Boldogságóra Alapprogram
Közös rajzkészítés a mindennapi, apró örömforrások érzékelése mentén
Rendhagyó beszámolóval készültünk március hónapban.
Szűkebb pátriánkban, Kőbányán ebben a hónapban rendezik meg a kerületi Pedagógiai Napokat, melynek ebben a tanévben a Projekt volt a témája. Mi, „boldogságórás” tanárok azt a feladatot kaptuk, hogy egy kiállítás keretében mutassuk be munkánkat. Így összefogtunk Petz Katalin alsós tanító kollégámmal, és a képeken látható prezentációt hoztuk létre.
A Boldogságóra rövid ismertetése mellett az első félév témakörei köré építve (nem kronológiai sorrendben) kiállítottuk a gyerekek alkotásait. Ezt pár „eredeti” feladatkiírással (szigorúan a forrás megjelölésével), valamint olyan játékok, versek, mesék kiplakátolásával toldottuk meg, melyek a mi munkánkat is segítették, illetve vélelmeztük, hogy a látogatókat is inspirálni fogják.
A tablók előtt egy opcionálisan végigjárható akadálypályát akakítottunk ki – így is el lehetett jutni a „Boldogságfokozó hálá”tól a „Célkitűzések”ig. Az ötödik paravánon szerepelt ez a felirat is:
„Kedves Látogató!
Szerencsésen elértél a Széchenyi Iskolás diákok Célállomásához!
Akár társaddal érkeztél, vagy csak magányosan, optimizmussal a szívünkben reméljük, új és izgalmas gondolatokat adott számodra kiállítási anyagunk!
Ha így van, hálás szívvel gondolj ránk!
Ha van, ami kevésbé tetszett, akkor is tudd, csakis jócselekedetek végrehajtása volt legfőbb vágyunk!
Búcsúzóul vigyél magaddal egy kis reskontót, melyen személyre szabott jóslatod szerepel!
Óvatosan válassz!
Üdvözlettel:
a Szervezők”
Ezen sorok írása közben az olvasó nevében választottam egy cetlit, melyen ez áll:
„Nincs megírva senkinek a sorsa: változások végtelenjét kínálja az élet. Lehetőségekkel és kockázatokkal teljes – épp ez a gyönyörű benne.” (Varga Domokos)
A kiállítás végeztével a 10 tabló visszakerült az intézményünkhöz, jelenleg az aulában tekinthetők meg. Számunkra, felnőttek számára épp annyira izgalmas ez, mint a gyerekeknek: láthatjuk, ki milyen ötlettel, technikával dolgozott, ugyanarról a témáról kinek milyen ötlete, gondolata volt.
Igen, ez is egy apró öröm a hétköznapjainkban!
Csenki Katalin
A gyerekek egyre nagyobb élvezettel vesznek részt a Boldogságórákon. Ennek a hónapnak a témája különösen megérintette őket. Szinte vég nélkül sorolták azokat az apró örömöket, amelyekkel folyamatosan találkozunk a nap folyamán. Az érzékszervek segítségével még jobban beindult
a gondolkodásuk. Számunkra is megható volt látni, mennyire nyitottak, érzékenyek és észre tudják venni a mindennapokban ezeket az apró örömeket. Ezek az órák segítenek abban, hogy még mélyebben át tudják élni az öröm felemelő érzését.
Novemberi témánk a barátság fogalmát járta körül. Kinek ki a barátja? Ki kivel játszik szívesen? A hónap pakoló zenéje Bagdi Bella- Ha boldog vagy… című dala volt.A téma bevezetését Kis barátom hogy vagy? játékkal kezdtük. Elkészítettük a barátságláncot és a időjárásóra mintájára hangulatórát. Kösösen ” bunkit” építettek. Süni irigy bábjátékot a kolléganőmmel közösen adtuk elő.
A gyerekek sokkal érzékenyebbek az élet apró örömeire, mint a felnőttek. Őszintén rácsodálkoznak a világra. Ezért rengeteg lerajzolható ötletük volt, melyet az érzékszervek köré csoportosítottunk.
Januárban a célok kitűzése és elérése volt a téma. Motivációt fontosnak tartottuk, ezért 2 foglalkozást tartottunk. Az első a ráhangolódást segítette. Relaxálás, Bagdi Bella zenéje/Van nekem egy álmom/, célbadobó verseny, mesehallgatás/Boldogvár meséje/. Boldogságvár puzzlét elkészítettem, amivel szívesen játszottak egész hónapban a gyerekek. Tudatosítottam a gyerekekben, ha valamit elszeretnénk érni tervre van szükségünk. A második óra a nagyobbakat motiválta. Medve-nap megszervezésében kértem a segítségüket. Közösen megterveztük a díszítést a csoportszoba ajtajára, a nap programját: medvés vers tanulása, medvetappancs, medve álarc készítés. Kérték a gyerekek, hogy kedvenc plüss mackóikat behozhassák a medve-napon. Rajzos formában elkészítettük tervünket. Maci csoportosokat meghívtuk a medve kiállításunkra, akik visszahívtak minket a saját plüss mackó bemutatójukra.
A boldogság kék madara szállt le hozzánk . A gyermekek megérinthették, magukhoz ölelhették. Szívet, lelket melengető érzés volt látni, ahogy a nyugalom, a meghittség átjárta a gyermekeket.
A kék madár felhívta a figyelmünket arra, hogy minden apró örömöt meg kell látni, észrevenni. Megtapasztalni a világ csodáit olyan jó a lelkünknek. Éppen ezért elindultunk a közeli kis erdőbe, ahol egy tarisznyába apró örömöket gyűjtöttünk. Volt aki kavicsot, falevelet, szeretetet, kedvességet, barátságot tett bele. Az erdőben énekeltünk, párválasztós játékot játszottunk, élményeket gyűjtöttünk. Amikor visszaérkeztünk az óvodába a gyermekek rajzban fejezték ki a témával kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat.
Török Enikő: A MI HŐSEINK
,,Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.”
A régi öregek gyakran mesélték azt, hogy mindenre van megoldás.
Egy kisiskolás számára ezt kissé nehéz megérteni. De a mindennapok hőseit ők is felfedezik.
Látják, kik azok, akik akkor sem futnak el, vagy adják fel, akkor sem, ha nehéznek vagy lehetetlennek tűnik valami.
Rajzaikkal próbálták bemutatni saját hőseiket.
