Második boldogságóra alkalmunk is legalább olyan kellemes élmény volt, mint az előző.
A gyerekek életkori sajátosságaiknak megfelelően vettek részt a tevékenységben (3-4 év). Az optimizmussal beszélgető kör alkalmával ismerkedtünk. Személyes példákon át próbáltam bemutatni számukra, hogy mit is jelent ez a szó, majd megállapítottuk, hogy optimistán és boldogan készülünk közelgő óvodabálunkra.
A gyerekek kedvelték a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, amely beépült későbbi játékukba is, hiszen a szabad játékuk során is játszották, kisebb csoportokban vagy párosan is „Boldog Peti” és „Boldog Lalóként”.
Sokat beszélgettünk a boldogságról és szomorúságról, az élet szépségéről. Megfogalmaztuk, majd meg is néztük nagy tükörrel szemben, hogy, milyen, amikor boldogok, vidámak vagyunk? illetve, milyen, amikor szomorúak vagyunk? Mit tehetünk, hogy a szomorúságunk hamar elmúljon?
A beszélgetés zárásaként körbeadtam a kis tükröt és próbáltuk megfogalmazni a szépet és a jót magunkról. Nem volt egyszerű, így segítettük, bátorítottuk egymást.
Továbbra is arra törekszünk, hogy a gyerekek számára optimista, pozitív világszemléletű mintát nyújtsunk.
Boldogságóra Alapprogram
A gyermekek még nem igazán találkoztak az optimizmus szóval, így amikor saját életükből pár példát említettünk nekik, hamar megértették mit is jelent. A boldogságórát relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd megismerhették Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát is. Nagyon tetszett nekik a játék, könnyedén felvidították szomorú társaikat. A témához kapcsolódó mese meghallgatása után megismerkedhettek az óvó néni varázs szemüvegével, melyen keresztül mindent szebben tudunk látni. Alig várták, hogy ők is elkészíthessék a saját szemüvegüket. Az egyik gyermek azt mondta, hogy elviszi magával az őszi szüneti üdülésükre, és a szüleinek is oda fogja adni, hogy mindent még jobbnak, még szebbnek lássanak. Egy másik napon a tükörjátékot is kipróbáltuk. Nagyon sok jó tulajdonságot mondtak egymásról a gyermekek, mely mindenkit jó érzéssel töltött el, önbizalmuk növekedhetett a játék által.
Osztályfőnöki órán foglalkoztunk az októberi témával, az optimizmus gyakorlásával.
Először röviden beszélgettünk az elméleti háttérről, az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát, jellemzőit tisztáztuk.
Ráhangolásképpen meghallgattuk Bagdy Bella: A világomban minden rendben van című dalát.
Aztán közösen kiválasztottuk a feladatok közül az optimista SMS írását. Három csoportot alkotva megállapodtunk egy-egy témában, amit a csoportok átbeszéltek, majd az problémák megoldásaként SMS-t írtak, amiket aztán felolvastak egymásnak.
A gyerekekkel több napon keresztül boncolgattuk, mit is jelent az optimizmus. Egy beszélgető kör keretében, megkérdeztem a gyerekeket, mit jelent az, ha valaki optimista. Olyan válaszok érkeztek, egy két nagycsoportos gyerektől, hogy vidám, boldog, de többnyire nem értették a szónak a jelentését. Ezután mindenki elmondhatta egy rossz élményét, és azt hogyan sikerült végül megvígasztalódnia. Ezt követően két csapatra bontottam csoportot, egy szomorú és egy vidám csapatra. A vidámaknak el kellett érniük, hogy a szomorúak is vidámak legyenek és velük együtt nevessenek. Ez azért volt érdekes, mert az egyik kisfiú sírva fakadt, hogy ő a szomorú csapatba került, így nagyon élethű volt a helyzet, mert el kellett érniük, hogy a síró kisfiú is nevessen, ami természetesen sikerült nekik. Következő feladatként egy tükröt adtunk körbe, amibe bele kellett nézni és elmondani mindenkinek, mit lát magán/magában a legszebbnek. Ezt a feladatot nagyon élvezték, és a legszívmelengetőbb válasz számomra az volt, amikor az egyik kisfiú azt mondta, hogy a „mosolyom”
Pár nap elteltével egy A3 rajzlapra, rajzoltam egy nagyítót, és azt kértem tőlük, hogy a nagyító köré, rajzoljanak valami szomorút, a nagyítóba pedig valami vidáman. Egy nagyon érdekes alkotás készült, mert a kép a lángot egyszerre jeleníti meg, jó és rosszként. A nagyító köré egy tűz eset rajzolódott ki nagy füstfelhőkkel, a nagyítóba pedig egy szülinap, ahol a szülinapi gyertya jelképezi a tüzet.
Ebben a hónapban mottónká vált, hogy „minden rosszban van valami jó”
E havi témánk az optimizmus gyakorlása volt. A téma megvalósítását a szomorú és a vidám fogalmak tudatosításával kezdtünk. E két fogalmat ábrával is szemléltettük, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka mindenki számára kedves játékot varázsolt a csoportokba. A gyerekek arckifejezésükkel is próbálták imitálni pillanatnyi érzelmi állapotukat, hangulatukat, ennek tudatában választottak, melyik oldalon szeretnének állni. Beszélgetőkör során elmondhatták tapasztalataikat, mikor és miért szomorúak, illetve vidámak. A gyerekek rajzban is kifejezték gondolataikat, tetszésüket az őket körülvevő világról. Néhányan a természet szépségét próbálták megjeleníteni. A rajzokból kiállítást rendeztünk. Záró körben nagy sikere volt a tükörnek, belenézve elmondták, hogy szerintük mi az, ami szép, illetve jó bennük. A kissé félénkebbeknek, zárkózottabbaknak, főként a kicsiknek, kérdezéssel segítettük mindezek megfogalmazását. Ezekkel a feladatokkal célunk volt az, hogy gyermekeink legyenek optimisták, segítsük őket kitartóbbá, szociálisan érzékenyebbé válni.
Az optimizmus téma feldolgozását egy relaxációs gyakorlattal kezdtem, a Pozitív gyermek című dalocskát hallgattuk a gyerekekkel miközben csukott szemmel kértem hogy rajzoljanak a papírra zsírkrétával. A gyakorlat után elmentünk Boldog Dórával együtt a mesebeli Kerek erdőbe ahol minden gyermek kapott egy mosolygós és egy szomorú arcocskát, kezdődött is a játék különböző kis képeket mutattam fel nekik( ami, a munkafüzetben a témához kapcsolódott), megbeszéltük mi van a képen, kértem tőlük, hogy ha erre képesek akkor mutassák fel a mosolygós arcot, vagy ha nem akkor a szomorú arcocskát! A gyerekek nagyon élvezték a játékot, számomra is meglepő módon sokan bevallották azt is ha valamit nem tudtak, de bíztattam őket, hogy biztosan hamar negtanulják hiszen nagyon ügyesek( pl.biciklizés, úszás). Majd Tódi törpe szerepébe bújva elmeséltem nekik a mesét egy süni bábbal kiegészítve. A gyerekek nagyon érdeklődőek voltak, mese végén a gyerekeket is belevontam a mesébe! Kipróbálhatták a varázsszemüveget, majd mindenki elkészíthette a sajátját!
Gyűjtöttük a boldog pillanatokat. Olyan élményekben volt részünk, amit szavakkal nem tudunk kifejezni.