Boldogságóra Alapprogram
Az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította 1992-ben. A hónap témáját /BOLDOGÍTÓ JÓ CSELEKEDETEK/ összekötöttük egy képzőművészeti kiállítással Együtt-egymásért címmel.Sokat beszélgettünk a témáról a gyerekekkel. Hogyan tehetünk azokért az emberekért a környezetünkben, akik önhibájukon kívül arra rászorulnak vagy hogyan szerezzünk nekik boldog perceket az önzetlenségünkkel, az odafigyelésünkkel, ey-egy támogató, gondoskodó cselekedetünkkel.
A gyerekek őszintén és nyíltan beszéltek arról, hogy a családjukban hogyan gondoskodnak azokról az emberekről, akik valamilyen területen mások.Elmondták, hogy a segítségnyújtás mindkét félnek örömöt szerez. Annak is, akin segítünk és annak is aki ezt teszi, mert így ki tudjuk fejezni az együttérzésünket, segítőkészségünket- hangsúlyozva azt, hogy mi mindannyian egy nagy közösséghez tartozunk. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz hogy teljes életet élhessenek. Ne kegyelemből és kényszerből történjen a segítségnyújtás.
3.hónapja járunk óvodába. A gyermekek már viszonylag összeszoktak, megszokták az óvodai légkört és egymást. Barátságkarkötőt készítettünk, melyet saját maguk kezdtek el hordani. Megkérdeztük tőlük, hogy kinek adnák oda szívesen, ha választani kellene. Pár kisgyermek már talált magának „barátot” és elmondta, hogy szívesen cserélne vele. Persze az óhajok nem mindig találtak viszonzásra. Kezdetleges társas kapcsolatok lelhetőek fel már a csoportban. A másik látásának öröme, az együtt játszás mind megjelenik a mindennapjaikba, ha rövid időre is. A tevékenység azonban lekötötte őket és szívesen hordják a karkötőket.
A jótettek megörökítését megelőzte ezek eljátszása, beszélgetés a jó cselekedetek örömokozó hatásáról. Mert adni jó!
Az osztály lányokból álló csapata a barátság témáját járta körbe, gondolataikat, tapasztalataikat egy plakáton összegezték.
