik, hogy az optimizmus azt jelenti: nem adjuk fel, hanem hiszünk abban, hogy sikerülni fog, és a nehézségekben is meglátjuk a jót.Például, amikor több kisgyermeknek nem sikerült felmásznia a diófánkra, a többiek biztatták őket, segítettek egymásnak, sőt, megmutatták a „technikát” is. Végül egyre többen ültek a diófa ágán – ez az igazi optimizmus!
Arról is beszélgettünk, hogy még akkor is találhatunk szépet a világban, ha elsőre valami nem tűnik jónak. Ha esik az eső, és nem tudunk kimenni az udvarra, a természet akkor is örül: a virágok és a fák a víztől nőnek szépre, nagyra, és díszítik az óvoda kertjét.
Megfigyeltük az őszi természet változásait is: ahogy a zöld levelek sárgává válnak, lehullanak, hogy a süniknek menedéket adjanak, mi pedig újrahasznosítva alkothassunk belőlük.
Így születtek meg a színes, leveles szemüvegek, amelyekkel most „színesen látjuk a világot” – a jót, a szépet, a derűset.Mi, ovisok, így tanuljuk az optimizmust: nem adjuk fel, bízunk magunkban és egymásban, és mindenben meglátjuk a jót!
A gyerekekkel ebben a hónapban a háláról tanultunk. Ez előző hónaphoz hasonlóan most is készítettem tervezetet, melyet kollégáimmal is megosztottam. A foglalkozáson nagyon sokat beszélgettünk, készítettünk hálaleltárt, hálahálókat, hálakavicsokat. Az iskolában a hálakavicsok festésébe örömömre igazán sokan becsatlakoztak. Az elkészült kavicsokat karácsonykor kis szütyőkbe tesszük és szétszórjuk őket a városban, hogy az ott lakókat karácsony ünnepe alkalmából megajándékozzuk. 🙂
A foglalkozást Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalával kezdtem. Ezt többször is meghallgattuk, mert igényelték a gyerekek. Majd egy relaxációs játék következett: Almát szedj, ügyesedj. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Majd elérkezett hozzájuk Boldog Dóra, akit köszöntöttek öleléssel, puszival, majd beszélgettek kicsit. A beszélgetés során kitértünk arra, hogy ki miben gondolja magát ügyesnek, ezekhez képeket is kiraktam. A gyerekek sokféle dolgot mondtak: „Én ügyes szoktam lenni otthon, mert segítek anyának a főzésben”. „Én rajzolásban vagyok ügyes”, „Szerintem én szépen tudok énekelni”. „Én ügyesen elpakolom a játékokat.”, „Én megtanultam cipőt kötni, úgyhogy én abban vagyok ügyes.”, „Én pedig tudok biciklizni”. Sorban elmondták a gyerekek. Aki bizonytalanabb volt, annak segítettek a társai. Majd egy mese következett: Bezzeg Andrea Tódi törpe varázsszemüvege című mese. Figyelmesen hallgatták a gyerekek. Majd mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét. Sokféle eszközt, anyagot ajánlottam fel nekik, így kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal készültek el a szemüvegek. Amíg megszáradtak a munkák, körbeadtam egy tükröt, amibe ha belenéztek, mondani kellett külső vagy akár belső tulajdonságot magukról: pl. „Szép a szemem”, „Tetszik a hajam”. A tükörjáték után Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék következett. Egy gyermek mondott egy szomorú dolgot, egy másik pedig kigondolta, hogyan lehetne segíteni neki. Ezt a játékot nagyon élvezték. Sok ötlet született egy-egy szomorú dologra, problémahelyzetre, egymásnak is segítettek. A foglalkozás végén felragasztották az optimizmus jelét a lépcsőfokra.
Érdekes módon ezt a témát sokkal könnyebben fel tudtam dolgozni az 5.-es osztályomban, mint a hálát. Egy pohár félig teli poharat vittem be, aminek a megnevezésében fel sem merült náluk a pesszimista mondat, hogy: „A pohár félig üres.” Végig az optimizmus sugárzott a gyerekekről. Szívesen oldották meg a munkafüzetben található betűrejtvényeket, amelyekből optimista mondatokat kaptunk. A lakatlan sziget című olvasmány elolvasása után azonnal megfogalmazták a varázsmondatot: „Minden rosszban van valami jó.” Nagyon lelkesen vágták ki a szemüveget, aminek egyik oldalán keresztül mondatokat optimistán fejeztünk be, majd megfordítva kipróbáltuk ugyanezeket a mondatokat pesszimistán befejezni. Kipróbáltuk óra végén a meditációt is, ezt is nagyon élvezték. Az óra végére remekül megértették, hogy egy szituációt hogyan lehet mindig a lehető legpozitívabban megközelíteni, és hogy ez csupán csak rajtunk áll, mi döntjük el.
Októberi Boldogóránk központi témája az optimizmus gyakorlása volt, amelyet a természeten és az iskolakert élményein keresztül éltünk meg. Célom az volt, hogy a gyerekek felismerjék: a természet körforgása a remény, a hit és az újrakezdés örök példája.
A foglalkozás során megfigyeltük, hogyan készülődik a kert a télre, és közben arról beszélgettünk, hogy bár a fák elveszítik leveleiket, bennük már ott rejlik a tavasz ígérete. A gyerekek megérintettek, átöleltek egy-egy fát vagy bokrot, majd megfogalmazták, mit üzenhet nekik a jövőről – például: „Tavasszal új levelem nő!” Ezután mindannyian lerajzolták a saját „optimista fájukat”: egy levél nélküli, mosolygós fát, amely bizakodva tekint a jövőbe, tudva, hogy tavasszal újra rügyet bont, levelet hajt és gyümölcsöt hoz.A hangulatot különlegessé tette, hogy meghallgattuk Petőfi Sándor „Itt van az ősz, itt van újra” című versének megzenésített változatát, https://www.youtube.com/watch?v=kTYTvbMFEdg&list=RDkTYTvbMFEdg&start_radio=1 amelyet együtt is elénekeltünk. A dal hangulata és üzenete tökéletesen kapcsolódott a kert üzenetéhez: a változás természetes, és minden elmúlásban ott rejlik az új kezdet reménye. A foglalkozás végén „kincsvadászatra” indultunk a kertben, ahol mindenki három apró szépséget keresett – színes levelet, virágot, vagy termést A megtalált kincseket közösen szív alakban raktuk ki a földre. A feladat azt szolgálta, hogy ott is meglássuk a szépet, ahol nem mindig sikerül, csak figyelmes szem és nyitott szív kell hozzá.
Ez az októberi Boldogóra élményekben és tartalomban is gazdag volt. A természet közelsége, a közös éneklés és az alkotás öröme segítette a gyerekeket abban, hogy megtapasztalják: az optimizmus nem más, mint hinni abban, hogy a rossz napok után mindig eljön a fény.