Az emberek az őszi erdőben a száraz, lehullott falevelek között tűzet gyújtottak, a kiürült vizes palackokat eldobálták.
Ami szép felfedezhető mégis az erdőben egy mókus aki éppen eleséget gyűjt magának.
Boldogságóra Alapprogram
Az emberek az őszi erdőben a száraz, lehullott falevelek között tűzet gyújtottak, a kiürült vizes palackokat eldobálták.
Ami szép felfedezhető mégis az erdőben egy mókus aki éppen eleséget gyűjt magának.
Az emberek az őszi erdőben a száraz, lehullott falevelek között tűzet gyújtottak, a kiürült vizes palackokat eldobálták.
Ami szép felfedezhető mégis az erdőben egy mókus aki éppen eleséget gyűjt magának.
Többször hangoztattuk az órán: Gondolkodjunk pozitívan! Eljátszottuk az optimista és a pesszimista viselkedést bizonyos szituációkban. Elhatároztuk, hogy mi más szemüvegen keresztül nézzük a világot. Varázslatos szemüveget készítettünk, melyen keresztül csupa szépet és jót látni. 🙂 Mottónk lett: „A felhők mögött süt a nap!” Vígan hallgattuk, énekeltük, hogy mindenki tudja: POZITÍV, POZITÍV GYEREK VAGYOK…!!!
A kollégiumi foglalkozáson az optimizmus tanulható képességünk címet adtuk az októberi hónapnak. Sajnos a mai világban kezd elveszni az a pozitív hozzáállás, szemlélet, amit magam is vallok. Ezt sajnos a diákjaim többségén is észrevettem, így nagyon örültem a témának. A foglalkozás alkalmával először is tisztáztuk, hogy mit is jelent pontosan az, hogy valaki optimista és mit az ha valaki pesszimista. Ezt követően pedig saját bevallásuk szerint kellett csoportosítani magukat. Majd ebből egy általam irányított vita-beszélgetés indult a két oldal között, felhasználva az erős- és gyenge érveket, melyeket előzőleg már megkaptak, megbeszéltünk. Amint lecsitultak a kedélyek, belekezdtünk a tankönyv által megadott tesztbe, és igen, itt is pont azok a gyerekek lettek a kevés pontszámúak, akik pesszimistának vallották magukat. A foglalkozáson elkészítettünk egy PoziFát, melyre „levélként” kerültek fel azok a pozitív gondolatok, melyeket a tanulók írtak. A foglalkozás zárásaként mindenki kiválasztotta a számára leginkább tetszőt és felolvasta, majd rövid összefoglalásban megosztotta mindenkivel, hogy mit érzett a foglalkozás alatt, volt e olyan eleme a foglalkozásnak, melyet megfogad, vagy elgondolkodtatta. Illetve meghallgattuk itt is a hónap dalát.
Az optimizmus témát több személysiégfejlesztő órán át dolgoztuk fel. A gyerekek sok történetet idéztek fel, mindenikben megtalálva a jót.
A tevékenységeket követően lerajzolták, hogy mi az, ami felvidítja őket egy szomorú szituációban.
A rajzokon a nagyítókban azok a képek láthatóak, amelyek segítenek optimistán látni a világot.
Az osztály 3 csoportot alkotott szerint, hogy milyen témában szeretnének dolgozni. Nagyon aktuális problémát jelenítettek meg, a közlekedés túlzsúfoltsága és környezetünk, a földünk szennyezettsége.
Az egyik képen az olaj ömlik be a gyárból be a vízbe, de egy kis részen már valaki próbálja tisztítani, hogy megállítsa a folyamatot.
A másik képen földünk nagy része már menthetetlen, de milyen érdekes a gyerekek Magyarországot emelték ki, ahol még van tiszta levegő és élhető környezet.
A harmadik képen túlzsúfolt közlekedés látható az utakon, de még maradt remény, vannak parkok, ültetnek fákat, ami a szennyezett levegőt tisztítja.
Optimista Októberünk valóban sok derűvel, nevetéssel, jókedvűen telt el. Mindennapjainkat áthatotta annak gondolata, hogy megtaláljuk minden helyzetben a jót, nem csupán akkor, ha a varázsszemüveg rajtunk van.
Tódi törpe mintájára néhány gyermekünk társai körében is alkalmazta a segítés csodálatos varázsát.
Micsoda „csodák” történtek általa!!!
Nagyon szerették az optimizmus jelét, a smiley-k színezését, melyeket hangulatuk szerint választhattak.
Napközben sokszor azt vettük észre, hogy valamelyik gyermekünk Bagdi Bella Boldogságról szóló fülbemászó dalát dúdolgatja.
Számunkra nagy örömöt jelent a szülők folyamatos érdeklődése, pozitív megerősítése, OPTIMIZMUSA 🙂 a programmal kapcsolatban!
A kollégiumi csoport foglalkozásán elsőként a hála témakörével foglalkoztunk. Fontosnak tartottam a foglalkozás során, hogy azt a fajta mindennapi hálát erősítsem a tanulókban, amit nem látok rajtuk nap, mint nap. Legyenek hálásak minden egyes napért, minden egyes pozitív vagy akár negatív hatásnak, hogy legyenek hálásak azért amit kaptak az élettől, a családért, a barátokért, és még sorolhatnám.
Kollégiumi foglalkozás révén átbeszéltük inkább ezt a témakört, megnéztük az ide kapcsolódó youtube videókat, valamint egy kis feladatot kaptak, minden nap legalább egy hétig hálanaplót kellett vezetniük. Fontosnak tartottam kiemelni, hogy ebbe bárki, bármit írhat, hisz nem lehet tudni, hogy épp ki és miért lesz hálás. A naplókat elolvasva igen sokszínű munkák születtek. Volt aki a legújabb telefonjáért, cipőjéért, Glamour napért volt hálás, de akadtak olyanok is, akik sokkal komolyabban vették, és olyanokat írtak, hogy a szép, őszi időért, az esőért, a szélért hálásak és ki is fejtették, hogy miért.
Összességében a foglalkozás jól sikerült, de még meg kell szokniuk a tanulóknak ezt a fajta foglalkozásformát is.
