A célba dobos játékot mindenki kipróbálta és elmondta milyen érzés volt amikor célba talált.Ez alapján könnyebb volt megfogalmazni,hogy kinek milyen célja van.A következők hangzottak el:
– A bolygó összes nyelvén szeretnék megtanulni.
– Szeretnék megtanulni olvasni, írni.
– Állatorvos, műkörmös, bűvész szeretnék lenni.
Készítettünk egy szivárványt amire mindenki rárajzolta, hogy milyen célt szeretne elérni, kisebbekkel képeket kerestünk és ezt raktuk fel.
Boldogságóra Alapprogram
Farsang hónapjába léptünk. Közös célt tűztünk ki a gyerekekkel: együtt készítjük el csoportszobánk farsangi dekorációját. A tervezgetéshez készítettünk egy céltérképet, ahol képekkel/eszközökkel jeleztük a megvalósítás útjait. Több tevékenységet, megvalósítandó feladatot terveztünk: lufi fújást, bohócok színezését, álarcok készítését, és kiegészítésként dalok, versek tanulását. Egész hónapunkat áthatották a kitűzött tevékenységek. A lufi felfújásnál minden gyermek kipróbálhatta magát. Három kisgyerek a csoport biztatására, ösztönzésére megtanulta a felfújni a lufit nem kevés küzdelemmel.Többször megmutattuk, magyaráztuk, bemutattuk a technikát. ,,Küzdj, ne add fel, sikerülni fog!” – kiáltoztunk bátorítva őket, mire végre megpróbálták. A végeredmény három boldog gyerek, akik megtanultak lufit fújni, és egy gyerekcsoport, aki széppé varázsolta a csoportszobáját. Mi, felnőttek is a gyerekekkel élveztük az utat és a végeredményt. Elmondhattuk: ,,Ez jó mulatság, férfi munka volt!”
Elérkeztünk a boldogság óra 5. témájához, ami a célok kitűzése és elérése. A gyermekek igyekeztek megfogalmazni, hogy milyen célokat szeretnének elérni és milyen tevékenységek vezetnek az elérésééhez. Az értelmes célok támogatják az önbecsülésüket azt eredményezik, hogy magabiztosak lesznek s jól tudnak érvényesülni a mindennapokban. Azt is megtapasztalhatták, hogy a csoport közös céljait úgy érhetjük el, hogy együtt működünk a csoport tagjaival. Az egyéni célokat lerajzoltuk és felragasztottuk a csoport fájára, hogy minden nap láthassuk. A közös célból céltérképet készítettünk, amelyben lerajzoltuk, hogy milyen tevékenységekkel kell szembe nézni és milyen akadályokat kell legyőzni, hogy elérjük a kitűzött célt.
Kedves Grinch!
Képzeld el, hogy meg tudtam menteni a barátomat. Őt Max-nek hívják és ő egy terrier kutya, barna-fehér fotokkal. A parkban elrántotta egy másik kutya és így elveszett a nyakőrve. Elvitték a sintérek. Mindenkinek szóltam a legjobb barátomról, hogy elveszett és segítsenek megkeresni. Elindultunk, és egy emberi úton mentünk a csatornához. Ott voltak a kóbor macskák. Az egyik kiöklendezte Max nyakörvét. Ezután lementünk a csatornába. Ott volt a gonosz nyuszi, bántani akart minket, de végül segített ő is a barátaival megkeresni Max-et. Közös erővel megoldottuk és minden jóra fordult. Megtaláltuk Max-et és kimentettük egy autóból, ami vízbe borult. Mindenki örült és hazamentünk ki-ki a gazdájához.
Szia! Szeretettel Gigi
Nagyon harcolunk, hogy a magatartás versenyben egyszer elsők legyünk.
Célunk várépítése közösen, együttműködve.
Célul tűztük ki, hogy a Boldogságóra program 5. hónapjának témáját („Célok kitűzése és elérése”) a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő szinten feldolgozzuk. A gyerekek érzelmeire hatva, azon keresztül fogalmazódtak meg bennü(n)k egyéni, illetve közös céljai(n)k, először képi, majd fogalmi szinten. Énekeltünk, játszottunk, célba dobtunk, meséltünk, várat építettünk, rajzoltunk. Mindezt nevetve, bolondozva, egymást buzdítva, támogatva.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Enyhe Értelmi Fogyatékos Tanulók Általános Iskolája
Tisztaforrás – Vegyes korosztályú csoport
A sport területe az egyik olyan színtér, ahol a tanulóink legtöbb sikert érnek el,, kiemelkedő eredményekhez jutnak. A sikerélményre vágynak. A versenyekig eljutás is komoly küzdelmet, kitartást követel tőlük. A Tisztaforrás csoport a lépeseket rajzos térképen örökítette meg.
Az iskola a rajt. Itt kapják az ösztönzést, a segítséget. A komoly munka és edzésterv mellé relaxációt és pihenést is beiktattak. Igazuk is van. Meditálunk, relaxálunk a Boldogságórákon, átgondoljuk a dolgainkat, elengedjük a rosszat, feltöltődünk. Minden komoly munka közben is kell ilyet tennünk- a gyerekek szerint. A célok elérésében ez is egy lépés a rajzukon. A versenyre busszal utaznak-mint a valóságban is. A célban az eredmények jelennek meg, mosollyal az arcukon.
A foglalkozásunk egyik alkalmával a könyvben lévő szituációs játékokat valósítottuk meg.
1. Anya fáradtan érkezik haza. Miben tudtok segíteni? – hangzott a kérdés.
Erre a válaszok ezek voltak:
„Leültetem, hogy pihenjen, és közben elmesélem neki, mi történt az oviban.”
„Segítek neki főzni, mert nagyon szeretek segíteni. Anya mindig engedi hogy segítsek.”
„Megmondom neki, hogy feküdjön le, és mi pedig csendben leszünk a tesómmal.”
„Megmondom apának, főzzön egy kávét anyának.”
2. Otthon maradt az egyik ovis barát alvókája, hogyan tudunk segíteni?
„Kérünk egyet óvó nénitől.”
„Nekem kettő van, egyet neked adok, kölcsönbe.”
„Nem baj, úgy is itt van óvó néni, vigyáz ránk, nem kell félni.”
3. Fáj ma a fejem. Miben tudtok segíteni?
„Nagyon csendben játszunk, hogy ne fájjon a fejed.”
„Hozunk vizes zsebkendőt és a fejedre tesszük.”
„Szólunk Valika néninek, keressen gyógyszert neked.”
Zárásként megbeszéltük, hogy hogyan érezték magukat a gyerekek a foglalkozáson:
Volt aki azt felelte, hogy nagyon szeret engem, és mindent megtenne, hogy ne fájjon a fejem.
Volt aki azt mondta, hogy jó így együtt lenni és szeretni egymást.
Volt aki azt felelte, hogy nagyon szeret óvodába járni, mert itt mindenki olyan kedves és az óvó nénik pedig aranyosak.
