HA ÉN LENNÉK A JÓ TÜNDÉR…

A mindennapos beszélgető körben próbáltam nagycsoportosainknak elmagyarázni az optimizmus és pesszimizmus szavak jelentését. Öt-hat éveseknek még nehéz megérteni ezeket a fogalmakat, így segítségképpen gyerekrajzokat néztünk meg közösen. Közben elmondták, hogy egy–egy rajz látványa örömet vagy szomorúságot okozott nekik.

A „varázstükör”kiválóan alkalmas volt arra, hogy bátran elmondják pozitív tulajdonságaikat. Csoportunkban reálisan látják magukat a gyerekek, tudják miben jók, vagy miben kellene még ügyesedniük.

„Ha én lennék a jó tündér”(fiúknál varázsló) játékban bizony sok mindenkin segítenének, változtatnák a világon gyermekeink. Csoportunkba jól szituált szülők gyermekei járnak:
„Ha mindenki szeretné egymást, akkor szép lenne a világ”
”Én a szegényeknek szép házat vennék!”
” Vásárolnék egy kerekes szemetes kukát, ami összeszedné és elnyelné az összes szemetet.”
”Kicserélném a rozsdás kapukat.”
”Mindenki boldog legyen!”
”A beteg embereknek virágot vennék!”
” Nadapon nagyon sok fát kivágtak, helyettük sok fát ültetnék.”
”A szegényeknek új ruhát vennék.”
”A szegényeknek pénzt adnék”
”Apának vennék egy dzsondért.”
”Minden beteget meggyógyítanék.”
”Elvinném a szegény gyerekeket a tengerre fürödni.”
”Az afrikai gyerekeknek adnék sok ételt.”

Az optimizmus téma feldolgozását több napra terveztem. Az előkészítő relaxációs játékok után bevezetésként, pozitív megerősítő drámajátékokat játszottunk a gyerekekkel. Több elgondolkoztató motívumot tartalmazott Tódi törpe meséje, – „a süni szúr tüskéivel, de megtudja védeni magát”, meglehetett értetni, ha máshogy nézem milyen különleges ez a tulajdonság, észre vettük a jót. – de a gyerekek kitértek az állatvédelemre is a mesén keresztül megérezték milyen rosszul esik a süninek, ha bántják, rúgják. A napok lezárásaként a beszélgető körben, egymás jó tulajdonságait emeltük ki ezzel is pozitív megerősítést adva. Az elkészült egyéni varázsszemüvegeket felvéve, érdekes volt a hatás: mindenki boldog volt és vidám. Váltott mikrocsoportos játékban a szemüveget használva azon átnézve, egymásra figyelve, jó tulajdonságokat mondtunk egymásnak.
Örömömmel töltött el, hogy a gyerekek maguktól többször is elbábozták újra a mesét, és hogy napjainkat átszőtték a spontán beszélgetések, egymás ügyességének észrevételéről, valamint törekedtek jóságra, a sikerre. Érdekes volt látni, ki hogy értékeli magát az „Erre is képes vagyok” színezőn és ki – mit tud magáról, hogy mire képes pl.: Jól gondolkodni.

Ha azon gondolkodunk, hogy mi is az optimizmus akkor egy olyan életszemléletre gondolunk ami jó és pozitív szemszögből mutatja meg a világot. Az optimista gyermek vidám, hamar túllép az akadályokon és szereti a vidám közösségeket, amilyen az óvoda is. Nekünk óvodapedagógusoknak fő feladatunk, hogy akár egy szomorúbb, nehezebb nap után is vidáman és kiegyensúlyozottan távozzon a gyermek az óvodából.
Minden nap arra törekszünk kicsi léptekkel, hogy optimista gyermekből egy optimista emberré váljanak.
Ebből a meggondolásból kiindulva beszélgettünk a gyermekekkel arról, hogy mi is okoz nekik boldogságot, akár pillanatnyit is, és mi az, amitől szomorúak lesznek.
A gyermekek nagyon kreatívan sorolták fel a nekik boldogságot okozó dolgokat, mint pl. a színes levelek (mivel őszi témát dolgoztunk fel), a levélszőnyeg, amit elkészíthettek az általuk összegyűjtött, megfigyelt és megtapogatott levelekből, az általuk sütött sütőtök elfogyasztása, a gyurmázás, rajzolás….
Mi az, ami szomorúságot okoz? Hát a szemét, az eső, ami miatt kevesebb időt tölthettünk az udvaron, a fekete, felhős ég, hogy nem süt a nap…..
Végül elkészítették az általuk megtervezett képet, amelyre felragasztották a rajzaikat, középen egy fotóval, ami az egyik kedvenc tevékenységükön készült. A rajzaik rendetlen, “csúnya” dolgokat ábrázolnak (felhős ég, szemetes, romos környezet, szomorú arcok…), de mindezek közül kitűnik az, ami gyönyörű és nekik örömet okoz: az együttlét, a biztonság, a közös tevékenység. ŐK MAGUK!