Nagymama réges rég, egy szép őszi napon született, egy dimbes dombos falucskában.
Azt mesélte, hogy pici baba korától imádta a szőlőt. Szerette csak úgy szemezgetni, de szerette finom kenyérrel is. Minden születésnapján szőlőlével koccintottak az egészségére.
Nagymama ott nőtt fel, a dombok között. Ott ismerte meg Nagypapát, aki hatalmas puttonyban gyűjtötte a finom szőlőt a szüretelő lányoktól. Sokat nevettek együtt, megszerették egymást.
Az esküvőjük is a dombtetőn volt. Sok rokon, barát ünnepelt velük.
Kis házuk ablakából is a dombra láttak. Ott nézték, hogyan futkos a szőlők között kicsi lányuk.
Ahogyan teltek az évek, nagymamáék okos, nagyra nőtt lánya már mindent megtanult a szőlőről, amit Magyarországon megtanulhatott. Elhatározta, hogy világot lát. Franciaországban akart egyetemen tanulni, csakhogy ez sajnos nagyon sokba került. Nagymamáéknak nem volt ennyi pénze. Eladták hát a kis birtokot, a pénzből vettek maguknak egy kis lakást a közeli városban, ahonnan az ablakból láthatták a messzi dombokat, a többi pénzt pedig odaadták a lányuknak, hogy tanulhasson kedvére.
Nagymamáék lánya, a mi anyukánk, annyi mindent megtanult az egyetemen, hogy ő lett a világ leghíresebb szőlőtudósa. Sok híres ember feleségül kérte őt, de neki csak az apukánk kellett.
Franciaországban élünk, de nagymamánk 60. születésnapjára hazautaztunk.
Anyukámék hatalmas meglepetéssel készültek. Nagymamámékat meghívtuk egy kirándulásra. Nagyi finomakat sütött, főzött és persze finom szőlőt vásárolt az ebédhez.
Mindent bepakoltunk egy nagy kosárba, a kosarat az autóba és elindultunk.
Nem mentünk messze! Nagyiéknak és anyukánknak is ismerős úton kanyarogtunk, majd megálltunk egy mesés házikónál a dombok között.
Anya, Nagymama és Nagypapa nagyon megörültek, amikor meglátták a régi, barátságos teraszt, ahonnan annyi éven át nézték a gyönyörű dombokat!
Gyerekek! Nagyon kedves tőletek, hogy a régi otthonunkhoz jöttünk kirándulni! – mondta Nagypapa.
Gyertek gyorsan, üljünk le ebédelni az asztalhoz, mint régen! – mondta Nagymama.
Vettem finom szőlőt is! 🙂
Anyukám, egy kis szőlőt mi is vettünk neked!
Nagyon boldog születésnapot kívánunk, Nagyi!!! – mondtuk mi is és nagyot nevettünk, amikor láttuk nagymamánk arcát… Furcsán nézte üres kezünket.
Anyukám nagy szeretettel ölelte meg Nagyit és elmondta, mennyire hálás, hogy sokat tanulhatott. Jól megy a sorunk, meg tudtuk venni a régi házat a szőlődombbal együtt. Öcsémmel együtt ezentúl itt fogunk nyaralni Nagyiékkal. Nagyon örülünk ennek!
Amikor Nagymama elhitte, hogy nem álmodik, egyszerre sírt és nevetett!!! Azt mondta, nagyon büszke Anyára! Mi is büszkék vagyunk rá!
Amikor a finom szőlőt eszegettük, sokat nevettünk. Mindenki nagyon boldog volt. Még az öreg, elhagyott ház is örült, hogy újra a régi gazdái otthona lehet!
*
Iskolánk hátrányos helyzetű tanulói ezúttal egy megható mesét szőttek közösen. Fantáziájuk egy általuk soha nem tapasztalt, talán filmekből, mesékből ismert világba repítette őket.
A történetet viccesnek szánták, de az alakulása közben megérintette őket az ismeretlen rend, az egyszerű élet szépsége és megfűszerezték azt a számukra szinte misztikus sikerességgel.
A szőlő és szőlőskert, a kicsi és nagy, a múlt és a jövő egyvelege a képen látható gondtalan, derűs beszélgetéssel illusztrálva számukra egyszerre vicces és szép is.
Az idilli kapcsolatokról általuk alakított történet gazdagította és könnyítette a lelki terhekkel teli napjaikat.
Köszönjük az inspirációt!