Boldogságóra Alapprogram
A 3. illetve 4. osztályos tanulókkal a céljaikról, kívánságaikról beszélgettünk az elmúlt hónapban.
A gyermekekkel felelevenítettük: Az öreg halász és a nagyravágyó felesége c. mesét, majd mindenki elmondhatta 3-3 kívánságát. Ezután különbséget tettünk a kívánságok és a célok között. Firtattuk, hogy miért fontos, hogy legyenek az embereknek rövid, illetve hosszútávú céljai. Leírhatták egy lapra, hogy mi számukra a jelenlegi legfontosabb elérendő cél, és mit kell tenniük érte, illetve bakancslistát is készíthettek. Ezután csoportokat alkottunk és osztályplakátokat készítettünk, azzal kapcsolatban, hogy milyen tervei vannak erre a tanévre a diákoknak.
Az órát egy mozgásos \\\\\\\”Süsü\\\\\\\” nevezetű játékkal zártuk, mely segítségével vidám hangulattal ért véget az óra.
Január hónapban a célok kitűzése és elérése volt a téma. Nagy érdeklődéssel hallgatták a Boldog várról szóló mesét, együtt szurkoltak Jánosnak, hogy bejusson a boldog várba. A mesét el is játszották különböző feldolgozásokban. Játszották bábokkal, majd eljátszották dramatikus játék formájában. Kiosztották a szerepeket, majd saját szavaikkal mondták el a mesét. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen célt tud kitűzni maga elé egy óvodás kisgyerek. Volt, aki elhatározta, hogy megtanulja bekötni a cipőjét. Volt, aki azt döntötte el, hogy ezután mindig elpakolja a játékait. Volt, aki megígérte, hogy megtanulja összehajtani a ruháját. Volt olyan gyerek is, aki olyat mondott, hogy mi magunk is elcsodálkoztunk: ˝Én azt tűztem ki célul, hogy veszek anyukáméknak egy kocsit, mert annyira szeretnék. De persze előtte sokat fogok tanulni, hogy sok pénzt tudjak keresni, mert az sokba kerül ám!!” Volt aki ilyen távoli célt látott maga előtt. Nagyon jó érzés óvodás gyermek szájából ilyen gondolatokat hallani. Aki nem hallja a saját fülével talán el sem hiszi. A boldog várról még dekorációt is készítettünk, ami azóta is a csoportunkat díszíti
Ez a hónap az örömteli várakozás hónapja. Mindemellett sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy mit lehet adni ajándékba szüleinknek, testvéreinknek, barátainknak, csoporttársainknak. Nem kellett sok rávezetés és a gyerekek maguk jöttek rá, hogy az igazi ajándék, az nem boltban vásárolt, nem kerül sok pénzbe és nem a fényes szupermarketek polcain található. Készítettünk a gyerekekkel egy fenyőfát, amit csupa piros szívecskével díszítettünk. Minden szívecske egy gyereké volt. Ha valami jót tettek aznap, akkor egy csillogó „sziporkát” ragaszthattak a saját szívecskéjükbe. / ez egy fényes kis csillagocska volt / Mire eljött a karácsony, csak úgy ragyogtak a kis szívecskék annyi jót tettek egymással. A legjobb az volt, hogy egy idő után már elfelejtették a kis sziporkákat, s csak azért tettek jót egymással, vagy segítettek egymásnak, mert örültek annak, hogy adni tudtak valamit, amit nem pénzért vásároltak, és nem kellett érte boltba menni. Megértették, hogy ADNI ÖRÖM! A várakozás hónapját egy közös adventi gyertyagyújtással fejeztük be, melyre meghívtuk a szülőket is. Láttuk arcukon a meghatottságot, mikor elmeséltük a szívecskék történetét. Nagyon szép élmény volt!!
