Boldogságóra Alapprogram
Andrew Newberg tudós következtetése szerint a mosoly a „legtöbb pozitív érzelem szimbóluma.” Leo Widrich kutatása a mosolygás tanulhatóságára irányult, mert egy tanára arra buzdította, tanuljon meg többet mosolyogni. Ezért kezdte el kutatni a mosoly erejét. Sok évig gyakorolta tükör előtt a mosolygást, amitől zavarban is volt, sőt akadtak olyan pillanatok is, mikor kételkedett a mosolygás tanulhatóságában. Ám, a kutatás az eredménye igazolja, milyen erős hatást lehet kiváltani egy kis mosollyal.
A mosolygást meg lehet vagy újra meg lehet tanulni. Ez azért is jó hír, mert sokan az idő múlásával elfelejtik, hogyan kell valóban mosolyogni. A mosolygás határozottan több, mint izmok összehúzódása az arcon, bizonyítottan hatása és ereje van. Ehhez kapcsolódóan Teréz anya is azt állította, „sohasem fogjuk megtudni mindazt a jót, amit egy egyszerű mosoly tehet”.
A boldogság program utolsó óráján a boldogság lépcső segítségével idéztük fel az elmúlt hónapok feladatait. Aki szerette volna az elmondhatta, hogy melyik tetszett neki a legjobban, mit tanult az eltelt kilenc hónap alatt. Az egyes hónapok jelképei segítették a gyerekeket az emlékezésben. A boldogság foglalkozások egész évben jó hangulatban teltek, nagyon tetszettek a gyerekeknek, sok fontos és hasznos tulajdonsággal lettek gazdagabbak. Az utolsó foglalkozással beléptünk a boldog óvodába. Nagyon örülünk, hogy részt vehetünk ebben a nagyon fontos programban.
Céljaink elérése érdekében fejlődnünk kell, kiállni magunkért, furfangosnak kell lennünk, máskor pedig türelemre és szorgalomra van szükség.
A gyerekek egy része a családban látja a fenntartható boldogságot. Mások sporttevékenységükben. megint mások a társakkal átélt élményekben, kirándulásokban.
Mindenkinek kell, hogy számára fontos céljai legyenek az életben. Valami, amiért megéri küzdeni!
Egy mosoly ereje…
Meg kell látni az apró örömöket, amelyek a tetteinkből származnak. Ha egy idegent előreengedünk a postán, ha segítünk egy idős néninek leszállni a buszról, vagy ha odaadjuk a maradék ennivalónkat egy kóbor kutyusnak, máris jót tettünk. A jó pedig még több jót vonz, és észre sem vesszük, és sokszorosan kaphatjuk vissza azt, amit adtunk.
Nem kell nagy dolgokat tenni! Éppen elég, ha kedvesen, türelmesen és nyitottsággal járunk-kelünk a világban, és amikor úgy adódik, hogy valakinek a segítségére lehetünk: használjuk ki az alkalmat!
Iskolánk diákjai – kicsik és nagyok – karácsonyi Cipősdoboz akciójának célja a rászoruló, árva, nagycsaládos, vagy beteg gyerekek karácsonyi megajándékozása.