Relaxációs gyakorlattal nyitottuk meg a foglalkozást. Erre az alkalomra a „haragom kifújom, mint a cica nyújtózom…” című gyakorlatot választottam. A gyakorlat elvégzése után körbe ültünk és hangulatkártyákkal folytattuk. Megbeszéltük a kártyákra vonatkozó arckifejezéseket. Mindenki választott egyet sorban, úgy, hogy a gyerekek azt válasszák, ami leginkább illik az aznap reggeli hangulatukra. Ha tudták, meg is indokolták, ha pedig nem, segítők kérdésekkel vezettem rá a tanulókat.
Ezután olvastam fel a gyerekeknek a „Tódi törpe varázsszemüvege…” című mesét. A történet meséléséhez vizuális megsegítést alkalmaztam. A gyerekkel a mese megbeszélése után irányított kérdésekkel beszélgettünk a történésekről. Gyakoroltuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját is, amelyet mozdulatsorokkal követtünk. A mese meghallgatása után készítették el a gyerekek a saját szemüvegüket. A szemüveget saját tetszésük szerint díszítették ki a gyerekek. A nap során, ha valaki elszomorodott, arra bíztattuk, hogy nézzen bele a szemüvegbe és próbáltuk megfogalmazni és átformálni az adott negatív érzését és közösen valami pozitív gondolatot találni, amire tud koncentrálni. A gyerekek lelkesen igyekezték használni a szemüvegeket.
A foglalkozás végén meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok…” című dalt. A gyerekeknek annyira tetszett, hogy kérték, hogy a szünetben is hallgassuk meg még egyszer a dalt.
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekekkel az első foglalkozáson a Hála jelentésével, gyakorlásával foglalkoztunk. Közösen összeszedtük, hogy kinek , kiknek, minek vagyunk hálásak nap, mint nap. A gyerekek ügyesen elmondták, hogy hálásak Istennek, a szüleiknek, nagyszüleiknek, testvéreiknek, a napnak, esőnek, a víznek, növényeknek, állatoknak. Megbeszéltük, hogy ki milyen módon szokta a háláját kifejezni. Családtagjaik, barátaik irányába: öleléssel, rajzzal, együtt játszással. Növényeknek, állatoknak: öntözéssel, etetéssel, itatással, sétálással, simogatással, játszással. Beszéltem nekik, hogy Saját magunknak is hálásak legyünk. megdicsérjük magunkat, pihenjünk. Ezzel kapcsolatban a Pillangó légzés gyakorlatot mutattam be nekik csoportonként.
A foglalkozások második felében előre kivágott levél mintákat színeztek ki, és a saját jelükön kívül belerajzolták annak a csoporttársnak a jelét is, akinek hálásak. A foglalkozás alatt a gyerekek „A Hálafa története” című mesét hallgatták meg.
A végén a csomagoló papírra festett „Hálafa” ágaira ragasztották fel a saját leveleiket, így a Hálafa egy színes, őszi hangulatot keltett, vidám fa lett.
Az optimizmus gyakorlása
Órakezdő relaxáció:
Az optimizmus szó az enyhe értelmi fogyatékos gyermekek számára nagyon nehéz fogalom. Ezért relaxációval a „Körbe-körbe karikába” indítottuk a foglalkozást, majd meghallgattuk a hónap dalát.
Elmondtam a foglalkozás témáját, majd megkérdeztem, ki hogyan érzi magát? Megpróbáltuk az arcunkkal is kifejezni, mit is érzünk, majd ellentétes érzelmeket is kifejeztük. A mimikai játék nagyon feldobta az óra kezdetét.
A téma feldolgozása:
A téma feldolgozása során megkérdeztem a gyerekeket, tudják-e az optimista szó jelentését? Mivel nem tudták pontosan megfogalmazni, ezért a derűlátás, a bizakodás és a hit szavak elhangzása, jelentésük saját példán keresztül történő tudatosítása már megértette a gyerekekkel mi a cél a mai órán. Azért, hogy a gyerekek még jobban megértsék milyen is optimistának lenni Petőné Honvári Jolán Vidámfalva és Szomorúfalva történetét olvastunk fel közösen.
