Nagyon készültem az első boldogságórámra.!Célul tűztem ki, hogy a szülőket és az óvodapedagógusokat is bevonom a foglalkozásokba. Pár nappal ezelőtt kértem a gyerekeket, kérdezzék meg szüleiket, ők miért hálásak. A gyerekek közül volt aki bevallotta, ő bizony elfelejtette megkérdezni, de néhányan előrukkoltak otthon a kérdéssel szüleik nagy meglepetésére.A meglepődés akkora volt, hogy választ nem is kaptak rá. Eddig. Biztos vagyok benne,hogy nem lesz ez így mindig.Meglepetésként ért viszont a kérés az óvónénik részéről, hogy szeretnének bejönni a foglalkozásra mert kíváncsiak. Jöttek..Valami biztosan megérintette őket,mert ezer kérdéssel árasztottak el. Most már együtt várjuk a következő boldogságórát! A gyerekek, az óvónénik és én. Ó, a legfontosabb: a foglalkozás végén kérdés nélkül is tudtam a választ, én miért vagyok hálás? A mosolytól csillogó őzike szemekért,a pici ölelő karokért.

Először tartottam vegyes korcsoportú óvodásaimnak Boldogság Órát. Nagy lelkesedés fogadott és boldog vagyok, hogy csatlakozhattunk a programhoz. Mi vagyunk a \”libás ovi\” ezért mindenki színezett magának egy libát, amik elindulnak a boldogság vára felé, lépésről lépésre. Az első megálló egy zöld levél, ami a hálát jelképezi. A foglalkozás során beszélgetéssel indítottunk, a nagyobbak ügyesen fogalmazták meg gondolataikat, érzéseiket a hálával, köszönettel kapcsolatban. Játszottuk mindkét ajánlott játékot a falevelekkel, a gyerekek maguktól köszönték meg a kapott levelet és adták tovább. Meghallgattuk a hónap dalát körben ülve, kézen fogva egymást, együtt énekelve. Hálavirágot is készítettünk, melyre lerajzolták a gyerekek, miért mondanak köszönetet, miért hálásak. Egy nagy közös öleléssel zártuk első boldogság óránkat.