Ez egy nagyon hálás téma; a gyerekek végig lelkesen részt vettek a foglalkozáson, szívesen meséltek a családjukról, az állandó vagy épp a sűrűn változó baráti kapcsolataikról.
Az órát azzal kezdtük, hogy közösen összegyűjtöttük a táblára, hogy milyen tulajdonságokkal bír egy jó barát. Érdekes módon szinte mindenki más és más tulajdonságot tart fontosnak a másikban, például volt, akinél a humor elsődleges, mások a jó sportolók társaságát keresik, de sokan kiemelték azt is, hogy előnyt élvez az, aki könnyen békül.
Játszottunk ezután egy fonaldobós játékot, melynek során körben ültünk és mindenki annak dobta át a gombolyagot,akit a barátjának tart. A szál végét persze fogta mindenki miután őt választották, így szépen látszottak a baráti kötelékek. Sajnos itt kiderült, hogy vannak kevésbé viszonzott érzelmek.
A játék után a baráti párok nagyon aranyosan megölelték egymást. Egy kisfiú van az osztályban, akit nem ölelt meg magától senki, vagyis nem tartja senki a barátjának, ám mikor kérdeztem, hogy ki ölelné meg csak úgy, kedvességből, nagyon jóleső érzés volt, hogy rögtön ugrottak 5-en is.
Kipróbáltuk szóban a hirdetésfeladást, hogy ki milyen barátot keresne magának. Páran nagyon értékes tulajdonságokat sorakoztattak.
Megnéztük a Magyar Népmesék-A farkas és a róka a lakodalomban című részét, mely nagyon jó példa arra, hogy milyenek is az álbarátok, akikben csak csalódik az ember.
Az óra végén pedig a gyerekekkel közösen rajzoltunk. Szabadkézzel rajzoltattam velük egy szivet, melyet ők maguk tartanak, a szívbe pedig a barátaik, a hozzájuk legközelebb állók neveit kellett írniuk. Színezés után körbenyírtuk a figurákat, majd egy közös kartonra ragasztottuk fel a barátság receptjével együtt.
Nagyon hasznos kis óra volt, sok érzelem és gondolat került felszínre a játékok és beszélgetések során.