A történetet megbeszélve a gyerekek egy nagy optimista látásmódot szimbolizáló szemüveget színeztek ki, olyan színűre, amilyenre szerették volna. Közben a Pozitív gyerek vagyok gyerekdalt hallgattuk.
Az óra lezárása
Összefoglaltuk, miért jó optimistának lenni. Minden gyermek megkapta az október hónapjára vonatkozó Családi optimizmus naptárját. Végül a gyerekek kérésére játszottunk egyet a POZITIVITY társasjátékkal, amely során saját pozitív élményeikről meséltek.
A társasjáték nagyon tetszett nekik, kérték, hogy a legközelebbi foglalkozáson több idő legyen a játékra! Megígértem, hogy így lesz, és legközelebb csak játszani fogunk!
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KÖZÉPSŐ CSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 2.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A középső csoportosokkal már az előző nevelési évben is találkoztam, hiszen kiscsoportban is tartottam nekik Boldogságórákat. Mosolyogva és izgatottan várnak minden alkalommal. Segítenek a laptopot és a hangszórókat áthozni a csoportjukba.
Először tornásztunk, majd a zenét meghallgatva arra is mozogtunk. Megmutattam a középsősöknek, hogy a kicsikkel hogyan táncoltunk, milyen mozdulatokat végeztünk. Nagyon ügyesek voltak, amikor Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című zenére táncoltak. Beszélgettünk az optimizmusról. A gyermekek megfogalmazták, hogy az a gyerek boldog, jól viselkedik, játszik a barátjával, megosztoznak a játékokon, kedves, szót fogad. Megfigyeltük az ablakon beáramló napsütést, ennek nagyon örültek a gyerekek. Észre vettük a falon és az ablakban az őszi díszeket. Felsoroltuk, hogy a levelek milyen gyönyörű őszi színekben pompáznak. Megnéztük, hogy a gyermekek közül kinek a ruhája hasonlít az ősz színeire. Több gyermeken is volt barna, citromsárga, narancssárga, zöldnek az árnyalatai, bordó színű ruhadarab. Csoportosítottuk, hogy melyik színből van több és melyikből kevesebb, vagy ugyanannyi. Jó kis játék volt. A végén meghallgatták figyelmesen a Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét. A szemüveg és a mosolygós arc színezőt pedig a középsősök is kiszínezhették. Jól éreztem magam, mert sokat nevettünk, beszélgettünk, játszottunk.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 2.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A kiscsoportosaimnak második alkalommal tartom a Boldogságórát. A zene meghallgatásával kezdtük. Ahogy megszólalt a zene, máris elkezdtek táncolni. Van a csoportunkban két autista gyermek is. Ők segítséggel, de jókedvvel végezték a zenére mozgást. Amikor vége lett a Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című dalnak, akkor kérték, hogy: „– Még egyszer!”
Örömmel játszottam le újra a dalt, amire a mozgásos koreográfiát már több gyermek is ismételte. Nagyon szeretnek táncolni. Még nagyon kicsik és mozgékonyak, szeleburdi kiscsillagok a kiscsoportosaink. Egy kicsit kimelegedtünk és hogy pihenjünk, leültünk a szőnyegre. Ekkor próbáltam a gyermekeket rávezetni arra, hogy milyen is az optimista gyermek. Kinéztünk az ablakon, szépen sütött a nap, a madarakat hallottuk a fákon csicseregni. Ahogy ezt hallgattuk, egyszer csak kopogtak a csoportszoba ajtaján és hoztak be az iskolások két kis állatot, amelyeket csodálattal és örömmel fogadtunk. Nagyon tetszett a gyermekeknek a papagáj és a mókus. Az előző héten az állatokról beszélgettünk. Boldogok voltak a gyerekek, hogy ilyen közelről láthatják és megsimogathatták a kismadarat és a mókust. Nagyon jó volt az idő, ezért ki tudtunk menni az udvari játékokhoz játszani. Szuperül éreztük magunkat! Az ebéd is finom volt és pihenőidőben meséltem el a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Kiszíneztük a varázsszemüveget és az optimizmus jelét is. Egész héten végig vittük a Boldogságórát, így jutott idő másik mesére is. A varázsbonbon mese azért volt érdekes, mert a gyermekeket arra ösztönözte, hogy megkóstolhassák az általam hozott varázsbonbonokat. Tényleg jókedvre derítette a gyermekek többségét és motiválta őket abban, hogy ügyesen összepakoljanak, figyeljenek. A játék, a tánc, a zene, a mozgásos játékok örömforrás számukra.
