Napraforgók csoport (Pásztó Katalin -Boldogságóra – oktató)
Boldogságóra Alapprogram
Az októberi hónapban a boldogság órákon az optimizmusról beszélgettünk.mit takar ez a fogalom,miért kell optimistának lenni,kivel vagy mivel szemben gyakoroljuk az optimizmust?a diákok különféle meglátásokba helyezkedtek:mert beborul az ég,de lesz utána napocska…nem sírok a rossz osztályzatért,mert kijavítom…és sorolták.A plakáton is jól szemléltették az indulatokat,ellentétbe állitva ezzel az örök optimista és pesszimista tábort.Persze,mondani se kell,mi győztünk,a mindig optimisták. (Kisürgék csoport ´, Horváth Tímea – Boldogságóra – oktató)
OKTÓBER – OPTIMIZMUS
1. osztály
Az OPTIMIZMUS témakörét az 1. osztályos tanulókkal dolgoztuk fel.
A bevezető órán megbeszéltük, mi is az az optimizmus, hogyan gondolkodik egy optimista, pozitív gyerek. Beszélgető körben kiderítettem, hogy mik azok a dolgok, amit letörhetik ezt az optimizmust, mi szegheti kedvüket. Több tanuló is megfogalmazta, hogy ők a KICSIK az iskolában, még nem tudnak írni, olvasni, az óvoda után még nehéz nekik az átállás a folyamatos munkára, néha meghallják a nagyobbaktól: „Te ezt még nem tudhatod. Túl kicsi vagy hozzá.” stb. Erre a gondolatra, valamint a pozitív szemlélet erősítésére fűztem fel a szeptemberi Boldogságóra témáját.
Az órát Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatával kezdtük: „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom!”. Megbeszéltük, ki milyen „kincset” rejt magában, milyen értékekkel rendelkezhet egy ilyen kicsi gyerek is.
Meghallgattuk, majd közösen elénekeltük Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát, kiszíneztük a hozzá tartozó színezőt.
A személyiségfejlesztő kártyák közül válogattunk: melyik fejezi ki leginkább az optimizmust („A jó oldalát nézem mindennek.”, „Bármi is történik velem, az a javamat szolgálja.”, „Mindig van lehetőségem kijavítani a hibáimat.” stb.), melyik a „legpozitívabb” kártya ( „Szeretek mosolyogni és sokat mosolygok.” → egy nagy napocska).
Elolvastam a gyerekeknek A szomorú királykisasszony című mesét, beszélgettünk róla, a saját szomorúságainkról és azok pozitív végkifejletéről.
Az óra további részében a kiinduló negatív érzést („kicsi vagyok”) fordítottuk át pozitívvá: belenéztünk a „varázstükörbe”, ahonnét csupa pozitív (erős, bátor, gyönyörű gyerek → katonák, rendőrök, tündérek, királylányok stb.) arc nézett vissza ránk, akiket a gyerekek le is rajzoltak. Az elkészült alkotásokból tablót készítettem, melyet kitettünk az osztályban, hogy minden nap emlékeztesse a gyerekeket a pozitív hozzáállásra, az optimizmusra.
Az optimizmus gyakorlása – Nagyító
A könyvben található mese felolvasása után megbeszéltük, összefoglaltuk a mese mondanivalóját, tartalmát. Majd mindenki elmondta, hogy mi az, ami saját magában szerethető. A csoportot két részre osztottam, az egyik csoport szomorú, a másik vidám arcokat színezett ki. Az elkészített arcokat elhelyeztem egy dobozba, ebből kellett mindenkinek egyet kihúzni és be kellett mutatni a rajzon látható hangulatot. A következő foglalkozáson egy képet készítettünk. Az elhanyagolt, szennyezett, lerombolt játszótéren egy kislányt tettünk ʺnagyítóʺ alá, aki tudja, hogy a játszótéren gondoskodni kell a hulladék elhelyezéséről, a rendezett, gondozott környezetek a környezet állapotának megóvására indítanak, míg a szennyezett, elhanyagolt környezetek rombolást, vandalizmust váltanak ki. (Spongyabob csoport – Csókás Margit Boldogságóra – oktató)
Tanulásban akadályozottak 4-5. összevont évfolyamán foglalkozunk ezzel a programmal. Az októberi feladat az optimizmus megértése. A tanóra elején meghallgattuk a hónap dalát, amely a tanulókban önálló kérdéseket, véleményeket indított el. Beszélgető kör segítségével értelmeztük a fogalmakat, majd egy rajzban fejeztük ki a témáról fogalmazódott gondolatainkat! Az óra második felében szituációs játékokat játszottunk a pesszimizmus és optimizmus fogalmának elmélyítése érdekében. A tanulókban őszinte véleményeket, gondolatokat indított el a téma.
Nagy próbatétel a gyerekeknek az első osztály. Egyik nagy kihívás volt a fecskevonal írása. Én a délutáni foglalkozáson igyekeztem biztatni őket, majd egymást is lelkesítették. Végül hatott a pozitív hozzáállás.
Boldogságóra-tanár: Bieber Mária
Osztály: Mosolykedvelő 7/c
A következő Boldog Óránkra a ráhangolódást egy kis zenével kezdtük. A zene előtt kaptak egy-egy boldog és szomorú arcot ábrázoló kis képet, amelynek célja az volt, hogy ha véget ér a zene, akkor fel kellett tartani valamelyik arcot. Ez a kis zene arra szolgált, hogy a gyerekekben érzelmeket keltsen. Van akiben pozitív, van akiben negatív érzelmeket keltett. Majd két csoportra osztottam az osztályt, az alapján, hogy ki milyen érzelmeket érzett a zene hallgatása közben. Majd a két csoport kapott egy-egy befejezetlen mondatokat tartalmazó papírlapot. Annak megfelelően kellett befejezni a mondatokat, hogy optimista vagy pesszimista a csoport. Majd meghallgattuk a két csoport mondatait és azoknak, akik pesszimista gondolatokat fogalmaztak meg, azokat átalakítottuk pozitív gondolatokká. Majd beszéltem nekik arról, hogyan csempészhetünk a mindennapjainkba pozitivizmust. Hogyan láthatjuk meg a mindennapjainkban a jót és szépet. Utolsó előtti gondolatként elkészíthették, hogy „Mit szeretnék pár nap, hónap, év múlva?” gondolattérképeiket. Végül meghallgattunk egy zenét, amelynek a szövegét kielemeztük és arra jutottunk, hogy pozitív, optimista gondolatokat hordoz és megszívlelendő tanácsokat ad. Végül együtt énekeltük el a dalt.
