Az elkészült színes könyvjelzőket és az összegyűjtött mesekönyveket ma átadtuk a kecskeméti Libri könyvesboltnak. Reméljük/remélem ,hogy örömet tudtunk szerezni jó pár gyereknek. Adni jó !
Boldogságóra Alapprogram
Az optimista óránk remek hangulatban telt, sokat nevettünk, táncoltunk, dramatizáltunk, de a téma lezárásakor egy olyan élményt tudtunk közösen átélni a gyerekekkel, ami sokuknak rendkívül meghatározó volt.
Körbeültünk a gyerekekkel, és mindegyikük kapott egy kis papírvirágot, ami az általuk elképzelt legoptimistább jövőt jelképezte. Miután mindenki elmesélte a saját jövőjét, bedobták egy „Varázsdobozba” ezeket a virágokat, ami le volt zárva. Ezután elmondtam nekik, hogy ebben a dobozban van most a varázslatos jövőjük, és az a feladatunk, hogy ápoljuk, mert akkor valóban kivirulnak ezek a virágok. Aztán még egyszer körbejártam, és mindegyiküknek egyesével (úgy, hogy más ne lássa) kinyitottam a dobozt azzal, hogy ebben a dobozban már benne van a legcsodálatosabb dolog, ami az életükben lehet. Aki megnézte a dobozt, annak nem volt szabad megszólalnia, nehogy elárulja a többieknek a titkot. A dobozban egy tükör volt, így mindegyikük saját magát láthatta a „Varázsdobozban”, mint a legnagyobb csodát az életükben!
Hatalmas lelkesedéssel készültem az első Boldogságórámra, és nagyszerű élményekkel gazdagodtam! Az osztályommal második éve vagyunk együtt, és olyan különleges helyzetben vagyunk, hogy velünk van két kerekesszékes tanuló is. Ez a kezdeti időben sok nehézséget okozott, de mostanra már mindenki elfogadta őket, és nagy szeretettel, empátiával fordulnak nemcsak ahhoz a két tanulóhoz, hanem a többiekhez is.
A Hála-órán a gyerekek aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésekbe, feladatokba, és rendkívül őszintén megnyíltak egymás előtt.
Amikor az óra végén mindenkinek el kellett mondania, hogy kinek és miért hálás, az egyik kisfiú (aki a fiúk között vezéregyéniség) azt mondta, hogy ő azért hálás, mert itt van velünk a két kerekesszékes gyerkőc. Megkérdeztem, hogy miért érzi, hogy hálás nekik? Ő erre azt felelte, hogy azért, mert nagyon sokat tanulhatunk tőlük: kitartást, azt, hogy soha ne adjuk fel! Ez a mondat egy másodikos kisfiú szájából…megrázó volt és csodálatos! Én azért vagyok hálás, hogy ennek a részese lehettem!
A mese meghallgatása után elbeszélgettünk a barátság fogalmáról. Fogalmakat gyűjtöttünk a barátsághoz kapcsolódóan. Megbeszéltük van e szükség barátra, mitől működik jól egy barátság.
A már megszokott módon dallal kezdtük a foglalkozást, majd a Tavaszi ébresztő c. mese alapján megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy vannak barátaink, mindenki megkereste a barátját és eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka szituációs játékot, a barátok megvígasztalták
egymást. Ezután a gyerekek fonalat gombolyítottak a barátjukhoz így a végén kaptunk egy pókhálót.
Közösen építettünk várat, papirtéglákból.
Vizuális tevékenységként kivágott emberkéket szineztek a gyerekek és egymás mellé ragasztottuk
a barátokat.
A jó cselekedetek gyakorlása című órát a „Rongybaba” játékkal kezdtük. Meghallgattuk a hónap dalát. Eljátszottuk „Az adok neked valamit” című játékot, amelyet nagyon élveztek. Jó volt látni, hogy egymásra figyelnek. Elolvastuk „A szánkó” című mesét. A mese tanulságát levontuk: Jobb adni, mint elfogadni. Az osztályterem falát egy fenyőfa díszíti, amelyre különböző díszeket színeztünk és vágtunk. A díszekre ráírtuk egy jó cselekedetet. Ez volt az osztály decemberi kooperatív munkája.
A foglalkozás jó hangulatban, aktív közreműködéssel telt. Szívesen oldották meg a feladatot.
Lelkesen készítettük könyvjelzőinket, gyűjtöttünk mesekönyveket a rászorulók számára.Nagyon jó érzés másoknak adni!
A hónap dalának meghallgatása után a gyermekek állóképpel jelenítették meg, hogy számukra mit jelent a barátság.