.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
„Az én Varázsszemüvegem!”
A csodás október, a gyönyörű ősz színei reménnyel töltötte el a mi kis csoportunknak is, hogy szebbnek lássuk a világot, és higgyünk abban, hogy boldogabbak lehetünk, ha optimistán szemléljük, és meg tudjuk látni a szép dolgokat benne.
Az októberi foglalkozást a „Fújj-fújj” című relaxációs játékkal készítettem elő, melyben azt játszottuk, hogy mi vagyunk az őszi szél, és mozgatjuk az őszi fákat. Ezt mozgással, és ki-be fújással gyakoroltuk, mely segítette testben és lélekben is ráhangolni a gyerekeket a témára. A gyerekek kreatívan választottak hangokat, aszerint, hogy gyenge szellő, vagy erős szél hangját utánozták. Miután lecsendesedett a „szél”, meghallgattuk Bagdi Bella- Pozitív gyerek vagyok c. dalt, amely alatt körbe sétáltunk a csoportban. Majd Szomorú Szilárd, és Boldog Blanka Játékkal vezettem be a témát. A gyerekek húztak egy szomorú, vagy vidám arcot ábrázoló kártyát, majd elmutogatták, vagy eljátszották, a többiek pedig kitalálták, hogy ők most éppen milyen, (boldog, vagy szomorú) állapotban vannak a kártya szerint. Nagy örömömre, a gyerekek miután ráéreztek a játék ízére, nagy lelkesedéssel, és kreatívan fejezték ki érzelmeiket. Volt, aki csak lebiggyesztett szájjal jelezte, hogy ő most szomorú, és volt, aki boldogan megölelte a társát.
A téma feldolgozását a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesével folytattam. Vendégségbe jött hozzánk Tódi törpe, és Süni Artúr, (bábok), akik segítettek megismerni a varázsszemüveg titkát. A mese végén megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, melyet mozgással kísérve el is játszottunk. A gyerekek szerették volna felpróbálni Tódi varázsszemüvegét, így körbe adtuk, és mindenki kipróbálhatta. Közben beszélgettünk arról, milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ, mit látunk szépnek a világban, és mi az, amin változtatnánk, ha megtehetnénk? Beszélgettünk arról is, hogyha levesszük a szemüveget, hogyan lehetünk képesek szebbnek, jobbnak látni a világot. Tódi törpe hozott ajándékba a gyerekeknek szebben látó varázsszemüvegeket, amiket bármikor felvehettek, amikor szomorúnak, rosszkedvűnek érezték magukat. Ezeket egész hónapban használhatták a gyerekek, egy kosárban helyeztük el a csoportban. Egyszer elvittük magunkkal az élményszerző sétára, amikor a varázsszemüvegünkkel is megcsodálhattuk, milyen gyönyörű az őszi természet. A foglalkozás lezárásaként mindenki elkészíthette a saját szemüvegét, melyet haza vihettek, és apa, anya is felpróbálhatták a szebben látó szemüveget.
