Örülünk, hogy részt vehettünk ebben a csodás kezdeményezésben.
Váltsuk valóra együtt a meséket !
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekek megfogalmazták érzéseiket, s azokat a jó cselekedeteket, amelyeket végeztek az elmúlt napokban.Csak egy pár példa a sok közül:
– Segítettem társamnak megtalálni a játékát.
– Segítettem a dajka néninek virágot öntözni!
– Megvigasztaltam egy kislányt aki sírt a bokorban!
– Könyveket gyűjtöttünk gyermekeknek.
– Szép könyvjelzőket készítettünk…
A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd egy kis beszélgetést követően mesét hallgattak a gyermekek. Elmondták mi a szép a jó cselekedetben, s volt aki azt mondta, ha hazamegy meglepetést okoz a szüleinek. Csodálatos dolog látni egy kisgyermek arcát, amikor azon tűnődik, hogy tehetne jót. A szívecske körbejárt és mindenki mondott egy kedves szót a társának. A jó hangulatunkat közös tánc, móka és kacagás fokozta. A tevékenység végén a gyermekek lerajzolták a témával kapcsolatos érzéseiket. Ha a gyermek mosolyog, a pedagógus lelke az égig száll… mint a madár az égen, a boldogság szárnyra kel.
Két előkészítő foglalkozást, beszélgetést követően a Dési Huber István Általános Iskola 8.a osztályában is elkészült a Jótett-kalendárium. A jó cselekedetek sora is „útjára indult”: 24 örömteli pillanatra, momentumra készültünk…. De az angyalkák szorgosak, így több lesz, jóval több!
Anekdota
Egyik ősszel meghívást kaptunk nagyapáékhoz a badacsonyi hegyen lévő présházukba. Ez a hely a Balaton mellett elterülő híres borvidékek egyikén található.
Gyönyörű, napsütéses időjárást fogtunk ki, mintha még nyár lenne. Ilyenkor mindig együtt ülünk asztalhoz és sokat beszélgetünk a régi időkről. A szüleim is és mi gyerekek is sokat kérdezősködünk.
– Nagyapa! – Meséld el, hogy volt régen a szüret, amikor ti voltatok fiatalok?
– Az bizony nagyon nagy esemény volt. A család apraja-nagyja összegyűlt itt a szőlőben és mindenki részt vett a munkában.
– Mikor kezdtétek el reggel?
– Korán kellett kelni, nem hagytak lustálkodni.
– Kis vödröket kaptunk, hogy elbírjuk vinni. Ha megtelt, egy felnőtt hátán lévő puttonyba öntöttük a szőlőt. Ha az is tele lett, nagy préskádakba rakták a leszedett gyümölcsöt.
– Papa! –Tényleg mezítláb ugrálhattatok a szőlő kupac tetején?
– Igen. Ezt szerettük a legjobban, ezt vártuk, mert nagyon szerettünk ugrálni és ezzel hasznos segítséget nyújtottunk. Azért is szívesen csináltuk, mert a munka végeztével megkóstolhattuk a mustot, (a kipréselt szőlő levét).
– Nagymama! – Te is csináltál hasonlót gyerekkorodban?
– Igen. Papádék szőlője mellett volt az én szüleimé is. Hasonló élményekben volt részem nekem is.
– Ismertétek már akkor egymást?
– Igen. Sokat játszottunk együtt.
– Apa mondta, hogy később Budapesten találkoztatok az egyetemen.
– Hogy kerültetek ide vissza?
– Azt szerettük volna, ha megmarad a családnak a szüleink munkája és nagyapád megtanulta a borkészítést is. De ezt már ismeritek.
– Igyunk Nagyapátok egészségére, hogy még sok finom mustot és bort készíthessen a család és a barátok örömére!
Vidáman telt a nap. Késő délutánig maradtunk. A lemenő nap sugarai fénylettek a teraszra. Jó volt együtt lenni velük.
Mi Szegeden lakunk, de reménykedem abban, hogy ez a nyugalmas hely még sokáig a családunkké marad.
A hónap boldogságóráit relaxációval kezdtük. Elbeszélgettünk az előző hónap és a decemberi téma fogalmi összekapcsolódásairól. A gyerekek véleménye szerint, csak az tehet jót másokkal önzetlenül, akiben van hálaérzet, optimista, és boldog társas kapcsolataiban. A hónap meséjét elolvastuk és dramatizáltuk. Egymás nevét kihúztuk és megbeszéltük, hogy a téli szünet kezdetéig angyalkák leszünk; kicsit jobban figyelünk arra a gyerekre, akit húztunk. Lefektettük a szabályokat, pl. nem vásárolhatunk neki ajándékot, csak készíthetünk. Elénekeltük a hónap dalát. Megírtuk egy általunk véghez vitt jó tett elbeszélését. Az órákat meditációval zártuk.
Jót tettünk
Iskolánk hagyományosan rendez adventi vásárt. Két hétig vásárolhatunk és ajánlhatunk fel mi is karácsonyi ajándéktárgyakat.
Tavaly egy beteg iskolatársunk családjának szerettünk volna kedveskedni egy kisebb összeggel, hogy boldogabban teljen nálunk az ünnep. Ennek érdekében sokféle dolgot készítettünk szüleinkkel: mézeskalácsot sütöttünk, díszeket készítettünk. Ezen kívül mi is vásároltunk a többi gyerek által hozott termékekből. A vásár sikeres volt. Meglephettük nyolcadikos beteg társunk családját. Ők nagyon örültek az anyagi támogatásnak, mi pedig boldogok voltunk, hogy valakinek segíthettünk.
Ez egy igazi közösségi összefogás volt, aminek a mi osztályunk is részese lehetett. Ebben az évben is van vásár, éppen most zajlik. A pénznek most is megvan a helye…
A Szikszais Szőlőfürt csoport tagjai fotók segítségével szemléltették, hogy a mindennapokban hogyan tudnak egyszerű dogokkal segíteni egymásnak.
Előzetes tevékenység: megünnepeljük az adventet, városi szinten is, hiszen az óvodai csoportom abban a szerencsés helyzetben van, hogy egészen tág nézőpontból válhatnak az ünnep részesévé a gyerekek. Már hagyománnyá vált, a városban adventi házikót állítanak, ahová nyitogatni mehetnek a gyermekek a Főtérre. Itt felajánlásokból ajándékokat kapnak a gyerekek, ekkor megtekintettük a város adventi koszorúját, a város fenyőfáját, a korcsolya pályát és a Betlehemet is. Ezt követően le rajzolták a gyermekek, ki milyen jó cselekedetet tett, rajzoltak ajándékot szüleiknek, megjelent az anyai szeretet, a természet szeretete és maga a család tisztelete, önmaga szeretetét is ábrázolta egy kislány. Hosszasan mesélhettek ezekről a rajzokról. Hókristályokat vágtunk ki, be is számoztuk, összesen 24 darabot, lelamináltuk és hurkapálcára ragasztottuk, majd gyurmából talpat készítettünk neki és kiállítottuk a terem egyik fő helyére, ez lett a mi kalendáriumunk, hiszen a jó cselekedtek is beragyogják az életünket, mint a friss havon megcsillanó napsütés. Ezt követően, mindennap különös figyelmet szenteltünk annak, hogy ki miért érzi magát jónak, hogyan tett jót a közösségért. Így sokkal figyelmesebbek lettek egymással a gyermekek. A jó cselekedetek rajzaiból kiállítást szerveztünk a szülőknek, amelyet a karácsonyi ünnepség után tekinthettek meg, így a szülőket is be tudtuk vonni ebbe a témába.
