Miután beszélgettünk a társas kapcsolatokról, a barátságról, az együttműködésről, a gyerekek egy-egy vidám családi eseményt örökítettek meg.
Boldogságóra Alapprogram
A Társas kapcsolatok témával kapcsolatban sok mindent csináltunk. Az eddig is nagyon jó osztályközösségünket azzal erősítettük, hogy szerveztünk két gyárlátogatást az ICO és a BONBONETTI gyárba, ahol megfigyeltük a tollak és a bonbonok készítését. Sikerült szerezni egyforma ” Jobb Veled a Világ” karkötőt, amivel barátság fényképet fotóztunk. Készült tabló, ” Barátságfa”, ahol a fa leveleibe kerültek a legjobb barátok nevei és az, miért őket választottuk. Szerveztünk DISCÓt, ahová más osztályokból is hívtunk meg barátokat. Az órán énekeltük a hónap dalát” Jobb Veled a Világ”, beszélgettünk a családról, osztályról, mint közösségről és a barátságról is. Idézeteket olvastunk és értelmeztünk és közösen felállítottuk az osztály karácsonyfáját és feldíszítettük a termünket.
A tàrsas kapcsolatok fontossàgát az osztàly minden tanulója alátámasztotta! Megfogalmaztàk, hogy együtt a legjobb akkor, ha mindenki kölcsönösen tiszteli és szereti egymást!
Az adventi időszak közeledtét remekül előkészítette a havi boldogságóra témánk. A hét első napján egy igazi kávézóba ültünk be a gyerekekkel forró csokizni. Nagyon nagy élmény volt számukra, ahogy a 4 fős kis társaságok beszélgettek a habos csokik fölött. A hét további részében sok apró figyelmességgel fordultunk egymás felé és elkészítettük a barátság karkötőket egymásnak /a felnőttek is/. Megfigyeltük, hogy új játszócsoportok alakultak ki, a régi, összeszokott barátok új csoporttagokat engedtek be a játékukba. A hét végén a szülőket is bevontuk egy közös élményre lezárásképpen. Megszerveztük, hogy sötétedéskor minden szülő lámpással, mécsessel várjon bennünket a parkban, a kedvenc mászófánknál. Ez meglepetés volt a gyerekeknek, ők mit sem tudtak róla, a szülőkkel találtuk ki. Mi is lámpásokkal érkeztünk a parkon át, mint a világító szentjánosbogarak. A fához érve a „Gyertek haza ludaim” c. játékkal hívták a szülők a gyerekeiket magukhoz. Volt sírás /szülők részéről/, nevetés, ölelés. A program lezárásaként a piknik kosárból előkerült a gyerekek által készített apró süti és a termoszból a forró tea. 🙂
A gyerekek örömmel hallgatták Boldog Dóra meséjét Tódi törpéről és az ő optimista szemüvegéről. Nagy örömmel készítették el a sajátjukat!
November hónap igazán alkalmasnak bizonyult arra, hogy a társas kapcsolatok témát több oldalról is megközelíthessük, illetve a gyermekeink számára kézzel foghatóvá tegyük. Nagyon jó alkalom volt erre a Márton napi népszokások felelevenítése, és a kukoricafosztás hagyományának megismertetése. Kiscsoportos gyermekekről lévén szó igyekeztünk a lehető legjátékosabb formában megismertetni velük azokat a tevékenységeket, ahol az emberek összefogva, együtt végezték el a betakarítási munkákat, mindig viszonozva a kapott segítséget. A hónap dalával alapoztuk meg a jó hangulatot. Többször együtt tapsoltunk és énekeltünk, ki-ki a tudása szerint. Beszélgetést kezdeményeztünk, meséltünk a Márton napi hagyományokról, tollat fosztottunk, lámpást készítettünk, majd libatollal megtöltöttünk egy kispárnát is. A közös beszélgetések, az együtt elvégzett munka láthatóan nagy örömöt okozott a kicsiknek. A következő hét, a kukoricafosztás ideje volt. Énekelve, jó hangulatban teltek a napok. Régi képeket nézegettünk, kukoricát morzsoltunk, csutka tornyot, babát készítettünk, kukorica lepényeket sütöttünk, kukoricát pattogtattunk. A projektet egy összekovácsoló mondóka zárta. Szervusz pajtás! Kukorica hajtás. Aki fogja kezemet, öleljen meg engemet!
Az optimizmus témakör feldolgozása képpen készítettünk a gyerekekkel optimista szemüveget,melyet ha felveszünk pozitívabban látjuk a világot. Beszélgettünk velük az optimizmus fogalmáról,annak ellentétetről. A nagycsoportosok megértették a kettő közötti különbséget.Sajat peldát is felsoroltak,hogy miben lesznek optimista bak.
Óvodánkban a két nagyobb csoport készítette el a barátságláncot. A gyermekekhez közel áll ez a téma, mert középső és nagy csoportban alakulnak ki igazán a barátságok. A papírembereket elkészítettük és szívecske formában közösen felragasztottuk. Mindenki belső értékeire, különlegességére, szerethetőségére felhívtuk a figyelmet. Perifériára szorult gyermekekre még inkább figyeltünk, bevontuk és kiemeltük pozitív tulajdonságait A közösségekben az egyik legfontosabb társas kapcsolat a barátság.