A relaxáció, és a hónap dala meghallgatása után elmeséltem nekik az Égig érő paszuly történetét. Megbeszéltük, hogy Jankó is megküzdött a sárkánnyal, hogy az aranytojást tojó tyúkot hazavigye édesanyjának. Olyan elszántan küzdött,, hogy a célját elérte, övé lett a tyúk. Megbeszéltük, hogy mi is megküzdhetünk a céljainkért (nap, mint nap teszünk is érte: biciklizni tanulunk, önállóan öltözködni is tanulunk….). Ezután átmentünk egy másik terembe, ahol egy ügyességi pálya várta őket. Mivel mini csoportosok vagyunk, így a feladatok nagy része a csúszás, mászás, futás, játékos tárgyhordás köré épült. A cél az volt, hogy mindenki teljesítse az akadálypálya feladatait, amiért egy „arany tojást tojó tyúkot” (kartonból előre elkészítve) kaptak. A feladatot nagyon élvezték, örömmel csinálták, és közben biztatták egymást.

A megküzdés feladatait, játékait bevontuk a farsangi játékok közé.
A „plédes ” játék során nemcsak a társas kapcsolatok erősödését figyelhettem meg, hanem hogy ki az, aki nem szeret veszíteni, aki a végsőkig küzd a célért, és ki az, aki hamar feladja. Az együttes játékban előjött, ki az, aki a problémamegoldásban kreatívan gondolkodik, ki az, aki nemcsak önmagára gondol, hanem a társaira is.
Jó volt hallgatni, hogy ki mit szokott csinálni, hogy megszűnjön a szomorú hangulata. Volt, aki a kutyájának szokott panaszkodni, volt, aki ilyenkor az alvásba menekül. Az egyik kisfiú vallott arról, hogy neki ilyenkor milyen jól esik a sírás. Igen, néha a sírás a barátunk. A felnőtt is megfogadhatná ezeket a tanácsokat.
A megküzdéshez néhányunknak elengedhetetlenek a segítő praktikák is. Én bemutattam a gyerekeknek az agykontrollból átvett „3 ujj” taktikát, amit már önállóan is szoktak alkalmazni.
Vallom, hogy érdemes nekünk óvónőknek is megismerni több személyiséget formáló, alakító programokat, tanfolyamokat. Így jobban segíthetjük a gyerekeket önmaguk és környezetük megismerésére, elfogadására.
A „Boldog óvoda” program az egyik legjobb segítő , útmutató ebben.