A foglalkozást a Bagdi Bella- Boldog vagyok c. dalával zártuk, mely alatt szabadon táncolhattak a gyerekek az optimista szemüvegükben.
Így nyújtott segítséget nekünk a szebben látó varázsszemüveg, mely nem csak az októberi foglalkozáson, hanem egész hónapban végig kísérte a csoport mindennapjait. Ha szomorúak, rosszkedvűek voltunk, vagy nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna, csak felkaptuk- mert mindig kéznél volt-és megpróbáltunk változtatni, és optimistán látni a világot!
1.Bevezetés: mozgás alapú relaxáció
Fúj, fúj, égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok.
Bemutatkozik boldog Blanka és szomorú Szilárd.
2.Téma feldolgozása:
Mese: Tódi törpe varázsszemüvege.
Mese előadása, megbeszélése. Varázsszemüveg felvétele után elmondja mindenki miben ügyes, miben szeret ügyes lenni.
Optimista fa elkészítése minden ág más-más ( ügyesen rajzol, számol…)
Falevelek vágása, ragasztásra a jelére. Mindenki megnézte a másik gyerek levelét. Levezetés: Bagdi Bella : Pozitív vagyok c. dalát többször meghallgattuk , mozgás a zenére.
Tevékenység továbbvitele: a gyerekek felragasztják más színű levélből , hogy mit szeretnének elérni, miben szeretnének fejlődni, lehet egy színes levelű fája is a csoportnak
Egymás felvidítása szuperül sikerült grimaszokkal, sok nevetéssel. A szebben látó mondókát gyorsan megtanultuk és máris szebben láttuk a világot. A varázsszemüvegek igazán egyedire sikerültek, kitartóan színesítették őket.
Optimista vagyok, ha a projektoktatásról van szó. Hiszen ez egy olyan lehetőség a pedagógusok számára, mellyel a mai kor gyerekei számára is érdekessé, izgalmassá teszi az oktatást. A tanév során több projektet is megvalósítunk, most már nem csak a saját osztályommal, hanem az egész alsó tagozattal. S hogy mások is megtapasztalják ennek izgalmát, megmutathassuk a projektek során elkészült fejlesztő játékokat, ötleteket, folytatjuk az előző években nagy sikert aratott „Folyosóprojekteket”, ami: tematikus program az alsó tagozaton. A tanév során négy alkalommal (ősszel, télen, tavasszal, nyáron) bemutatót tartunk az alsós osztályokban folyó aktuális projekt megvalósulásáról (folyosó berendezése, megnyitó, fejlesztő játékok bemutatása, eszközök kipróbálása, kincskeresés, beszámoló tematikus napok…) A programban az egész alsó tagozat részt vesz, a négy évszakot felosztjuk az osztályok közt. A Boldogságóra pedig egy egész évet átfogó projektünk, ami szintén helyet kap a bemutatókon, hiszen már régóta arra törekszem, hogy beillesszem a gyerekek mindennapjaiba. Az optimizmust összekapcsoltuk az őszi bemutatóval. Könnyű optimistának lenni a gyönyörű, színes erdőben, kapcsolódni a természethez. Az első projektünk: „Hallgatag erdő” elnevezésű. (Gryllus Vilmos Dala után). Az osztálykiránduláson gyűjtött kincseket felhasználva folyt a „munka” minden tanórán. Különleges élmény volt látni a gyerekek arcát, ahogy megérintették a szarvas agancsát, vagy belenézhettek a távcsőbe. Kitűnően használtuk még mozgásfejlesztésen is.
Szerettük az októbert!
Sok sok olyan gondolatot megfogalmaztak a gyerekek, amire nem is számítottam. Bele tudtak helyezkedni a hála érzésébe és fogalmába. Meg tudták fogalmazni kinek miért hogyan lehetünk hálásak. A mesét teljes mértékben megértették és átérezték. A téma továbbadásaként pedig hálafaleveleket szedtek az udvarban, amit oda is adtak azoknak, akiknek hálásak valamiért.