Egyszer régen, amikor még a boldogság és a szeretet uralkodott a Földön, élt egy nagyon boldog család. Mosolygós szülők, nagyszülők, unokák tartoztak ehhez a családhoz, akik nagyon szerették egymást. A családban volt egy hagyomány, hogy minden vasárnap összegyűlnek a nagyszülőknél és közösen fogyasztják el az ebédet. Egy szép nyári reggelen azonban az unokák úgy döntöttek, hogy meglepik a nagymamát és megfőzik helyette a finom fogásokat. Szombaton érkeztek a nagyszülőkhöz, ott is aludtak és vasárnap kora reggel beosontak a konyhába, hogy nekiálljanak az előkészületeknek. Azonban nem volt elég rutinjuk a konyhai műveletekben, ezért nem sikerült mindent maradéktalanul megvalósítani. A leves kifutott, a hús odaégett, a felfújt összeesett. A gyerekek azonban nem estek kétségbe, hanem egy szépen megterített asztalon feltálaltak mindent. Az ételekről csak annyit mondtak, hogy minden szeretetünket belesütöttük, ne haragudjatok, hogy ha nem is sikerültek annyira jól, mint nagymami főztje. A család nagyon boldog volt, hogy az unokák ilyen aranyosak és örömmel fogyasztották el az étkeket. Utána még sokáig ültek az asztalnál és beszélgettek, nevetgéltek, örültek annak, hogy ott vannak egymásnak. Mert egyedül csak ez számít, a család és az összetartás.
Boldogságóra Alapprogram
A Szivárvány csoportos gyerekek örömmel készülődnek az adventi időszakra, a karácsonyra.
Iskolánk alsó és felső tagozatos diákjai örömmel csatlakoztak aJobb Veled a Világ Alapítvány jótékonysági kampányához ,így elkészült a több,mint 150 db- reményeink szerint -örömöt okozó könyvjelző.
A kicsik szívüket-leküket beleadva rajzolták,színezték,csinosították őket,a nagyok pedig még egy-egy lélekszépítő gondolatot is belecsempésztek a díszek közé!
Vigyázzunk egymásra!
A 3.z ebben a hónapban a társas kapcsolatok színtereit vette sorra.
A gyerekek javaslatára a legkisebb közösségtől, a családtól indultunk, aztán bővítettük a kört az osztálytársak, barátok csoportjával,végül kiléptünk a zenész- és sporttársak csoportjába.
Azt is ők javasolták, hogy az óvó-védő, zártabb közösséget csigaházzal, szívekkel ábrázoljuk.
A feladat címét- „Vigyázzunk egymásra!” – a fényképen egymás vállát átölelő barátok és a plakáton az osztálytársak összekapaszkodó kezei fejezik ki.
Az idén pillangók kísérnek bennünket. Ők vezetnek be bennünket a terembe,a jutalomkártyákat is ők díszítik ,és most ezen a boldogságórán is jelentős szerephez jutottak:ők képviselik az optimista szemléletet.
Nem volt meglepő számomra-hiszen ügyes „gyerekeim” vannak-, hogy az optimista-pesszimista ellentétpárt milyen szépen körülírták a kis dalos törpök. Annál inkább meglepett, hogy az egyik kislány a szavak magyar megfelelőjét is pontosan tudta (borúlátó-derűlátó).
Két csoportban dolgoztak, kérésükre ma a lányok és a fiúk külön csapatot alkottak.
Kétféle megközelítésben ábrázolták, ahogyan a pesszimizmust legyőzi az optimista szemlélet.
Ezt a színválasztással is jelezték: A fekete szemétkupac tetején csak azért is nő egy színes virág, amire természetesen csodaszép tarka pillangó szállt!
A másik csapat a sírásból nevetés témát ábrázolta. Erre számtalan példát fel is soroltak a saját tapasztalataikból. A sok síró-rívó, szomorú arc között egyszerre megpillantunk egy mosolygós,színes ruhába öltözött kislányt, aki beragyogja az egész képet,így nyomja el egy mosoly a tengernyi szomorúságot.
Osztályommal plakátot készítettünk, amelyen a társas kapcsolatok segítő, támogató, örömöt adó formáit jelenítettük meg, újságokból kivágott képekkel. A gyerekek motiváló, pozitív gondolatokkal gazdagították a képek sokaságát.
A téma feldolgozását bábjátékkal kezdtük, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, majd ellátogatott a csoporthoz Boldog Dóra, aki elmesélte a gyerekeknek hogy a barátai elrontották a szép várát, ezért ő nagyon szomorú. A gyerekek vígasztalták és 2 csoportban segítettek neki várat építeni. Majd elkészítettük a csoport barátságláncát, míg elkészültek a papírbabák közben hallgattuk a hónap dalát. Majd el is játszottuk.
5.osztályosaimmal először a társas kapcsolatok, a barátságok pozitív hatásairól beszélgettünk, majd Dávid és Jonatán példáján keresztül egy különleges barátság történetével is megismerkedhettünk. A diákok ötlete alapján olyan plakátot készítettünk, ami azt mutatja be, milyen összetartó közösség vagyunk, s mennyire jó barátságok vannak az osztályon belül is. Nagy feladat, hogy ápoljuk is ezeket a kapcsolatokat, odafigyeljünk egymásra. 5.osztályos tanulóim nagyon remélik, hogy az általános iskolai évek alatt igazi, tartós barátságok születnek.
Ebben a hónapban rengeteg mesét,történetet hoztunk,olvastunk a jó és rossz barátságról.Megtaláltuk,hogy mi és miért fontos az emberi kapcsolatainkban.Nagyon hálás, személyiségfejlesztő téma volt.