Boldogságóra Alapprogram
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Kik is a hősök? „Akik megvédenek minket. Akiknek különleges képességük van. Akik megoldják a gondokat.”
Ők a 3. b Szuperhősei!
A februári hónap tevékenysége a farsang témája köré épült. Egy bohóc fejen kellett a golyót végig vezetni úgy, hogy a golyó fent maradt nem esett le, majd ezt nehezítettük kettő majd három golyóval. Megkellett tanulni a gyerekeknek, hogy az éléjük hárult nehézséget hogyan küzdjék le. Sok mókával – nevetéssel mindenkinek sikerült és nagyon boldog volt mindenki. A kollégiumban hagyománnyá vált a megküzdési játszótér felállítása egy héten át. A hónap dalára többször is mozogtunk – a közösen felállított akadály pályán kellett megküzdeni egy – egy feladattal amig elértük a kitűzött célt. A hónap a jól együttműködő közösségünkről, és a kiemelkedő egyéni teljesítményekről is szólt mindenki megküzdött, hogy elérje a célját. A februárt egy közös zenés mozgással zártuk, minden koleszos gyerek részt vett.
Pápai Városi Óvodák Vajda Péter lakótelepi Tagóvodája
Ebben a nevelési évben a szokásostól eltérő módon szerettem volna a gyerekeket a farsangra hangolni egy hosszabb projekt keretében úgy, hogy közben valódi felejthetetlen élményhez jussanak. Mindezt jó lehetőségnek éreztem a \”Célok kitűzése és elérése\” téma feldolgozásához is.
A téma egy mese köré épült: Manóországban egy morcos kismanó, Szimballó, aki nem szerette a farsangot, elvarázsolta a színeket, és minden feketévé változott…. Segítségkérő levéllel fordultak hozzánk a színek nélküli világból a Manógyerekek, hiszen színek nélkül elképzelhetetlen volt, hogyan fogják megtartani farsangi mulatságukat.
A gyerekek teljesen beleélték magukat a mese világába, és az első döbbenet után azonnali reakciójuk volt, hogy segítsünk valahogyan. De vajon hogyan lehetne jobb belátásra bírni egy bizonyára szomorú, elkeseredett Manót..? Célom a kérdésfelvetéssel az volt, hogy a gyermekeket közös gondolkodásra, probléma megoldásra ösztönözzem, egy közös célért összefogva, együtt gondolkodva, ötletelve jussunk el a megoldáshoz úgy, hogy EGYÜTT teszünk is érte nap mint nap. Minden nap megpróbáltunk visszavarázsolni egy színt. Arra a következtetésre jutottunk, ha a kismanó meglátja, hogy mind ugyanolyan színű ruhába öltözünk, és milyen vidámak leszünk attól, hogy mennyi mindent alkothatunk, játszhatunk a színekkel, akkor belátja, hogy színek nélkül nem jó élni.
Felmerült a kérdés, vajon hogyan jutnak el a hírek Szimballóhoz a Rozmaring csoporttól. A mai modern kor gyermekei azt javasolták, hogy készítsünk fotókat és emailben küldjük el neki.. Ezt így is tettük, és minden nap fotókkat dokumentáltuk, hogy újra visszakaptunk egy színt.
A szülők örömmel fogadták kezdeményezésünket, tetszett nekik a történet, mindenki partner volt, és minden nap olyan színű ruhában érkeztek a gyerekek, ahogy azt a kiírásban kértük.
A téma feldolgozása során ötlet ötletet szült: varázsigéket találtunk ki a gyerekekkel közösen, majd a családok között „ varázsige író versenyt hirdettünk”. Legnagyobb sikernek ezt könyvelhetjük el: a családok velünk élték meg a témát, kedves, vicces, ötletes varázsigéket küldtek be a gyerekekkel minden nap.
Ne izguljon tovább senki, aki a bejegyzést olvassa: minden színt sikerült visszavarázsolni a projekt végére, és így nem maradt el a farsangi mulatság sem. 🙂
Egy újabb megküzdési stratégia, vagy eszköz a dühkitörések megelőzésére: az osztályomban, az általam tartott foglalkozásokon különböző korosztályú gyermekeknél egyaránt hatékonynak bizonyult ez az egyszerű rugalmas szivacsból készült unikornis. Nyomkodása kellemes megnyugtató érzés. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek előre elkérik, hogy megelőzzék a dühkitöréssel járó \\\”állapotot\\\”. Az első osztályban ezt egy liszttel megtöltött lufira cseréltük, a neve: Lufigyurka. Lufigyurka a nyugtató hatása mellett kiválóan alkalmas finommotorika fejlesztésére is. Pl. egy kézzel nyomkodni, vagy tenyérrel görgetni előre-hátra a padon, majd ujjakkal görgetni előre-hátra a padon, közben megnevezzük az ujjakat, vagy formázni belőle valami nagyon érdekeset, a többiek pedig találják ki, mi lehet az! Alkalmas a jobb-bal differenciálásának megtanítására is, ha egyik kezünkből a másikba rakosgatjuk. Ajánljuk mindenkinek szeretettel!
E havi témánk a megküzdési stratégiák voltak. A reggeli imádság után minden gyerek a négy érzelmet ábrázoló bohóckép közül kiválaszthatta, hogy hogyan érzi magát aznap, utánoztuk a bohóc arckifejezését, majd megbeszéltük, ki miért választotta az aktuális képet. A következőben kicsit relaxáltunk, meghallgattuk a hónap dalát, melynek segítségével átismételhettük testrészeinket és ellazulhattunk. Beszélgettünk a kihívásokról, erőfeszítésekről, melyekre szükségünk van ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Azért, hogy ezt szemléletesebbé és érthetőbbé tegyünk, fényképekből készítettem puzzlet, melyek közül egyet-egyet kirakhattak a gyerek. A fénykép összerakása után felelevenítettük a fényképen szereplő eseményhez kapcsolódó emlékeinket (kirándulás, ünnepségek), azokra való készülés izgalmait, erőfeszítéseit, majd végül a létrejött sikeres kirándulás, műsor, ünneplés örömét. Az összerakott képekből közösen puzzlet készítettünk, melyet azóta is előszeretettel nézegetnek a gyerekek a csoportban.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Relaxációs gyakorlatnak az „Égig érő fa vagyok” gyakorlatot választottam. Ezután mindenki elmondhatta, szerinte mi van a varázserdőben. Ezután elmeséltem, hogyan képzelem az én varázserdőmet, meséltem a boszorkányról, aki az én erdőmben lakik, és az összes plüss állatot elvitte a kunyhójába. A gyerekek szívesen vállalkoztak kiszabadításukra. A tornaszobában felállított akadálypályán kellett áthaladni a boszorkány kunyhójáig. Ezután beszélgettünk arról, melyik akadály volt a legnehezebb, miért nem féltek. A „fáradalmakat” Bagdi Bella relaxálós dalával pihentük ki.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
A gyerekek a hét során többször is megépítették Boldogvárat, minden nap kitaláltak valami új díszítést, kiegészítőt. Eljátszottuk a Cápatámadás játékot, nagyon figyeltek egymásra, megható volt, ahogy óvták egymást a veszélytől. Beszélgettünk arról, mit éreztek játék közben. Néhány érzelmet ki is fejeztünk mimikával, testtartással (félelem, szomorúság, öröm, kíváncsiság). Beszélgettünk arról, hogyan tudják legyőzni a félelmeiket, kik azok, akik ebben segíteni tudnak.